Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

17.fejezet: Uticél: Canada ❤

A maradék pár napunk hamar eltelt. Becsomagoltunk pár napi ruhát amit magunkkal viszünk Kanadába. Eddig nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy mit fognak szólni hozzám Shawn szülei. Egészen az indulás előtti estéig. Görcsösen néztem Shawnt, aki már ezredjére néztem meg a csomagokat, hogy mindent elraktunk-e. Nekem pedig csak egy kérdés járt a fejemben..Mi van ha azt mondják nem örülnek, hogy a fiukkal járok? Elvégre nem vagyok híresség. Nincsen állatian jó hangom mint neki...vagy mint Camilának.. Nem vagyok feltűnően szép...egyszerűen csak átlagos vagyok. Shawn pedig ennek az ellentéte.
Shawn észre vette, hogy ideges vagyok ezért kitalált egy szerinte romantikus programot. Amíg elmentem zuhanyozni ő össze dobott egy kis gyertyafényes vacsit. Sikerült megmosolyogtatnia. Mikor befejeztük mosolyogva figyeltem ahogy gitárján a kedvenc zenémet játssza. Mindig is érdekelt a zene. És már rég óta meg szerettem volna tanulni játszani a hangszeren. Shawn ezt pontosan jól tudta ezért is bele helyezte kezembe a "második szerelmét" ahogy ő nevezi. És tanítgatni kezdett. Kissé zavarban voltam. Tudtam magamról, hogy állati béna vagyok. Főleg ha új dolgokról van szó. De velem ellentétben neki tetszett. Hátulról átkarolt és átkulcsolta kézfejem. Vezette ujjaimat a húrok között. Tökéletes idilli pillanat volt. Aztán mesélni kezdett. Kissé elhúzódott, hogy közben szemeimbe nézhessen. Csak hallgattam ahogy a zenéről beszél. Hogy mit is jelent neki. Olyan szeretettel beszélt róla. Akkor értettem meg igazán őt. Szenvedélye a zene. A zene maga az élet. Csak csillogó szemekkel néztem és próbáltam minden mozdulatát, szavát megjegyezni. Elmosolyodott, férre tette a hangszert és közel hajult.

- Szeretlek! -súgta a fülembe és gyengéden az ágyra fektetett.

A testünk eggyé vált. Nem volt már Shawn és Cassie. Most csak mi voltunk. Egy ember. Egy lélek.

Minden ember egész életében az igazit várja. Minden nap úgy fekszik le aludni, hogy mielőtt elalszik arról álmodozik milyen is lenne ha most mellette lenne az a személy akit szeret. Hogy milyen is az, ha két lélek egy testben találkozik. Mindenki a nagy Őt keresi. Van aki meg találja..van aki nem. De már rájöttem, hogy a szerelmet nem szabad keresni. A szerelem akkor fog megtalálni mikor éppen nem számítasz rá. A szerelem nem olyan dolog amit erőltetni lehet. Hagyni kell, hogy utolérjen. Mert csak akkor lesz az igazán szerelem.

Shawn ledőlt mellém és szuszogva csókolta meg kézfejem. Hozzá bújtam és tarkóját csiklandozva nyomtam egy csókot nyakára. Libabőrös lett ajkam érintésétől. Tetszett, hogy ilyen dolgokat hoztam ki belőle egyetlen érintéssel.

Másnap reggel karjai közt ébredtem. Imádtam az ilyen reggeleket. Felbecsülhetetlen érzés.
Ébredezni kezdett. Száját mosolyra húzta. Bele bújt a nyakamba és mély levegőt vett.

- Jó reggelt!- csókolt meg miután nagyjából észhez tért.
- Az utolsó délelőttünk.- ültem fel.
- Utána vissza jövünk. Csak pár napról van szó. Még mindig azért vagy feszült? - ült fel mellém és átkarolt. Éreztem ahogy felső teste hozzá ér csupasz hátamhoz. Kezdtem kissé fázni.

Legyintettem, hogy hagyjuk a témát és a ruhámért nyúltam. Kint már zajlott az élet. Hangos röhögés és trappolás töltötte be a házat. Shawnal kis idő múlva kézen fogva mentünk le. Mikor leértünk a lépcsőn egy palacsinta esett pontosan a fejemre. Persze a fiúk próbáltak figyelmeztetni, csak mi nem értettük miért csapkodnak a levegőbe. Shawn leszedte a fejemről a palacsintát vörösödő fejjel. Alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát. A tűzhelyhez néztem ahol Cam vigyorgó fejjel állt.

- Halott ember vagy Dallas!-mondtam nyugodt hangon mire mindenkiből kitört a röhögés.

