Enyém vagy |Yaoi| ✔

#1

-Szakítok veled. - kiáltotta Hajni teljes erőből.
-Miért? - tettem fel a kérdést, majd akaratlanul lecsordult az arcomon egy könnycsepp.
-Mert Facebook-on nem tetted közzé az állapotunkat. - duzzogott Hajnalka.
-Figyelj, ezen lehet még változtatni. - Ajánlottam fel.
-Sajnálom ami megtörtént az megtörtént.

-Ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Pedig ma fogat is mostam hogy meg tudjam puszilni​. - szomorkodtam - Én ezt nem fogom bírni. Depressziós leszek ha egy iskolában egy városban kell vele laknom. Nem tudok élni a gondolattal. El kell mennem innen.

*Egy nappal a költözés előtt
-Anyu, apu . Ideje búcsút vennünk. - szipogtam.
-Biztos vagy ebben fiam? Egy háromnapos kapcsolat miatt egy  ekkora felfordulás? - magával szembe fordított apám, és a szemebe nézett.
-Ha nem megyek el innen rövidesen eret vágok. - határoztam el.
- Rendben Picim.- nézett anyám azzal a "de gyorsan felnőnek a gyerekek" nézésével - Elintéztük az átíratkozásodat Budapestre. A Nyugatinál kell leszállnod, el sem fogod téveszteni. Az utolsó megálló. Egy régi kis lakásban fogsz lakni amit egykoron apáddal vettünk azzal a céllal hogy ott töltjük a mézes heteket - nosztalgiázott... mondjuk erre én nem voltam kíváncsi.
-Na indulok. - sóhajtottam
- Bármikor visszajöhetsz hozzánk. - nézett biztatóan apám.
- Vigyázz magadra Barnikám. - anya puszit adott a homlokomra, közben könnybe lábadt a szeme.
-Sziasztok! - búcsúztam el véglegesen, és egyenesen idultam a vonatállomáshoz...