A döntés a te kezedben van! ||Taekook||

5. rész

- Jeon Haneul! Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? - hallottuk meg Jungkook dühös hangját, mire értetlenül fordultunk vissza Hanuellal az Esernyős felé.

- Haneul! Hogy képzeled, hogy csak úgy odahajolsz hozzá, és megpuszilod? Majd ha járni fogtok és részt vettetek több randin is! Addig viszont meg ne lássam, hogy egymáshoz értek, világos? - fújtatta dühösen JK, míg mi csak kikerekedett szemekkel néztünk rá. Ez mégis mi a francot szívott ma?

- É-én...N-ne haragudj Jungkook és Taehyung.. - dadogott Haneul a sírás határán, mire csak kedvesen megsimítottam a hátát.

- Semmi gond Haneul, ne kérj bocsánatot! Engem egyáltalán nem zavart a puszid! - vettem elő a legaranyosabbik mosolyomat, majd a dühös fejű Jungkook felé sandítottam - Az unokabátyád csak félt téged, de ezzel nincsen semmi gond! Akkor mostantól az ő szabályai szerint fogunk viselkedni, rendben? - nyújtottam kisujjam Haneul felé, aki boldogan el is fogadta, azonban amikor ujjaink összeértek, gyorsan odahúztam magamhoz a piros fejű lányt, és egy gyors puszit adtam a szájára.

Győzelem ittasan mosolyogtam az egyre vörösebb fejű Jungkook felé, majd elindultam - Haneullal az oldalamon - a kajáldák irányába.

- Lányok, ti foglaljatok asztalt, addig mi Taehyunggal beállunk a sorba és megvesszük a kaját. - paskolta meg Jungkook, Iseul fenekét, miután odaértünk a gyorséttermekhez. A lányok természetesen örültek, hogy nem kell sorba állniuk, szóval rögtön kaptak is az alkalmon és elmentek nekünk helyet keresni. Én meg ott maradtam egyedül az idegbeteg őrülttel.

- Izé.. Taehyung.. - bökte meg az Esernyős az oldalamat, mire fájdalmasan felszisszentem. Nem hiszem el! Vére egy kicsit elfelejtkeztem a fájdalomról, erre pont a bordáimnál kell ennek is megböknie! - Jajj..izé, ne haragudj! Én csak bocsánatot akartam kérni amiatt, hogy ma ilyen lehetetlenül viselkedtem. Én tényleg nem tudom, hogy mi volt velem... Én mindennél jobban szeretem Iseult, és tényleg, ő az első lány, akibe szerelmes lettem. Meg örülnöm kéne, hogy téged is boldognak látlak meg Haneult is, szóval ne haragudj! Nem tudom, hogy mi ütött belém, de nem akarom, hogy rosszban legyünk! Én tényleg nem vagyok ilyen.. a mai viselkedésem  is csak... - itt viszont már muszáj voltam közbe szólni, mert szegény srác úgy morzsolgatta az ujjait hogy azt hittem, eltöri őket zavarában.

- Semmi baj, Jungkook, nem haragszom! - mosolyogtam rá halványan - Mindenkinek van rossz napja, nekem tulajdonképpen, szinte minden nap! - kuncogtam fel kínosan, majd folytattam - A khm.. A mosdóban történtek tényleg eléggé sokkoltak, de tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna, okés? Csettintek egyet, és utána, mintha be sem mentünk volna abba a mosdóba, rendben?  - mosolyogva bólintott egyet én meg csettintettem, és huss.. el is szálltak az emlékek. Meg a jó fészkes fenéket! Bár tényleg el akartam felejteni a dolgokat, egész este máson sem járt az eszem, csak azon a pár másodpercen, amikor ajkait az enyéimen érezhettem. Persze, próbáltam úgy tenni az est további részében, mintha minden okés lenne, ám ez a valóságban közel sem így volt sajnos. Az ajkaim bizseregtek azon a ponton, ahol hozzáért, az arcom meg égett, akárhányszor csak lopva Jungkookra pillantottam. Aztán ahogy rá néztem Iseulra, elfogott a mérhetetlen nagy bűntudat. Undorodni kezdtem magamtól, és az étvágyam is elment. Alig vártam, hogy végre hazamenjünk, és bezárkózhassak a mosdóba!

- Nagyon jól éreztem magam Haneul, holnap majd mindenképpen felhívlak! Szia! - mosolyogtam rá kedvesen az említett lányra, miközben végig simítottam kezén. Érintsem nyomán libabőrös lett az egész karja. Jesszus, ilyeneket tudok ki váltani emberekből? - Hello Jungkook! - intettem oda a sofőr felé is egyet, majd kipattantam a kocsiból és Iseult meg sem várva, siettem be a házba, hogy minél előbb a fürdő felé vehessem az irányt.

