Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

25. fejezet: Bátorság vagy őrültség?

Éreztél már úgy, hogy már azt hitted minden rendben van végre? De mégis hirtelen fordultak a dolgok és egyik pillanatról a másikra minden megváltozott? Hogy nem tudtad eldönteni, hogy most minden rendben van-e veled vagy mégsem? Én azt hiszem egyre többet érzem így magam...elveszettnek.

Azt hittem minden rendben lesz ha nem törődöm a dolgokkal. Ha kizárom Shawnt. A felbukkanása sok port felkavart bennem. Tudnom kellett volna még, hogy nem állok készen. De még sem bánom...és hogy miért ? Ez egy próbatétel ... A saját próbatételem.

Múltak a napok...a hetek. Eljött az új év. A szokásos buli volt az egyik évfolyamtársunknál. Persze mindenkit meghívtak. Tipikus gimis buli. Saraékkal persze ott voltunk. Luna és Sara már nagyban táncoltak a tömegben. Mi Lizzievel és Jessievel a kajás asztalt vettük birtokunkba. Később egészen az éjféli koccintásig buliztunk. Kimentünk az udvarra nézni a távolban felrepülő tűzijátékokat. Gyönyörű volt. Egyszer csak megrezzent a telefonom. Egy SMS jött. "Boldog újévet hercegnő! SM" A gyomrom görcsölni kezdett. A fejem lüktetett. Végem volt. Végleg elment az eszem. Ugyanis a buli folytatódott..csak épp nem fogtam vissza magam. Csak nem akartam Shawnra gondolni. Most az egyszer. A buli annak része megvan, hogy Bryan felbukkant. Táncoltunk meg minden. Aztán kiesett a buli hátra lévő része. Otthon ébredtem az ágyamban. A telefonom az éjjeliszekrényen volt. Ránéztem és a sok üzenet villogni kezdett. A fiúktól...a csajoktól, Bryantől. Jah így utólag elolvastam az üzeneteket. Camékkel SMS-eztem(?), a csajok érdeklődtek hogy jól vagyok-e mert nagyon kiütöttem magam(?), Brian pedig a táskámat le tette a pultra(?) És szeretné megbeszélni a történteket (?????). Azonnal hívtam Sarat, hogy elmondja mi történt velem és hogy jutottam haza. Fel is vette pár csörgés után. Csak úgy bombáztak  a kérdésekkel. Hamar meg kaptam a választ. Sara elmondása szerint kicsit sokat ittam a kelleténél. És nagyon jól szórakoztam. Aztán nem akartam haza jönni. És kidőltem a sarokban(?). És Brian felajánlotta, hogy haza hoz. Így már érthetőbb,hogy hogyan kerültem haza. A nap hátralévő részében próbáltam kialudni magam és legyőzni a fejfájást. Este Cameronék hívtak videochaten. Jól kiröhögtek mikor jajgatva vettem be a fájdalomcsillapítót. Brian is felkerestem aki annyit mondott hagyjuk az egészet. A suli tovább folytatódott. Bele kellett húznom a tanulásba. Már a lányokkal terveztük a jövőnket. Az idő pörgött. Próbáltunk minden napot felejthetetlenné tenni.

Megkezdődtek a vizsgák. Mindenki erre készült hetek óta. Szerencsére mindannyian átmentünk. Pár nap volt az évzáróig. Az utolsó évzárónkig. És pár nap választott el LA-tól. Cameronnal már meg lett beszélve minden. Anya még nem tudja csak azt, hogy tervben van. Tudom, hogy a legutóbbi után nem szívesen engedne el. De csak nem lesz ott Shawn egész nyáron...legalább is remélem, hogy nem. Logannel ültünk kint a hintaágyban és arról a múltról beszélgettünk. Jól tudtuk, hogy a csapatunk most lépett a nagybetűs életbe. Vagyis mindenki megy majd amerre lát. Mégis együtt tervezünk mindent.  Mindig is ilyenek voltunk. Mindent előre terveztünk. Logan vállára döntöttem a fejem és fél lábbal lökdöstem az ágyat.

- Biztos LA-ba szeretnél utazni? - szólt egy kis idő után
- Uhum. Jó lesz. Camék már várnak.
- Tudod, hogy mire értem.
- Tudom. De miatta meg ne aggódj. Egy év telt el már azóta. És amúgy is..Cabelloval van.
- Tudod az idő múlik, de attól még az érzelmek erősödhetnek. - biccentett. 
- Hát... - nyitottam a szám de nem tudtam mit mondani. Nem is kellett semmit sem mondanom. Pontosan tudta mit érzek.
- Anyud mit szólt hozzá?
- Kiakadt. De egy részem ott maradt Los Angelesben. Meg kellett értenie. Még csak úgy tudja, hogy tervben van. Holnap mondom el neki. 

