Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

39. fejezet: Sajnálom!

Az esti történtek után minden erőmmel azon voltam, hogy elaludjak. Hajnalban arra keltem, hogy nagy vihar van oda kint. Halkan kimásztam az ágyból és becsuktam az ablakot. Hirtelen megcsapott az eső illata. Az álom ki is ment a szememből. Telefonommal a kezemben mentem le halk léptekkel. Kinyitottam a hátsó ajtót, hogy kinézzek. Nagyokat villámlott és megállás nélkül szakadt az eső. Felkapcsoltam a sütő feletti kis villanyt és kerestem hűtött kólát. Régi szokásom, hogy ha megébredtem akkor már nem igazán alszok vissza. Felültem a pult előtti bárszékre és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Majd megmagyarázhatatlan okból kiléptem az esőbe. Hosszú hajam pillanatokon belül csurom vizes lett. Élveztem ahogy a hűs esőcseppek forró bőrömet csiklandozzák. Felnéztem majd behunytam a szememet. Mikor kigyönyörködtem magam majd vissza mentem a nappaliba. Minimális hangerőn bekapcsoltam a zenelistám legelső számát és hátradőltem a kanapén. Már majdnem elaludtam mikor Aaron jött le.

- Hát te? - nézett rám.
- Felkeltem a viharra. - vontam meg a vállamat
- Te vizes vagy? - húzta fel a szemöldökét.
- Aha. Megmártóztam az esőben. - nevettem mire elmosolyodott.

Csak akkor vettem észre, hogy Aaron egy alsógatyában mászkál előttem. Haja pedig szét állt. Meglepődtem mert még soha nem láttam így. Ivott aztán intett és fel is ment. Már számtalan zene lejárt mikor hirtelen Shawn egy dalára váltott....és abban a pillanatban Shawn jött le a szemét dörzsölve. A szám hallatán elvigyorodott.

- Ez tudod elég romantikus is lett volna..ha nem lennék full kómás és nem lenne hajnali kettő. - ment a hűtőhöz. Megráztam a fejem és váltogatni kezdtem a zenéket. Azt hittem begolyózok mire áttekertem az összes számát.

Beletúrtam a hajamba és igazgatni kezdtem. Teljesen begöndörödött. Shawn megállt mögöttem és szét túrta a hajamat. Elfújtam a szemembe lógó hajszálat és vissza hajtottam a fejemet.

- Miért nem jössz vissza aludni? - hunyorgott
- Mert nem vagyunk egy pár hogy édesen ölelgess magad mellett.
- Ez erős volt. - húzta el a száját.

Oda hajolt és apró csókot lehelt homlokomra.

- Pedig lehetnél az. - suttogta
- Nem értelek. - néztem a szemébe - Nem szeretsz. Túl léptél. Van barátnőd. Mégis mindig bosszantasz.
- És szerinted ennek mi az oka? - mosolygott.
- Hogy mániákus lettél.

Elnevette magát majd közelebb hajolt és szenvedélyesen csókolni kezdett. Megemelkedtem így már térdeltem a garnitúrán és nyaka köré fontam karomat. Megemelt mire dereka köré kulcsoltam lábaimat. Levegőért kapkodva néztem fel. Shawn csókokat kezdett nyakamra lehelni. Testem lángolni kezdett. Erősen magamhoz öleltem. Ritka pillanatok közé tartozik ez is. Ilyenkor úgy érzem minden a régi. Próbálom kiélvezni minden pillanatot. Nyakába temettem arcomat és mélyen beszívtam illatát. Szorosan tartott és látszólag ő sem akart elengedni. A másik pillanatban folyni kezdtek a könnyeim. Próbáltam türtőztetni magamat de hiába. Rám zúdult a sírás érzete. Zokogni kezdtem mire Shawn halkan csitítgatott. Hosszú ideig így álltunk a nappali közepén. Mikor már megnyugodtam annyira hogy rendesen kaptam levegőt Shawn apró csókot nyomott arcomra.

- Sajnálom! - mondta.

Nem tudtam mire érti. A szívatásokra? Piszkálásodásokra? Vagy talán mindkettőre? Végül nem bírtam és vissza kérdeztem

- Mit?
- Hogy miattam ilyen dolgokon kellett keresztülmenned.
- Miről beszélsz? - néztem a szemébe.
- Hazudtam....hallottam amikor Aaronnal beszéltél arról az esetről.

Szememre újabb könnyek gyülekeztek. Szabadulni akartam, de Shawn nem engedett.

- De tényleg....igazán sajnálom!
- Ezért voltál más velem hirtelen, igaz?
- Csak átgondoltam a dolgokat.
- Engedj el létszíves! - mondtam alig hallhatóan.

Shawn letett én pedig kinyomtam a telefonomat. Felindultam mire utánam szólt.

