Miután felértem a szobámba, rögtön az ágyamba vetettem magam, hátha sikerül visszaaludnom - ezáltal egy kis időre a gondolataimtól is sikerülve megszabadulnom - de persze nem is én lennék, ha valaha is bármiben szerencsém lenne.
Nyitott szemekkel meredtem a plafonra és a Jungkookkal történő párbeszédemen rágódtam. Ugyan, miért akarna egy menő srác egy magamfajta lúzerrel barátkozni? Hiszen semmi közös nincs bennünk, vagyis de, Iseul. Ja igen, valószínűleg ez a barátkozós dolog is csak miatta van! Biztos megkérte Jungkookot, hogy haverkodjon össze velem, és szánja meg szerencsétlenségemet. De hah! Nem kell nekem senki szánalma, főleg nem az Esernyős srácé! Eddig is megvoltam magamban, nem kellenek nekem barátok. Úgy is csak megbántanám, és fájdalmat okoznék neki...meg csalódást. De én nem akarok neki ilyesmiket okozni! Tehát az lesz a legjobb, ha távol maradok tőle!
- Taehyungah, ébren vagy? - nyitott be Iseul a szobába, mire ijedten csuktam össze a szemeimet, hogy alvást színleljek. Nem volt kedvem beszélgetni vele. - Hjajj... Nem tudom, mi történt közted és Jungkook között - jött oda hozzám, s egy apró puszit lehelt homlokomra - De elég elkeseredettnek tűnik. Kérlek Taehyung, ne lökj el magadtól mindenkit! - suttogta szomorúan, majd elhagyta a szobát.
-Én csak meg akarlak óvni benneteket.. - motyogtam magam elé, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, odasiettem az ablakomhoz, hogy megnézzem az épp iskolába igyekvő párost. Bár talán nem kellett volna, mert ott álltak a kapunk előtt, s egymás száját térképezték fel. Csak Jungkook arcát láttam, kinek pillái lehunyva pihentek, tenyerei között pedig Nővérem arca simult. Egy pillanatra végig futott az a gondolat a fejemben, hogy mi lenne, ha nem Iseult, hanem engem csókolna így. Amint ezen morfondíroztam, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bár a párocska még mindig egymást falja, az Esernyős íriszei már nem csukva vannak, hanem nyitva, és nem a Nővéremet, hanem Engem néz velük. Egy pillanat erejéig tekintetünk összefonódott, de ahogy tudatosult bennem az egész, ijedten léptem el az ablakomtól, és a biztonság kedvéért még a redőnyt is lehúztam.
- Te jó ég! Mégis mi volt ez? - suttogtam magam elé, miután beértem a fürdőbe és belekapaszkodtam a mosdókagyló szélébe. Felnéztem vörös arcomra, és ujjaimat ajkaimhoz érintettem. Mintha az előbb engem csókolt volna, ami nyilván lehetetlen, hiszen én a házban voltam, míg ő kint az utcán, és éppen a Nővérem ajkait falta, de akkor is... Miért nézett közben engem? És én miért nem kaptam el rögtön a tekintetemet?
Mivel a képzeletem és a gondolataim egyre furcsább formát öltöttek, gyorsan levetkőztem és megengedtem a hideg vizet a zuhanyzóban, hogy egy kicsit észhez térjek. Egy ideig borzasztó volt a szinte jeges víz alatt állni, de egy idő után már kimondottan üdítő érzés volt. Legalább egy kis ideig nem az Esernyősön járt az eszem.
Aznap az iskolában nem túl sok érdekes dolog történt. Egy két beszóláson és oltáson kívül nem kaptam semmit, a legtöbb diák és tanár inkább csak levegőnek nézett. Ennek igazán örültem, mert az oldalam és a fejem is eléggé fájt és zúgott, szóval úgy éreztem, ha akár csak egy pofont is kapok valakitől, abba valószínűleg belepatkolok.
Szenvedő arckifejezéssel vonszoltam be magam a házba, miután véget ért a tanítás, és rögtön a konyha felé vettem az irányt, hogy lenyomjak a torkomon pár gyógyszert meg valami hitvány gyógyteát. Sajnos úgy látszik, a reggeli hideg zuhany eléggé megártott.
