Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

3.fejezet: Érzelmek

Gyorsan átgondoltam a dolgokat és mosolyogva bólintottam. Majd mély levegőt véve megkérdeztem

- Mit szeretnél megnézni?
- Hát....-dörzsölte meg a tarkóját-mindent. Egy most komoly?nézést küldtem felé. Ennél konkrétabb nem is lehetett volna. Igen , Mendes?
- Hát jó.-kezdtem gondolkodni. De nem is ez volt a legnagyobb gondom hanem az hogy hogyan jutok ki? Mert nem láthattak meg. Rögtönöznöm kellett. Nem láthatja meg , hogy be vagyok pánikolva. - Nekem most elkel intéznem egy fontos telefont. Az épület előtt találkozunk. Rendbe?-csak mosolyogva bólintott én meg megpróbáltam minél higgadtabban becsukni magam után az ajtót.

Mikor megállapítottam , hogy tiszta a levegő rohanni kezdtem a hátsó kijárat felé. Mekkora egy idióta vagy Cassie. Gondoltam magamba. A hátsó kijáratnál már barátnőim vártak. Becsuktam magam mögött az ajtót és lihegve néztem rájuk. Látszólag jót szórakoztak rajtam.

- Soha nem találjátok ki mi történt oda bent.
- Hát valószínűleg nem tudnánk ha nem hallottunk volna mindent.-vigyorgott Lizzie
- Na de nem ez a fontos!-nézett rám Sara komoly tekintettel. Majd felsikított.-Hogy néz ki? -kissé bele élte magát mert a karomat kezdte rázni.
- Nyugodj már le embeer!-nyújtottam el a végét -egész jól.-vontam meg a vállam
-Egész jól?!-akadt ki Sara -Nincs olyan ,hogy egész jól. Shawn nem jó. Ő maga a tökéletesség. Ő egy isten. Szóval ne mond,hogy elég jól. -hadarta el , majd Lizzie megveregette a hátát mondva vegyen mély levegőket. Én jót nevettem és belenyomtam a kezébe a fülesem.
- Amúgy nem azért..De nem úgy volt elől találkoztok? -szólt közbe Lizzie. Na igen ő egész jól kezelte a helyzetet.
-De. És asszem tudom is hol kezdjük a mai napot. Majd jelentkezem!

Adtam nekik egy gyors ölelést és előre sétáltam. Shawn egy fekete kocsinak támaszkodva piszkálta telefonját. Haja rakoncátlanul lógtak szemébe. Majd mikor meglátott lazán a zsebébe csúsztatta a készüléket és mosolyogva várt. Hát igen a mosolya. Mindig is hatással volt rám..Pedig még egyszer sem láttam a képernyőn kívül. Emlékszem amikor először hallottam a fiú felől. Épp Lizzieéknél voltunk. Egy zene csatornára kapcsoltunk és maximumon hallgattuk a slágereket. És akkor jött ki az első videoklipje amit életembe láttam. Csak ültem a tv előtt és ámulattal figyeltem.
-Nem rossz.-vigyorgott Sara.
-Jah...-néztem még mindig a klip elejét.
Majd mikor a hangját is meghallottam tisztán emlékszem hogy libabőrös lettem. Még soha nem hallottam ehhez hasonló hangot. Később egyre híresebb és híresebb lett. És már nem is rajongtam a fiúért ...sokkal inkább példaképnek tartottam. Mert hát kevesen érik el azt amit ő. És szerintem ez segít most nekem ,hogy ne kiabáljam el magam Hé emberek Shawn Mendessel töltöm a péntek estémet. Úgy fogtam fel a dolgot mintha csak egy barát állna velem szembe. Egy kissé...ismertebb barát. De akaratlanul is csodáltam meg minden mozdulatát.

- Már azt hittem meggondoltad magad.-nézett azokkal a gyönyörű szemeivel rám. Igen..Ha még nem említettem szerintem csodálatos szemei vannak. Más azt mondaná rá ,hogy csak egy egyszerű barna. De ha jobban megnézed ámulatba ejtő. Szinte el lehet benne veszni. És ahogy rávilágít a délutáni nap sugarai. Ne nézd olyan feltűnően! Szóltam magamra
-Olyan könnyen nem rázol le szupersztár.- vigyorogtam mire felkacagott
-Indulhatunk?-nyitotta az ajtót mire én megráztam a fejem. Kérdőn nézett rám mire én csak sóhajtottam.
- Azt mondtad látni akarod a környéket. Várost nézni pedig gyalog kell.
- Ugye nem gondolod komolyan? Rohadt nagy ez a város.-nyitotta nagyra a szemeit
-Hát akkor ideje lenne indulni mielőtt beesteledik. -kacsintottam mire ő nevetve ment bele.

A legközelebb lévő kis dolgokkal kezdtem. Megmászattam vele még a legkisebb dombot is. Látszólag nem viselte meg. Én pedig éreztem ahogy fáradok. Idő közbe sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Aztán egy korhadt lépcsőnél álltunk meg, aminek a tetejéig nem látni el. A régi várba vezetett. Megindultunk felfele. Idővel rájöttem ,hogy tényleg nem gondoltam ezt át eléggé. Ugyanis alig vártam hogy felérjünk. Már haldokoltam amin Shawn nagyon jót derült. A lépcső végénél még egy erdős részen kellett átmenni. Ez se volt valami könnyű út , ugyanis a hatalmas régi fák gyökerei kiálltak és nem győztük kerülgetni. Shawn megemlítette hogyan is nézek ki . A válaszom egy nem mindenki eszik duracelnyuszit volt. Jót röhögött beszólásaimon. Felérve a legelső padra levetettem magam. Gyorsan kiszusszantam magam és a lelátónál nézelődő és fotozkodó Shawn mellé léptem. Onnan néztük ahogy szép lassan megy le a nap.