Logan csak hümmögött. Így telt az utolsó napjaim.  Az utolsó évzárómnak is vége lett. Nem úsztuk meg a könnyeket sem. A csapatunk egyenesen a közeli pizzázóba vezetett ami éveken keresztül törzshelyünkül szolgált. Hamarosan indulnom kellett. Utoljára rám néztek és nem mondtak semmit. Vegyes érzelmeket láttam az arcokon. Ők sem szívesen engednek el.  Elköszöntem és a nyomasztóan meleg nyári délutánba kilépve hatalmába kerített a jól ismert keserű érzés a számban. Hogy hibát követek el? Biztosan. De nem tehetek róla...Los Angeles hívogat. Vagyis inkább csak egy személy..egy személy a múltból.

Haza érve anyut a pultnál találtam. A laptopján csinálta a szokásos otthoni melóját. Leültem elé és bele kezdtem.

- Ugye volt nem rég egy ötletem...
- Nem Cassie! - mondta rezzenéstelen arccal. A szeme továbbra is a sorokat pásztázta.  Megdörzsöltem az arcomat és tudtam most tényleg jó indok kell ahhoz, hogy el engedjen.
- Jó...Anya..Én tisztellek. És tudom, hogy értem teszed. Féltesz. Mindenki félt emiatt. De ott hagytam valamit...ami fontos része volt az életemnek. Haragszom rá.... De jobban bele gondolva átvertek minket. Muszáj megtudnia az igazságot. Hogy egy olyannal van együtt aki kihasználja.
- Miket beszélsz Cassie? Igen, féltelek. Mert legutóbb mikor haza jöttél onnan darabokban voltál. Nekem kellett kitalálnom valamit, hogy jobban legyél! Nem neki! Ő élte tovább az életét! Ébredj fel kislányom! Ez nem a te világod. - nézett a szemembe

Felálltam az asztaltól és felrohantam.
Soha nem gondoltam, hogy szembe kell fordulnom anyával. De megállíthatatlannak éreztem magam. A bőröndömbe kezdtem pakolni. Kis idő után kopogtattak. Anya lépett be.

- Figyelj... - ült le az ágyamra.
- Anya bármit is mondasz..el kell mennem.
- Tudom. Ezért is mondom, hogy adj bele mindent! - mosolygott rám
- Mi? - néztem rá
- Mutasd meg neki, hogy milyen az igazi Cassie. Lássa, hogy lábra tudtál állni nélküle. Tudja meg az igazat.
- Akkor szerinted nem őrültség? - kérdeztem mosolyogva
- De, ez nagyon is az. - nevetett fel - de ettől vagy te különleges. Mert bármit is hoz az élet mindig rájössz magadtól is a megoldásra .

Hosszasan megöleltem és folytattam a pakolást ezúttal anya segítségével. A tervem mi szerint csak egy nagy bőröndöt viszek füstbe ment. Ugyanis két bőröndöt pakoltunk meg. Én a felét nem vittem volna, de anyu erősködött. Szerinte le kell nyűgöznöm mindenkit. Jobban lázba hozta az utazásom mint engem. :)
Indulás előtt fél órával végeztünk is. Míg ettem valamit indulás előtt folyamatosan hallgattam anya életbe vágó tanácsait.  Némelyiken jót derültem. Most komolyan ki nem röhögne fel olyanokon mint pl. Ha össze futtok a házban mindig legyek feltűnően jó kedvű. Csapkodjam a hajam de ne feltűnően ??! Sztorizgassak csak úgy valamiről csak, hogy piszkáljam? De azért voltak normális tippek is. De valahogy van egy olyan sejtésem, hogy valami magazinból szedte őket amit unalmas perceiben olvashatott.
Indulnom kellett. Anya vitt ki a reptérre. Amíg nem mondták, hogy be lehet szállni addig a bőröndöm fogantyúját szorongattam feszülten. Utolsó percekben azon gondolkodtam, hogy mennyire lennék szánalmas ha elfutnék. De már késő volt mert le kellett adnom a csomagjaimat. Bemondták a járatom számát ezért gyorsan elbúcsúztam és átmentem a kapun. A repülőn helyet foglaltam és bedugtam a fülesem. A régi szép idők. Hurrá. De ez úttal lezárok mindent. ♦

Sziasztok!  Tudom rég volt rész. Most már többször rakok ki.
És hát hurrá itt a nyár!  😄🎆
Puszi, Calipso! ♥