A döntés a te kezedben van! ||Taekook||

10. rész

Idegesen lépkedtem a közeli, Pink nevű cukrászda irányába, aminek történetesen ismertem is a tulajdonosát. Kim Seokjin, jó ideje már a családunk barátja. Régen nagyon sokat jártunk hozzá hétvégenként sütizni, de ahogy telt az idő, s változott a család, úgy ezek az idilli hétvégék is megváltoztak s elmaradoztak Jinnél. Minden esetre, még mindig nagyon jóban vagyok vele, így mikor Jackson megkérdezte, hogy van-e kívánságom cukrászdák terén, automatikusan vágtam is rá a hely nevét.

Tenyerem egyre jobban kezdett izzadni, mikor befordultam a süteményes utcájába, s megpillantottam Jacksont várakozni a bolt ajtaja előtt. Miután megpillantott, mosolyogva integetett felém, mire kissé vérszegény módon, de én is viszonoztam gesztusát. Fél perc múlva már mellé is értem, s - meglepő módon - nem tapizott le kulturálatlan módon - , mindössze csak esetlenül átkarolt, majd gyorsan el is engedett. Viselkedését nem igazán tudtam hová tenni, de igyekeztem inkább nem foglalkozni vele.

- Taehyung, nem hiszem el! Tényleg te vagy az? - jött oda felénk ezer wattos vigyorával Seokjin, miután beléptünk a hangulatos kis cukrászdába. - Jajj, de örülök neked! - vont szoros ölelésbe, amit nevetve viszonoztam neki. Miután jól megszorongatott, elengedett, és kíváncsi tekintettel mérte végig a mellettem ácsorgó kínait. - Nocsak, és ki ez a fiatal úr melletted? - kérdezte csipkelődve, miközben Jackson felé nyújtotta tenyerét - Kim Seokjin vagyok, a cukrászda tulajdonosa, és Taehyung családjának régi barátja. - mosolyodott el.

- Jackson Wang, Taehyung barátja. - felelte vigyorogva Jacks, mire csak zavartan sütöttem le pilláimat. De pontosan miféle barátja is vagyok én neki? A vágyait kielégítő barátja? Esetleg egy szánalmas lúzer, akit "barát" címszó alatt kedve szerint rángathat össze - vissza, akár csak egy bábut?

Jin szerencsére nem firtatta tovább a dolgot, felvette a rendelésünket, majd el is sietett, miközben mi letelepedtünk az egyik sarokba.

A sütijeink hamar megérkeztek, így azt falva kezdtünk el beszélgetni egymással, meglepően fesztelenül, legalábbis egy ideig.

- És mondd csak, mi van most azzal a Jungkook gyerekkel? - emelte rám kíváncsian nagy szemeit. Kérdésére majdnem félre nyeltem a falatot.

- Nem akarok beszélni arról a gyerekről, semmi közöm hozzá. - feleltem végül rideg hangon, miközben a szívem mélyén valóban, nagyon fájt kiejteni ezeket a szavakat. Talán azért is, mert tényleg ez volt az igazság. Semmi nem fűzött Jungkookhoz, semmi közöm nem volt hozzá, s ez valami furcsa oknál fogva, rendkívül elkeserített. Véletlenül sem mertem volna bevallani magamnak, de mindennél jobban vágytam arra, hogy legyen közöm hozzá. Akár barátként, öcsiként, ismerősként, vagy...

- Oh, értem. Akkor ezt a témát hanyagoljuk. - mondta kedvesen, mire egy hálás pillantást küldtem felé. Bár minden kétség nélkül, Jackson életem megrontója, és elrontója, ilyenkor egészen szerethető tud lenni. Csak a kérdés, mikor fog legközelebb bevadulni és megverni, vagy esetleg letámadni csókjaival?

Egész kellemes délelőttöt és kora délutánt töltöttünk el végül együtt. Sokat beszélgettünk mindenféle semmiségről, néha sikerült is megnevettetnie. A cukrászda után elmentünk a parkba, és leültünk egy padra beszélgetni, majd később az ülést megunva, körbe sétáltuk az egész teret. Közben, észre sem vettem pontosan, hogy mikor, de Jackson megfogta kezemet, s ujjainkat összefűzte egymással. Szívem hevesebben kezdett el verni, s kissé zavarba is jöttem a helyzettől. Meg akartam kérdezni, hogy miért tette ezt, de végül inkább nem mertem, s ráhagytam. Végül is, mégsem mindegy, hogy mit mondok annak a személynek, akinek egy olyan videó van a birtokában, ami az egész életemet tönkre teheti.