A döntés a te kezedben van! ||Taekook||

Bevezető

Béke vagy Szerelem?
A Vér vagy az  Érzelmek kötelez?
Választhattam...
De most, hogy itt fekszem a sötétben, egyedül,
elgondolkodtam...
Vajon jól döntöttem?

Hideg és esős nap volt.  Éppen az iskolának nevezett pokolból tartottam hazafelé, amikor  megcsúsztam a vizes aszfalton és eltanyáltam.

Nagyszerű! Ki, ha nem én esnék el az úton? Ráadásul még esernyő sincs nálam. A Francba már!  Amikor azt gondoltam, hogy ez a nap ennél rosszabb már nem lehet, akkor  jött ez!

Meg sem próbáltam felkelni a földről, csak felhúztam térdeimet,  és hagytam, hogy az esőcseppek és a saját könnyeim egymással keveredve  folyjanak végig arcomon. Nem tudom meddig ülhettem így, csukott szemmel  az esőben, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem áztatják  tovább bőrömet a cseppek. Kíváncsian nyitottam fel pilláimat, de nagy  meglepetésemre továbbra is erősen esett, azonban egy nagy fekete esernyő  megakadályozta, hogy a hideg nedvesség rám hullhasson. 

- Jól vagy?  - kérdezte tőlem egy hang, feltehetőleg az esernyő tulajdonosa. Arcát  nem láttam, ugyanis könnyeim továbbra is folytak -ezzel elhomályosítva  látásomat - de azért nemlegesen megráztam a fejemet. Körülbelül egy fél  percig ezután nem történt semmi, ezért kezdtem azt hinni, hogy esernyőjét itt  hagyta a fiú - mert, hogy hangjából azt azért sikerült kiszűrnöm, hogy hím nemű - ő  maga pedig folytatta tovább az útját, így hát újra lehunytam pilláimat,  és hagytam, hogy könnycseppjeim tovább áztassák arcomat. Ám ebben a pillanatban két  kart éreztem meg hónom alatt, a következő szekundumban pedig már két  lábon álltam, testemmel az Idegen mellkasához simulva. Bár egyáltalán nem  szeretem az emberek közelségét és érintéseit, sőt, egyenesen irtózok  bármiféle ilyen megnyilvánulástól, most mégis az, hogy karjaiban tartott ez a srác -  akiről mindössze csak annyit tudtam, hogy van egy esernyője -  megnyugvással töltött el.
- Bántott valaki? - kérdezte aggódva,  miközben eltolt kicsit magától, hogy szemeimbe nézhessen. Így végre  megpillanthattam arcát, ami egyszerűen tökéletes volt. Nagy fekete  szemei voltak, amik húzottságuk ellenére elég kerekek voltak, ébenfekete  haja pedig pont úgy festett, mintha most lépett volna ki valamelyik  mesterfodrász kezei alól. Halvány rózsaszín, dús ajkai enyhén elnyíltak  egymástól. Már azt sem tudtam, hogy mit kérdezett, mindenbe  belefeledkeztem, mikor megláttam gyönyörű vonásait.  
- Hahó! -  simított végig arcomon óvatosan, úgy mintha csak porcelánból lennék.   
- Ne-ne haragudj! M-mit is ké-kérdeztél? - kaptam el róla gyorsan  tekintetem, majd vörös fejjel kezdtem el az innen nem messze lévő  buszmegállót tanulmányozni.   
- Bántott téged valaki? - kérdezte  kedvesen, hangjában mégis valamiféle aggódást véltem felfedezni. Ezt nem  tudtam hova tenni. Értem sosem szokott senki sem aggódni, maximum a Nővérem. Rólam általában senki sem vesz tudomást, de ha mégis, akkor az  általában megüt, megver vagy csak szavakkal kínoz. Talán neki is ez a  célja? Nem, ő nem olyannak tűnik. 
-Honnan gondolod ezt? - kérdeztem  halkan és zavartan, mert karjaival még mindig erősen tartott, és  közelsége elég bódító volt.   
- A karod és az arcod.. tele van lila  foltokkal. - mondta alig hallhatóan. Jesszus, hogy is feledkezhettem meg  arról? Mielőtt haza indulhattam volna, a nagymenők társasága elkapott  és berángattak a fiú öltözőbe, hogy jól elláthassák a bajomat.   
- Csak  elestem, nem történt semmi. - mondtam mosolyt erőltetve ajkaimra, majd  kihámoztam magam szorító karjai közül.  
- Köszönöm a segítséged, most viszont  mennem kell. - daráltam le gyorsan, majd megfordultam és loholni   kezdtem hazafele. 
-Jungkook, a nevem Jeon Jungkook. -  kiáltotta utánam.  Jeon Jungkook, milyen érdekes név. Az egész hangzása  annyival másabb, mint a legtöbb koreai névnek. Az ő nevében van valami  csillogás és melegség, ami furcsa érzésekkel tölti el a szívemet.  Jeon Jungkook..

Azon a hideg, őszi, esős napon kezdődött minden. Akkor kezdődött közös történetünk első fejezete.

Sziasztook!!😊❤️ Itt is lennék új történetem bevezető részével, amit még valamikor áprilisban írtam meg..😅
Tudom, nem a legjobb, de igyekezni fogok, hogy a folytatás mindenképpen jobb minőségű legyen, és természetesen izgalmasabb is!😄
Remélem azért, elnyerte tetszéseteket😊❤️!  Ha igen, akkor azt kérlek, jelezzétek nekem valamilyen formában!❤️