Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

41. fejezet: Fehér falak közé zárva

Hova megyek most? Fogalmam sincs. Azt tudom csak, hogy minden széthullott körülöttem. Azzá váltam amivé soha az életben nem akartam. Nem tudom mi a rosszabb...hogy a barátaim úgy érzik félre ismertek...vagy hogy a legjobb barátnőm csalódott bennem és egy életre megutált. Elvesztettem az uralmam...elvesztettem önmagamat. Mélyponton vagyok. Nem látom a fényt ami kivezetne innen. Csupán egy kis pénz és a telefonom van nálam. Felhívom újdonsült barátaimat...ők hátha segítenek mint legutóbb. A telefon hármat csöng mire Dave végre felveszi.

- Igen? - szólt bele a telefonba
-Szia Dave! Cassie vagyok! - veszek mély lélegzetet
- Dejo hogy hívsz. Hogy vagy mostanság? 
- Nem valami jól. Azt akartam megkérdezni, hogy nem e érték rá ma este. Tudod össze futni...zenélni
- Oh bakker. Sajnálom, de jelenleg New Yorkban tartózkodom a nagynénimnél. A srácok meg ha jól emlékszem most mentek arra a fesztiválra.
- Oh semmi gond. Megértem.
- Jól vagy? Fura a hangod.
- Ohm persze csak kicsit kiszellőztetem a fejemet.
- Sajnálom, hogy megint baj van. Tudok valamiben segíteni?
- Nem, köszi. - lágyul el a hangom. - Majd akkor máskor.
- Rendben. Vigyázz magadra.
- Szia! - teszem le a telefont.

Most az egyszer tényleg egyedül érzem magam. Régen éreztem ilyen egyedül magam. Utoljára akkor....akkor..akkor amikor a szüleim elváltak. És anyával együtt Európába költöztünk. Nem volt senkim. Hiányzott az apukám. Aztán emlékszem anya megismerkedett egy férfival. Nem volt vele semmi gond. Azt leszámítva hogy azt akarta, hogy ő legyen az apukám. Sosem voltam vele rosszban...anya boldog volt vele. Én pedig életemben először lettem szerelmes...mégpedig a fiába. Dylannek hívták. Egy évvel idősebb volt nálam. Mikor hozzánk költöztek az apjával együtt örültem neki, hogy végre lehet egy barátom. Együtt nőttünk fel. Aztán szerelmes lettem belé...és itt romlott el minden. Úgy tizenöt lehettem amikor elmondtam neki az érzéseimet. Ő nem tudta hová rakni. Főleg hogy közben barátnője lett. Egymás vérét szívtuk napról napra...Aztán iskolát váltott. Rá egy évre anyám és az apja szét mentek.
Csak úgy jönnek elő a régi emlékek. Egy boltba térek be, hogy vehessek valamit. Valamit ami segít felejteni. Tíz perc múlva egy üveg vodkával sétálok tovább és lassanként kortyolgatom. Utálom a vodkát. Utálom a piát. Sosem csíptem azokat a fiatalokat akik csak úgy leisszák magukat. Mégis azt mondják...a tiltott gyümölcs a legédesebb. A part fele megyek. Felülök a kis átjáró híd szélére és lelógatom a lábamat. Az emlékek újra belehasítanak a fejembe.
Dylan...azóta sem találkoztam vele. Utoljára ment el abba a hülye művészeti suliba úgy, hogy még egy család voltunk. Aztán emlékszem ahogy azt mondja még látjuk egymást és a sporttáskájával együtt kilép az ajtón. Ő volt az első ember akiért mindent megtettem volna és itt hagyott. Kilépett az életemből. Anya azóta sem randizott. Dolgozik és a maradék idejében elszórakoztatjuk egymást. Aztán itt van Shawn. O a második az életemben aki lemondott a mai nappal rólam. Ha azt hittem van esély arra, hogy valaha csak a barátom lesz legalább akkor tévedtem. Még most is látom magam előtt a tekintetét..aztán Sara üvöltése ami betölti a csendes házat. Ahogy Nash...és ahogy Aaron nézett rám. És megint hol vagyok? Egy hídon. Egy hídon mint egy évvel ezelőtt. Talán ha elfogadtam volna a segítséget...ha normálisan túl léptem volna...Most minden más lenne. Persze hozom a formám. A magányos farkas szerepét játszom folyton. Rám tör a zokogás. Az ital pedig meghozza a hatását. Csak azt akarom, hogy tudják...Én nem akartam rosszat. Hogy soha nem akartam fájdalmat okozni. És hogy valójában szeretem Shawnt. Nem tudom ésszerűen átgondolni a dolgokat. SMS-ezni kezdek. Saranak hogy sajnálom. Cameronnak hogy fontos szerepet töltött be a szivemben. Aaronnak hogy nélküle nem tudom mire mentem volna. Nashnek hogy ő volt a legjobb nagy tesó még ha nem is vér szerinti. Anyunak hogy ő a legjobb anyuka. A lányoknak egy szívecskét. Végül Shawnak...hogy köszönöm, hogy megmutatta mi is az igaz szerelem. És hogy elmondhatatlanul szerettem. Beraktam halkan azt a dalt amit Shawn legelőször énekelt nekem a koncerten. A dalt amivel elkezdődött minden. Néztem az esti fényeket és belekortyoltam a maradék vodkámba. A telefonom megállás nélkül rezegni kezdett. A kijelző villogott majd a zene elhallgatott. Hívás. Hívás Shawntól. Könnyeimet lenyelve vettem fel.