Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

52.fejezet: Egyszer mind felnövünk

Másnap még maradtunk itthon. De inkább csak a környéket néztük meg. Semmit sem változott mióta eljöttem itthonról, de mégis idegen volt számomra minden. Mielőtt a repülőtérre indultunk még elköszöntem Dylantől. Biztos voltam benne, hogy nem most látom őt utoljára mostanában. A gépen helyet foglalva is még törtem a fejemet. Shawn átkulcsolta ujjainkat és lágy csókot nyomott kézfejemre. Elmosolyodtam és kinéztem az ablakon. Néztem ahogy elhagyjam az otthonomat. Azt a helyet ami annyira megváltozott mára, hogy nem maradhatok. 

..................................................................................................................................................

December

Azelmúlt három és fél hónap alatt nem sok minden történt. De ami történt is az igen is lényeges. Miután haza jöttünk Shawnt ellepték a munkával. Turnét indítottak. Első hónap így ment el. Én is dolgoztam. Azt mondták teljesen megvannak elégedve a munkámmal. A srácok is bele keveredtek a munkába. Alig láttuk egymást. Cameron is hetekre elutazott. Nash és Aaron a szüleiket mentek meglátogatni. Néha napján amikor Saraval egyedül voltunk a két Jack jött minket boldogítani. Johnsonnal egész jól össze haverkodtunk. Shawn azt mondta egyszer videóhívásban Johnsonnak, hogy ha egy újjal is úgy ér hozzám, akkor nem biztos, hogy lesz valaha családalapításra lehetősége az életben. Johnson pedig egy lépést tett hátra amíg le nem raktuk. Onnantól kezdve pedig ugyanúgy ölelgetett azt magyarázva, hogy hugiii őő az én hugiim. Szóval Shawn nem nagyon hatott rá. De nekem ezzel nem is volt problémám. Nekem ők így mindannyian voltak a báttyáim. Mint egy nagy család. Egy egészen különös és furcsa család. Sarával is sikerült teljes mértékben kibékülnöm. Aminek nagyon örültem. 

Ezek után az élet felpörgött. Ugyanis egy régen őrzött titok derült ki. Egyik nap Sara a frissen szerzett melóhelyén volt.Így én teljesen egyedül voltam otthon. Dylan jelent meg az ajtóküszöbön. Bocsánatot kért majd elkezdtünk beszélgetni. Végül elmondta, hogy a szüleink itt vannak LA.-ban. Csodálkoztam is. De arra nem számítottam ami az után jött. Dylant felkérték egy híres stúdióhoz, ezért koccintottunk rá. A végén a koccintás kicsit sok volt. Túl sokszor töltöttük újra. Nem voltunk részegek. De mégis teljesen más lett a hangulat köztünk. Aztán pedig túl gyorsan történt minden. Dylan közelebb hajúlt és megcsókolt. Először ellenkeztem, majd egyre jobban élveztem a forró csókjait. Nem tudtam leállni. És akkor ott nem is akartam. Shawn képe volt előttem. A csókok alatt mindvégig Shawnt láttam. Majd mielőtt túl késő lett volna kicsapódott a bejárati ajtó. A szüleink kiabáltak be,hogy megjöttek.Akkor látták meg, hogy Dylan csókokkal hinti be a nyakamat. Paul egyből kapcsolt és leszedte rólam. Anyu szörnyülködve tekintett rám, Abban a percben ott még félrészegen is eltudtam volna ásni magamat. Akkor történt az, hogy a szüleink leültettek minket, hogy elmondják....hogy Dylan és én....testvérek vagyunk. Először csak nevettem. Hisz hogyan lettünk volna testvérek? Tiszta logikátlannak tartottam.  Aztán anya elmesélte..

- Olyan fiatal voltam mint te amikor megismerkedtem apáddal...vagyis azzal a férfival aki a lányaként nevelt fel. Sokat dolgozott...nagyon sokat. Szinte soha nem láttam. Akkor ismerkedtem meg Paullal. Akkor volt egy egy éves kisfia...Dylan. Tudtuk, hogy nem helyes. De egymásba szerettünk. Paul és a felesége már válóperben voltak. Az a nő úgy intézte, hogy Dylan...-ekkor anya hangja elcsuklott így Paul folytatta

- Dylan...az anyád lemondott rólad....a papírok úgy lettek intézve, hogy hozzám kerülj. A válást követően nem sokkal arról értesültem, hogy az édesanyád egy autóbalesetben halt meg.

- Micsoda?? Ennyi éven keresztül???

- Ülj le fiam! - szólt rá Paul