*Yoongi szemszög*
"Yoongi! Mi örökre együtt maradunk?...
Yoongi! Mi örökre együtt maradunk?...
Yoongi! Mi örökre együtt maradunk?...
Yoongi! Mi örökre együtt maradunk?...
Yoongi! Mi örökre együtt maradunk? "
Zúg a fejem. Elegem van. Folyton csak ismétlődik ez a mondat a fejemben. Meghalok a fájdalomtól.
A kezeim az automatára támasztom és lehajtom a fejem.
"Nem elég, hogy Byul folyton csak gondot okoz...mellette még Ha Eun is elveszi az eszem. Vajon hol lehet most? Mit csinál?
Megőrülök....komolyan."
Észbe kaptam. Erőt vettem magamon és bedobtam a pénzérméket az automatába. Megvettem a két üveg vizet és visszaindultam a stúdióba, ahol Jimin már jó ideje várt.
Amikor benyitottam a terembe, senkit sem találtam. Körülnéztem. Sehol senki. Hova tűnhetett?
Megnéztem a telefonom, ami le volt halkítva. Jimin küldött egy üzenetet.
' Bocs, máskor kell megírnunk a dalt. Közbe jött valami. '
Sóhajtottam. Letettem az asztalra a két üveg vizet és megindultam megkeresni a többieket. Amint kiléptem a folyosóra, Taehyung nekem ugrott.
-Hyung!-kiáltott boldogan-Ma egész nap szabadok vagyunk. A főnök vendégeket vár, hogy bemutassa nekik az ügynökségünket, ezért mindenkit hazaküldtek.
-Oh, ez jó hír. Hé! Nem láttad Jimint? Úgy volt, hogy segít dalt írni, de az utolsó pillanatban lelépett.
-Nem. Biztos vissza ment a dormba aludni.-mondta és azzal ment is tovább adni az örömhírt.
"Ez furcsa. Senkinek se szólt, hova megy? Vajon hol lehet?"
*Ha Eun szemszög*
-Ugye tudod, hogy ez felér egy zsarolással?-nézem az előttem álló fiúra.
-Én sosem zsarolnálak meg, Noona.-jelentette ki Jimin-Csak elhívtalak forrócsokit inni.
-Elhívtál, mi?-húztam fel a szemöldököm.
-Noona, én csak kicsit erősebben kértelek meg arra, hogy osonj ki velem egy kis forrócsokiért.
-Nem tudlak komolyan venni ebben a jelmezben...-csóváltam meg a fejem.
-Én sem a tiédben.-nevette el magát.
Jimin egy nagy fekete kabátban volt. A nyakát körültekerte egy nagy szürke sállal. Az arcán maszk és napszemüveg volt. A fején egy nagyon vicces fekete férfiparóka és egy nagy fekete kalap. Még a saját anyja se ismerte volna fel.
Én se voltam különb. Jimin szerint ha csak ő van ilyen fura cuccban, az túl feltűnő, úgyhogy rajtam is egy nagy fekete kalap, egy fekete maszk és egy fekete napszemüveg díszelgett.
Úgy néztünk ki mint valami szektások. De hogy-hogy is kerültünk ilyen öltözékben az utcára keresgetve egy standot, ahol kapható forrócsoki?
Érdekes történet.
• Egy órával ezelőtt
-Noona! Te mit keresel itt?-kérdezte nyugodt arckifejezéssel.
-J-Jimin?-dadogtam kétségbeesetten-É-én csak...csak i-itt felejtettem valamit, de már megyek is.-mondtam idegesen, majd kiszaladtam az asztal alól és már siettem volna is ki, de Jimin elkapta a kezem és visszarántott.
ESTÁS LEYENDO
emlékezz rám (BTS fanfiction)
FanficVárlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.