Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

22.fejezet: Forever❤

Sose gondolná az ember, hogy ki fog legközelebb az életébe lépni. És, hogy mit is fog neki jelenti. Én sem gondoltam volna, hogy egy nap itt leszek Los Angeles-ben egy csapat tini hírességgel. És, hogy egy olyan ember fogja jelenteni a boldogságom akiért lányok milliói van oda. Sokszor elképzeltem már a jövőmet, hogy egy menő vállaltnál valami olyat fogok alkotni amire nem csak én leszek büszke. Csak meg mutatni magam a világnak. Most teljesen máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt vártam.

Már kezdtem megőrölni, hogy hol lehet már Shawn. Reggel hat óra után nem sokkal épp a pultnál fogtam a fejem kisírt szemekkel, mikor becsukta maga mögött a bejárati ajtót.

- Hol voltál? - néztem rá miután kis bátorságot vettem magamon.
- Az mindegy. - mondta lesújtóan.
- Nem, egyáltalán nem mindegy! Már azt hittem valami bajod esett! Te pedig beállítasz korán reggel annyival hogy mindegy hol voltál? - néztem rá idegesen
- Csak kiszellőztettem a fejem. - váltott hangnemet
- Figyelj gondolkodtam és...-kezdtem de közbe vágott.
- Igen, én is. És arra jutottam, hogy rendben...igazad van. Lehet tényleg egyszerűbb lenne még most ezt az egészet elfojtani és folytatni az életünket ...
- Mi? - döbbentem le.- Én azt akartam mondani, hogy beszéljük meg és küzdjük le. Ahogyan eddig te is mondtad.
- Mi? - húzta össze a szemöldökét - Várj, hogy jól értem-e...napok óta nem tudom eldönteni,hogy mi a bajod. Aztán benyögőd délután, hogy felejtsük el egymást...és most azt mondod folytassuk? Most komolyan nem értem mit szeretnél.
- Sajnálom! - mondtam de elcsuklott a hangom, Shawn pedig megdörzsölte a homlokát és pillanatok alatt a karjaiba zárt.

A mellkasához simultam és erősen koncentráltam az illatára. A gyomrom görcsben volt. Tudtam, hogy hibát követek el...hogy most nehezítem a dolgokat, de most újra itt az ideje, hogy bele vágjak.
Nem tudom mi lesz később...de nem is érdekel . Most az a legfontosabb, hogy ameddig csak lehet vele legyek. És ha mégis elválnak útjaink...tudni fogja, hogy én is komolyan gondoltam.

Shawn a szemeimbe nézett. Könnyes volt a szeme. Soha nem láttam ilyennek.

- Azt hittem elveszítelek. - csókolt meg. De ez nem csak egy egyszerű csók volt...érzelemmel teli. Mintha így adta volna ki magából a félelmet és a szeretetet egyszerre. Levegő hiányától vált el ajkunk. Homlokunkat egymásnak támasztva csuktam be a szemem.

- Szeretlek! - mondtam halkan
- Örökre. - felyezte be mire elmosolyodtam

Ezután a szobába vezetett az utunk. Mindkettőnket fizikailag és lelkileg is megrázott ez az egész. Bedőltünk az ágyba és a mellkasára feküdtem. A hajamat birizgálta én pedig a gondolataimba voltam merülve. Tudom, hogy egyszer el kell majd engednem, de fogalmam sincs hogyan fogok meglenni nélküle. Az egész életemet el tudom vele képzelni. Fogalmam sincs, hogy mi jön ez után.
Rá néztem...ő még mindig engem figyelt. Följebb kuporodtam  és hevesen csókolni kezdtem. Minden egyes percre emlékezni akartam. Minden eltöltött pillanatra. Beletúrt a hajamba és simogatni kezdte a tarkómat. A következő pillanatban már a ruhától kezdett megszabadítani. Gyengéd volt mint mindig. Mintha csak egy porcelánbaba lennék.Végül a derekamat átölelte és egy csókot nyomott a nyakamra. Pár perc után hallottam a szuszogását. Én pedig újra egyedül maradtam a gondolataimmal. Hallottam, hogy halkan kopogtatnak az ajtón. Fel vettem a köntösöm és kinyitottam. Cam állt előttem egy trikóban és alsógatyában. Végig nézett rajtam...mintha csak bele láttam volna a fejébe. Inkább becsuktam az ajtót és lesétáltam vele.

- Úgye nem keltettelek fel? - adott a kezembe a bögrém amibe csinált egy kis tejeskávét.
- Nem. Shawn nem rég ért haza.
- Beszéltetek? Vagy csak khm..- nézett ismét végig az öltözetemen.
- Fura lett volna ha komolyan kérdezed. - vágtam rá
- Tudod ..kissé nehéz ha tudom, hogy csak egy köntösben ülsz előttem.
- Az igaz..de mivel normális vagy ezért eltekintesz ettől és próbálsz másra koncentrálni.
- Elég nehéz így - ivott a poharába.
- Cam..- néztem rá
- Jó, tudom. Nem rám buksz. - nevetett én pedig nem tudtam ezt most miért mondja. Inkább hagytam is a témát.

Még beszélgettünk kicsit és felmentem aludni. Be bújtam Shawn karjai közé akinek egy halk sóhaj hagyta el a száját és magához húzott. Bárcsak minden egyszerű lenne. Még egy ideig figyeltem az arc vonásait. Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor megszólalt.

- Most már tényleg aludnod kéne. - mondta rekedtes hangon csukott szemmel.
- Bárcsak olyan könnyen menne. - fúrtam az arcomat a nyakába. Apró csókot nyomtam a nyakába és próbáltam elaludni.

Sziasztok! Remélem tetszett. Hamarosan hozom a következő részt! 😄
Puszi, Calipso😘