- Meddig húzzuk még ezt az egészet?
- Ezen már nincs mit húzni. - néztem vissza rá és keserű mosollyal mentem fel. Az ágyba vissza mászva a fal felé fordultam.

Shawn csak később jött vissza. Éreztem ahogy felém tornyosul és egy halvány csókot ad homlokomra. Nyeltem és próbáltam vissza tartani a zokogást. Nem tudom pontosan hogy mi vezérelt ...egy pillanatnyi gyengeség vagy mert még az előbbi sok alatt voltam. De megfordult mire Shawn rám nézett. Odakucorogtam mire szorosan magához ölelt. Mellkasát érintve libabőrös lettem. Shawn épp mondani akart valamit mire csak annyit suttogtam

- Csak ölelj magadhoz.
- El sem engedlek. - mondta rekedtes hangon én pedig apró csókokkal kezdtem nyakát behinteni.

Sokáig így nyűglődtem. Az agyam kattogott. Képtelenség volt, hogy vissza aludjak. Shawn már régen aludt. Lejjebb csúszott így fejét a mellkasomra hajtotta és hasamnál szorosan ölelt. A haját birizgáltam és próbáltam rájönni mi is folyik velünk. Miért találunk mindig vissza egymáshoz. Mindig itt tartunk. Összebalhézunk majd egymás karjaiban kötünk ki. Aztán hamar elterelődött az összes gondolatom. Ugyanis Shawn nagyot sóhajtott álmában és meg jobban magához húzott. Elmosolyodtam és elvesztem a csodálatában. Melegség töltötte el testem minden részét. Shawn felnézett én pedig elmosolyodtam. Felém tornyosult majd megcsókolt. Csókcsatánk  végén magára húzott és hátamat kezdte simogatni. Halkan dúdolni kezdett. Hangja még így is lágy volt. Nyugalmat árasztott és bele férkőzött a tudatomba. Nem kellett sok és már a mellkasán el is aludtam. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt. Egy olyan ember volt ott velem akiért az életemet is oda adnám. Akinek már a jelenléte nyugalmat áraszt. Akiről azt hittem végleg elvesztettem és most mégis itt van. Én csókolhatom és érezhetem az illatát. Régi pillangóim újra repkedni kezdtek hosszú idő után. De hirtelen elkapott a rettegés is. Mert jól tudom, hogy hamarosan vége ennek is és vissza térek a mindennapokba. Azokba a napokba ahol Shawn és én csupán idegenek vagyunk közös emlékekkel.

A hajnalozásnak köszönhetően már nagyban folyt az élet a házban. Kivéve mi voltunk akik még fetrengtek. Mondhatnám hogy a hasunkra sütött a nap de az túlzás lett volna. Oda kint esett az eső. Néha pár pillanatra kisütött a nap. Dél környékén viszont úgy döntöttem elég volt az ágyban fekvésből. Pedig már régen fent voltunk. Csak egymás karjaiban némán feküdtünk.

- Kezdek éhen halni. - szólaltam fel
- Már vártam mikor mondod. - nevetett fel és egy gyors csókot nyomott ajkaimra.

Kikeltünk az ágyból majd mikor nyitni akartam az ajtót Shawn elkapta a derekamat és csókokkal hintette be nyakamat. Kirázott a hideg  meleg leheletétől. Így döcögtünk le. Szinte minden másodpercben felnevettem mikor libabőrös lettem. Ő élvezte így nem akarta abba hagyni. Cameron kezében megállt a villa amikor Saraval épp valami tésztafélét ettek. Sara hamar kapcsolt és tapsviharba kezdett. A pillanat kedvéért még fütyült egyet és szirénához hasonlóan visítozni kezdett. Nash és Aaron némán nézték a jelenetet. Kávét öntöttem magunknak és azon voltam, hogy nehogy bármilyen értelmet mutassak ami bármit is elárulna. Főleg hogy én sem   tudtam mi van most pontosan. Később elszakadtunk egymástól így elmentem felöltözni. Egész jól lehűlt a levegő oda kint. Hamarosan megérkezett az üveges aki berakta az új üveget az ablakomba. A szoba elég jól kiszellőzött. Délután pedig telefonált a szerelő hogy hétfőn egyre itt van. Ami azt jelentette már csak egy éjszakát töltök Shawn szobájában. A napot végül együtt ütöttük el. Filmeztünk, hülyéskedtünk, videókat töltöttünk fel netre. Aztán kora este Shawnal vonultunk el. Továbbra sem beszéltünk meg semmit. Csak csendben olvastam a hasának dőlve ő pedig elfoglalta magát a telefonján. Néha rá néztem, hogy mit csinál olyankor rám mosolygott és puszikkal ajándékozott meg. Most valahogy sokkal nyugodtabban éreztem magam. És csak remélni tudtam minden így marad. Vagyis nem teljesen...mert valami nagyon nyomta a szívemet...az pedig a barátnője.