-Azért jól vagy?-kérdezte le se véve tekintetét a tájról
-Megmaradok.-legyintettem - Ezelőtt nem nagyon mászkáltam erre.
- Pedig csodálatos egy hely.
- Az. De egy idő után megunja az ember. Én Kanadára lennék kíváncsi. -tettem hozzá mire zavartan felnevetett. Sikerült meglepnem. Azta Casy egy jó pont.
- Talán egyszer megmutatom. - nézett rám.Elmosolyodtam majd megemlítettem hogy lassan el kéne indulnunk.

Lefele kínos csönd állt be amit Shawn megtört. Hálás voltam érte mert kifejezetten utálom az ilyen szitukat.

-Tudod...egész nap együtt voltunk és még mindig nem tudok rólad ....Úgy semmit. Mesélj magadról.
- Hát nem tudom hol kezdjem. Igazából nem sok minden van amit tudni kell rólam. Egy átlagos 17 éves lány vagyok. A szürke hétköznapjaimat a barátaim mindig feldobják. Fő hobbim a rajzolás. Imádok minden olyan dolgot ami csokival kapcsolatos. Szeretek ...sőt rajongok a képregényekért és a videojátékokért. Kifejezetten állatpárti vagyok. Kiskorom óta akarok egy pony farmot. -erre felnevetett én pedig folytattam - a rajzolás mellett a zene a szenvedélyem. Valahogy nem tudom elképzelni zene nélkül az életet. Bár énekelni nem tudok a zéró hangommal ,de imádok otthon énekelni. Szóval úgy ennyi.
-Huh...változatos vagy. Van pár közös dolgunk ahogy hallom.
- Kivéve az éneklés. -kacagtam fel halkan
-Pedig én szívesen meghallgatnálak. -fordult felém és megtartott hogy le ne essek az egyik kidőlt fáról amin ép átsétáltam.
- Hát arra még várhatsz egy darabig - veregettem meg a vállát mikor sikerült leugranom. Kis idő elteltével szólalt meg újra.
-Képregények? Nem is gondoltam volna első látásra.
- Hát öhm..jah mondtak már párszor.

Közben az ég már sötétre váltott és csillagok ezrei tűntek fel az égbolton. Az utcák hirtelen váltottak át az éjszakai életre. Fiatalok kezdtek mindenűt felbukkanni. A suli előtti épülethez vezettem. Ami gyönyörűen ki volt már világítva. Körülbelül egy órát tölthettünk el itt. Láttam Shawn arcán , hogy tetszett neki. Utoljára a sétányra vezetett utunk. Ami gyönyörűen ki volt ilyenkor világítva. És még néhány árus is kint volt. Jókat beszélgettünk mikor úgy döntöttünk jó lenne már valamit ennünk is. Egy éjjel-nappali gyorsétterembe mentünk. Shawn felajánlotta ,hogy kifizeti mire én makacsul ellenkeztem. Negyed órás vitánkat megelégeltem és a pultnál lévő nő is kezdett pirosra átváltani be kellett látnom hogy se ő se én nem fogunk engedni ezért kénytelen vagyok. Végül mosolyogva fogadtam el. Amíg vártuk a rendelésünket leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz. Egyszer csak a telefonom csengésére lettem figyelmes. Sara neve jelent meg mire mosolyogva vettem fel. Hadarni kezdett a telefonba , amiből annyit vettem le hogy szia, veled van, pizza jó lesz? Nevetve megráztam a fejem mire röviden válaszoltam és leraktam. Jól időzítettem mert abban a pillanatban megérkezett a kajánk. Elkezdtünk falatozni...vagyis ha nevezhető ennek amit mi csináltunk. Mert amint megkaptuk neki estünk mint akik napok óta nem ettek. Hamar végeztem és a még vacsorázó Shawnra néztem. Rakoncátlan tincsei a szemébe lógtak ahányszor beleharapott a hamburgerébe. Nagyon idegesíthette ,mert minden alkalommal megfújta bízva abba hogy így eltünteti az útból. Akaratlanul is elmosolyodtam. Jó ideje figyelhettem mert már befejezte és fére tette a tálcát.

-Láttál valami érdekeset? -vigyorgott pimaszul
- Csak azon gondolkodtam meg -e merjem kérdezni a közös képet.
- Egy rajongónak bármit.-kacsintott mire szúrós tekintetem volt rá a válasz.

Megkaptam a kért képeket plusz semmi kérés nélkül megadta a számát én pedig az enyémet. Lassan elindultunk vissza fele. Egyik közeli padra ültem le haldokolni. Úgy éreztem a lábamra zsákokat kötöttek volna. Shawn nevetve ült le mellém és lazán átkarolta a vállam. Akaratlanul is elnevettem magam leplezve zavaromat. Csak előre bámultunk mikor olyat mondott amiért megfagyott bennem még a vér is...

Sziasztok! Remélem elnyerte tetszéseteket. Hamarosan jövök a következő résszel. ❤
By.: Calipso