Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

26. fejezet: Ha harc, hát legyen harc!

Egy szóval tudnám jellemezni az utamat, hosszú. Komolyan eddig észre sem vettem, hogy LA-ig az út ennyi. Minden esetre eltelt. Nehezen de sikerült végig ülnöm az utat. Alig vártam, hogy leszálljak és a lábamra állhassak. Miután átvettem a csomagokat egy ismerős arcot pillantottam meg. Cam ült az egyik váróban és mikor észre vett mosolyogva indult meg felém. Én oda siettem a táskámat a bőröndre dobtam és a nyakába ugrottam. Páran igen furán néztek ránk. De nem igazán érdekelt. Cam miután jól megölelgetett elvette a csomagjaimat és elindultunk a parkolóba. Útközben pár rajongóval össze futottunk. Nem igazán zavart, még az sem, hogy néhányan nagyon méregettek. Na jó ez még szépen volt fogalmazva. A parkolóban Cam bedobálta a csomagtartóba a cuccom én meg a friss kora reggeli levegőt mélyen beszívva megállapítottam, hogy tényleg hiányzott ez a hely. Beültem az anyós ülésre és vártam, hogy indulhassunk. Cam lazán bevágta magát a volán elé és egy 1000 wattos mosollyal végre elindultunk. Az út jól telt. Cam nem hagyta, hogy egy percig is csendben maradjak. A kocsibejárón azonban hátrahökkentem. A régi emlékek...egy éve már..és mintha csak nemrég történt volna. Nagy levegőt vettem és segítettem Cameronnak. Mikor benyitottam nagy füst fogadott. Ledobtuk a táskámat és bementünk a konyhába. Nash takarította a pultot, mellette Aaron egy konyharuhával legyezte a sütőt(?). Jackek meg valamilyen meccset figyeltek a tv-n.

- Öhm, én is örülök nektek! - nevettem mire a két fiú oda pattant.
- Ez az állat elégette a sütit. - mondta Aaron és Nash fejére csapott a rongydarabbal.
- Nem baj, ropogósabb lesz. - nevettem és igaz én külön-külön akartam megölelni őket, de ők jobbnak látták ha egyszerre roppantanak szét. Két fájó bordával adtam inkább ökölpacsit Jackeknek akik jót derültek. Aztán Cameron segített felvinni a cuccaimat a szobába. Ott hagyott, hogy átöltözhessek. Én leültem a már jól ismert szobába. Az asztalhoz léptem és kihúztam az egyik fiókot. Egy kis össze gyűrt papírdarab volt csak benne. Remegő kézzel lapítottam szét a papírfecnit. A leveleimnek egy darabja..megfogtam és azzal a lendülettel bele dobtam a szemetesbe. Nagyjából kipakoltam és átöltöztem. A hajamat feltűztem kontyba és a telefonommal a kezemben letrappoltam. Lent mielőtt elfelejtettem volna írtam anyának, hogy megérkeztem és minden rendben majd segítettem Aaronnak kikaparni a már feketére égett sütit a sütőből. Hát ami azt illeti ott nem csak a süti volt ami oda volt égve. Jackék nem sokáig maradtak. Ezért még tudtam velük kicsit beszélgetni. Majd mivel sütink nem volt és nem akartunk lemondani róla elmentünk a legközelebbi cukrászdába. Egy nagy tálca süteménnyel mentünk haza amit felvittünk a zene szobába, hogy majd ott elfogyasszuk. Pukkadásig tele voltam sütivel. A fiúk pedig még mindig tudták enni bőven. Felkaptam a babzsákfotel melletti gitárt és játszani kezdtem csak úgy heppből. Igen, mint ahogy azt említettem Brian tanítgatott. Neki köszönhetően már játszani is tudok valamit. A fiúk mosolyogva figyeltek. Nash még ritmusra kocogtatta a villájával a tányért. Cameron felismerte a játszott számot így velem együtt kezdte énekelni.

- Nem emlékszem, hogy ilyen jól ment volna legutóbb. - vigyorgott Cam
- Jó volt az ösztönzése - kacsintott Nash és megbökte az oldalamat.
- Igazából Brian érdeme - sütöttem le a szemem zavartan
Brian? - kérdezett vissza Nash

Aaron és Cam tudták miről van szó. Elmondtam miután egyszer akkor hívtak mikor ott volt ő is. Nasht utána pedig elfelejtettem beavatni.

- Később elmagyarázom. - veregettem meg a vállát

Ezt követően késő estig elfoglaltuk magunkat majd felmentem a szobába lezuhanyozni. Alig vártam, hogy bebújhassak a pihe puha ágyikóba. Még írogattam kicsit az ágyban a többiekkel majd kidőltem.

Furcsa álmaim voltak. Reggel elég sokat forgolódtam így egy idő után már nem próbálkoztam azzal, hogy vissza aludjak. Kiengedtem a hajam és bele bújtam a mamuszomba. Igen..mint egy gyerek. De én is így jellemezném magam. A folyosón ismerős hangot hallottam meg lentről. Közelebb léptem a lépcső tetején ez és akkor pillantottam meg...ott állt a pultnál. Fekete csőfarmer és egy farmerkék színű póló volt rajta. Megcsodáltam? Talán.. de hirtelen érdekesebbnek tűnt a téma amiről olyan bizalmasan beszéltek Cameronnal.