Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

47.fejezet: Nem hittem, hogy újra látlak

Sokan félre értik a szerelem fogalmát. Valami olyasmit szoktak mondani, hogy szeretni és együtt lenni. Egy ideig azt hiszem én is ezt hittem. De idővel rájöttem, hogy ez csak kívülről alkotott vélemény a szerelemről. És jogosan csendül fel az a kérdés, hogy akkor valójában mi az a szerelem? Azt hiszem a szerelem az amikor azt gondolod, hogy fügsz egy másik személytől de valójában ez nem így van. Nem feltétlenül kell fügni valakitől. Szerelem...az igaz szerelem nem itt kezdődik. Hanem valahol ott, hogy nem feltétlenül kell mellette lenned ahhoz, hogy támogasd és védd. Nem feltétlenül kell mondanod, hogy szereted. Mert ezek csak szavak. A szerelem ott kezdődik mikor már nem vársz viszonzást a másiktól. Amikor csak azt akarod, hogy boldog legyen az aki megmosolyogtatja a szivedet.

Az nap éjjel Shawn ölében kelltem. Mosolyogva a hajamba csókolt és kikapcsolta a tv-t. A házban csend volt. A kinti szellő kellemes hangját lehetett csak hallani. Kisebb lehűlést mondtak ami már érezhető volt odakint. Félig az álmommal a szememben csoszogva indultam fel a lépcsőn. Shawn felkuncogott és a derekamat átkarolva segített fel a lépcsőn. Nem sokkal később újra aludhattam az igazak álmát.

💕💕💕

Három nap telt el. Három napom volt össze hozni Shawn szülinapját. Megigértette velünk előtte lévő este, hogy nem csinalunk semmit. Persze a ket ujjamat össze kulcsoltam...mert hát az úgy mégis éri, nem? Nem akartam először nagy felhajtást. Ezért jól is ment minden...egészen késő estig. Na de mindent sorjában.
Reggel Shawnak be kellett mennie a céghez. Addig mi villám sebeséggel kezdtünk el készülni a délutánra. Úgy terveztük, hogy egy családias kis zsúrt csinálunk. Szóval csak mi leszünk. Tortára már nem volt időm csinálni. És Sara sem volt az a konyhatündér. Szóval a díszítésben ő még tudott segíteni kint az udvaron. De a többi rám maradt. A fiúk...hát ők teljesen haszontalan dolgokat csináltak. De azt hiszem így még jobb is volt. Pontosan negyed háromkor Shawn beállt a felhajtóra. A többiek hátul vártak. Én kimentem elé és amikor kiszállt a kocsiból egy csókkal köszöntöttem.

- Baj van? - húzott magához a derekamnál fogva
- Hát nem tudom. Vagyis azt hiszem nincs.
Shawn szemöldöke az egekbe szökött
- Képzeld mit találtam a kertben. Meg kell mutatnom.
- Szerintem rá ér. - piszézett le az orrával és ajkaim felé közelített.
- Tényleg elképesztő! Meg kell nézned!
- Nem ér rá később? - húzodott vissza
- Kérlek! - mosolyogtam boci szemekkel
- Rendben! De utána van egy ötletem mit kéne csinálnunk. - mutatta fel a mutató ujját.

Bólintottam és magam után vonszolva húztam be a házba. Azonban a pulthoz érve megtorpantam. Mielőtt megkérdezhette volna mi a baj addigra megfordultam.

- Szeretném ha becsuknád a szemed!
- Na jó ugye nem...- nevetett de közbe szóltam.
- Nem! Csak szeretném ha úgy érintenéd meg, hogy nem látod.
- Na és a többiek?
- A többiek fent vannak. És már nekik is megmutattam. Bízz bennem. - mosolyogtam
- Rendben!

Shawn eltakarta egyik kezével a szemét a másikkal pedig átkulcsolta ujjaimat. Elhúztam az üveg ajtót és egyenesen kivezettem az előre megterített asztalhoz. A többiek fényképezőkkel és telefonokkal síri csendben várták, hogy szóljak Shawnak. Shawn elé álltam és nyaka köré fontam a kezemet. Halnak a fülébe suttogtam.

- Na ideje kinyitnod a szemeidet szülinapos!

Azzal elvette és mind egyszerre kezdtünk el énekelni. Sara meggyújtotta a gyertyákat. Shawn meglepődött és közelebb lépett. Fél kézzel magához ölelt. Csillogott a szeme a boldogságtól. Szépséggel és szeretettel töltött el a látvány. Megvárta, hogy végig énekeljük a dalt majd miután kívánt elfujta a gyertyákat.
Túl estünk egy csoportos ölelésen amibe őszintén kis híján megfulladtam. Majd felvágtuk a tortát. Halkan szólt egy Charlie Putz szám miközben körül ültük az asztalt és tortáztunk. A tortát tegnap előtt rendeltem és egészen ma reggelig készült. Egy életnagyságú gitár torta volt. Egy igazi remekmű. Láttam, hogy Shawn szíve is megszorult rajta amikor fel kellett vágnia.
Az asztalnál ülve beszélgettünk. Minden olyan hangulatos volt. Fél hat körül viszont elkezdtünk már össze pakolni. A mosogatónál állva végeztem az utsolsó tányérral is amikor karokat éreztem meg a derekamra fonodni. Megtöröltem a kezemet mire Shawn langyos lehelletét éreztem meg a nyakamon. Egész testemet végig futotta a libabőr. Alrébb döntöttem a fejemet így ajkaimat az arcához érinthettem. Bőrének lágy érzete teljesen megbabonázott. Hozzám simult még jobban amennyire csak lehetett. Kézfejére kulcsoltam saját ujjaimat és élveztem ahogy apró csókokkal hinti be a fülem mögötti kis részt.