Cam kapcsolt, hogy komolyan gondoltam ezért a kert felé kezdett rohanni. Utána mentem mire bezárta a hátsó kijáratot. Kimentem a bejárati ajtón nyomomba a többiekkel. Cam önelégült mosollyal várt. A medence fele pillantgatott mire megráztam a fejem és próbáltam elkerülni. De az egyik pillanatban be is lökött. Levegőért kezdtem kapkodni. Cam a medence szélénél jót röhögött rajtam. Shawn megijedhetett mert megindult felénk, de Aaron kirakta a kezét hogy maradjon. Igen..mindent videora vettek. Cameron felém hajult, hogy kihúzzon mikor megragadtam és magammal rántottam. Nevetve próbáltam kimászni de vissza csúsztam. Percekkel később már mindketten kint fújtattunk a parton. Kilihegtem magam és rávetettem magam. A hátát kezdtem el csapkodni amitől kislányos sikolyok hagyták el száját. Bár bele gondolva bárki ezt tette volna akit vizes ruhában csapkodnak. De olyan szórakoztató volt hallgatni ahogy sikítozik. Nash már dőlt a röhögéstől. Shawn fogta a fejét már rajtunk. Aaron pedig telefonon rögzítette. Ekkor a két Jack és Carter jött hátra. Szép látványt nyújthattunk. Mert mikor felfogták mit is látnak hasonlóan nevetni kezdtek. Leszálltam a földön hasaló Cam hátáról és mint aki jól végezte dolgát meghajoltam a kamera előtt és Shawn mellé léptem.

- Ti még nem is találkoztatok.-mosolygott Shawn Carterre. -Ő itt a barátnőm Cassie.
- Akkor te vagy Cassie. Hallottam rólad..de az előbbi produkció jobb volt mint amit meséltek. -nevetett- Carter Reylonds.
- Cassie Evans.-mosolyogtam
- Carter!-fogott kezet vele Cam miután feltápászkodott a földről.
- És fent is a neten. -vigyorgott Aaron.- Király befejezés Cas!

Felnevettem és eszembe jutott, hogy gyakorlatilag én vizes rövid ruhában álldogálok egy fiúbanda kellős közepén. Kinyitottuk a hátsó ajtót és amíg a többiek a konyhát én a szobát vettem célirányba. Gyorsan felkaptam magamra valamit és lementem. Cam egy tányér palacsintával és egy 1000 wattos mosollyal várt.

-Kiengesztelő reggelit?-mosolygott. Elnevettem magam és elvettem.

Leültem falatozni Shawn mellé . Aaron épp a videót mutatta a két Jacknak és Carternek. Jót nevettek rajta.

- Harcias csaj vagy Cassie. - szólalt meg Carter miután kinevette magát.
- Köszönöm-nevettem fel zavartan
- Nekem mondod?! Múltkor rám támadt! A földön feküdtem és olyan dolgokat kért tőlem amik kegyetlenek voltak!-sipákolta Nash az asztalhoz leülve.
- Ez nem is így volt.-néztem rá
- De, ez pontosan így volt!-vitatkozott velem
- Hát ha még egy ilyet szólsz garantálom, hogy úgy lesz ahogy te azt állítod!-húztam széles vigyorra a számat.
- Néha úgy érzem egy pankrátorba szerettem bele. - rázta meg a fejét Shawn.
- De az csak is jó lehet..most gondolj bele..-vigyorgott Johnson. Shawn vette az adást és röhögni kezdett
- Nekem is kell egy ilyen!-állapította meg Gilinsky.
- Pofon?-néztem rá komoly fejjel
- Hát az se rossz. Nincs véletlenül egy húgod vagy egy nővéred?
-Perverz banda - ráztam meg nevetve a fejem - Nektek nincs barátnőtök?

Egyszerre kezdték rázni a fejüket és mondogatni, hogy nem..a a..dehogy...

- Ki gondolta.-álltam fel röhögve az asztaltól
- De amúgy Cassienek sok barátnője van. -vigyorgott Cameron - Sokat mesélt róluk
- Na a barátnőimről leszálltok!-néztem Cameronra - Az kell, hogy olyan elvetemültet csinálj valamelyikükből mint amilyen te vagy! -haladtam el mellette a többiek meg csak húztak
- Au - vigyorgott - De igaz..asszem

A délelőttünk nagyon jól telt. Sokat beszéllgettem a még számomra kevésbé ismert Carterrel és a két Jackel. Nagyon rendesek. Nem gondoltam volna róluk, hogy ilyen jól el tudnának velem beszélgetni. Folyamatosan volt témánk. De sajnos lassan eljött az idő és indulnunk kellett a reptérre. Bepakoltunk a kocsiba és elbúcsúztunk a srácoktól. Cam dobott ki minket a reptérre. Megvárta velünk a gépet és elment. Beszálltunk a gépbe és élveztük a csöndet. Fura volt a nagy nyüzsgés után a csendes gépben ülni. De már nem is tudom mikor volt utoljára ilyen csend. Talán mikor két hete LA-ba érkeztünk. Melegem volt a gépen. Hosszú ruhát kellett felvennem a Kanadai időjárás miatt. Míg oda értünk össze szedtem nagyjából a gondolataimat. És nyugtatni próbáltam magam arról, hogy minden rendben lesz.

Meghoztam a következő részt. Ha tetszett kommentelj vagy jelezz valahogy. 😃😉
Puszi, Calipso! 😘