Amint beértem a kis helyiségbe, rögtön magamra is zártam. Gyorsan kibújtam a ruháimból, majd beálltam a hideg zuhany alá egy kis pengével a kezemben. Már egy jó ideje nem használtam, így mikor bőrömhöz érintettem, s a kibuggyanó véremre pillantottam, elöntött a rosszul lét. Sosem bírtam a vért, ami azért vicces, mert a vágásaim által, egy időben szinte mindennap találkoztam ezzel a vörös nedűvel.

Merengve figyeltem, ahogy a hideg víz vegyül a véremmel, ezzel egy vöröses folyadékot képezve.

- Megérdemlem.. - suttogtam tükörképemnek, miután kiszálltam a hideg zuhanyzóból, és a tükör elé álltam - Ennél még többet is megérdemelnék.. - morogtam saját magamnak, majd gyorsan felvettem egy hosszú pizsamát és ki is léptem a helyiségből.

- Jó sokáig fürödtél! - kuncogott Iseul, miután lebattyogtam a Nappaliba.

- Heh..igen, tudod jól jött most egy kis felfrissülés! - vakargattam meg kínosan a tarkómat, s közben ügyeltem arra, hogy véletlenül se bukkanjon ki a pólóm alól csuklóm.

- Azt meghiszem! Ez az este nagyon szuper volt! Mind annyira jól éreztük magunkat! - mosolyodott el. Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy jól lát-e.. - Haneullal annyira aranyosak voltatok ma! Szerintem igazán összeilletek, biztosan szép pár lesztek! Örülök, hogy megnyíltál felé, és nem a szokásos befordulós énedet adtad előtte! Mármint, félre ne értsd, én így is, úgy is nagyon szeretlek! Csak érted, más emberek számára a viselkedésed talán nem tűnhet túl normálisnak. Inkább olyan furának, érted....

- Aha, ja.. értem én! - húztam kényszeredett mosolyra ajkaimat, s felpattantam a kanapéról - amire időközben levetettem magam -, hogy a szobám felé vegyem az irányt.

- Jajj Tae, ne izélj már! - fogta meg a vállamat Iseul, s maga felé fordított - Tudod jól, hogy te az öcsém vagy és nagyon szeretlek! Mindössze csak aggódom miattad. Az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni az olyan.. izé, szóval nem hétköznapi emberekkel. Tudod, Jungkook nagyon kedves és jó lelkű, de még ő is azt mondta nekem, hogy elég fura vagy Tae.. Ez nem normális, te is tudod! - simított végig arcomon, majd folytatta - De ma nagyon ügyes voltál! Csak ezentúl ez legyen is így, rendben? - nézett rám mosolyogva, mire bólintottam egyet halványan.

- Ne aggódj Iseul, nem okozom csalódást! - erőltettem magamra egy mosolyt, de belül éreztem az égető keserűséget - Most azonban ha nem gond, én lefekszem, eléggé elfáradtam ma. Jó éjszakát! - leheltem egy apró puszit Nővérem homlokára, majd felsiettem a szobámba.

Szóval Jungkook is furának tart? Szerinte is olyan nem normális vagyok? Lehet, hogy csak szánalomból kapott le a mosdóban? De hát én nem vagyok belé szerelmes, tehát ezzel valamit nagyon benézett... Én nem szeretem, csak... csak fáj. Valahogy már az első véletlen találkozásunkkor is úgy éreztem, hogy Ő más, mint a többiek. Hogy ő nem tartja az olyan embert gáznak és furának, aki nem hétköznapi... Ezek szerint, tévedtem. De hát emiatt aztán tényleg nem haragudhatok rá. Hiszen ki tudna normálisan tekinteni egy olyasvalakire, aki egyébként eléggé távol áll a normálistól..?

Hamiskás mosollyal az arcomon értem be a szobámba, majd odalépkedtem az íróasztalomhoz, és a legalsó fiókból előhúztam egy régi fényképet. A fotó körülbelül 8 évvel ezelőtt készülhetett, amikor mi még Iseullal kisiskolások voltunk. A fotón mindketten büszkén vigyorgunk, én Apu, Iseul pedig Anya ölében ülve. Szüleink is igazán boldognak tűnnek, ahogy nevetve néznek egymásra. Minden olyan szép és idilli. Talán ezért is szeretem annyira ezt a fényképet....

Néhány könnycseppel az arcomon raktam vissza a fényképet a fiókba, majd az ágyamhoz sétáltam, s leheveredtem a puha fekvőhelyemre.

Keservesen dobogó szívvel, s forró könnycseppekkel az arcomon hunytam le pilláimat, s azt kívántam, bár a holnap egy sokkal szebb és jobb nap lehetne... Naiv voltam, s megint túl nagyot mertem álmodni....

Sziasztook^^
Tudom, tudom...😅 Nem ez lett a legizgalmasabb rész, de inkább egyfajta átvezetésnek szántam, valamint, bár most talán az ebben a részben történt dolgok nem tűnnek túl fontosnak, valójában kulcsmomentumok és utalások a történetben!😉
Remélem, elnyerte a tetszéseteket❤️!
Véleményeiteket most is nagyon szívesen fogadom!!💞
Szép Estét❤️