Már éppen javában kúrálgattam magam, mikor kivágódott a bejárati ajtó és Iseul ugrált be rajta vidáman, oldalán Jungkookkal.
- Taehyungieee - sipította Nővérem, miután levetette magát mellém a kanapéra - Ma dupla randira megyüünk! - ugrándozott vidáman, miközben Jungkook leült a velünk szemben lévő fotelbe és onnan fürkészte arcomat.
- Oh, az Nagyszerű! - erőltettem magamra egy hihető mosolyt - Jó szórakozást nektek!
- Nem-nem, félre értesz TaeTae - nevetett fel Nővérem, és már akkor éreztem, hogy itt még bizony problémák lesznek - Te is jössz velünk! Igazából ez az egész Jungkook ötlete volt.. - és ezek után, mintha az agyam kikapcsolt volna. Érzékeltem, hogy Iseul még beszél, ám én tekintetemet Jungkookra fordítottam, és szemeimmel próbáltam őt kivégezni. Persze Ő csak zavartan lesütötte pilláit és nem mert felnézni. Hah, hát a helyében én sem mernék! - Szóval megbeszéltem Jungkook unokahúgával, Haneullal a dolgot, és ő persze boldogan belement. Kedves, és nagyon szép lány, eggyel alattunk jár a suliban. - mosolyodott el Iseul, és megveregette a vállamat. Jajj ne! Most mégis mit mondjak? Semmi kedvem randizni, ráadásul úgy érzem magam, mint egy mosott rongy. A tény pedig, hogy Jungkookkal kéne lennem - még akkor is, ha nekem azzal a csajjal kell majd foglalkoznom - frusztrált. De ha most nemet mondok, azzal nagyon megbántom Iseult.
- Huhh.. okés, rendben. - dünnyögtem, de látszólag ez Iseult nem érdekelte, ugyanis rögtön rám vetette magát, és egy csonttörő ölelésben részesített. - Látod Jungkook! Mondtam én, hogy igent fog mondani! - fordult oda barátjához, miután elengedett engem.
- Na igen, nem gondoltam volna, de örülök annak, hogy velünk tartasz! - mosolyodott el halványan Jungkook, majd folytatta - Haneul igazán rendes lány, biztos jól ellesztek majd!
- Ahha, ja. És amúgy mi lesz a program? Ugye nem kell kiöltözni? - húztam el a számat, mert Isten bizony, ha nekem öltönyt kell viselnem, inkább felkötöm magam.
-Nyugi tesó, - nevetett fel ismételten Iseul. Mi van ezzel, héliumot szívott, vagy mi? - Gondoltunk rád, szóval csak egy laza mozizós, kajálós este lesz. Semmi puccos dolog, szóval kiöltöznöd sem kell, csak add magad...vagyis..öhm.. - döbbenten emeltem íriszeimet Iseulra, aki rögtön el is kezdett volna szabadkozni, de a szobában tartózkodó harmadik személy félbe szakította.
- Taehyung, kérlek, add csak magad! Ne érezd feszélyezve magad, szeretném, ha mindannyian jól éreznénk magunkat, de az csak akkor valósulhat meg, ha mindenki önmagát adja! - mosolygott rám biztatóan Jungkook, majd felém hajolt és játékosan beletúrt a hajamba.
Már akkor éreztem, hogy kínos estének nézek elébe. Bár azért még így is történtek olyan dolgok, amikre azt hiszem nem számítottam, s nem is voltam felkészülve.
Sziasztook^^
Tudom, nem egy hű, de izgalmas résszel érkeztem most Nektek, de ezt inkább egyfajta átvezetésnek szántam az igazi izgalmak előtt!😄
Remélem azért, elnyerte a tetszéseteket!!❤️
Véleményeiteket, tanácsaitokat továbbra is szívesen várom!!😊💞
Szép Estét Nektek!!💕
YOU ARE READING
A döntés a te kezedben van! ||Taekook||
Fanfiction❝ Talán, egy alternatív univerzumban, szerelmesek is lehettünk volna. Te nem a Nővérembe szerettél volna bele, én pedig nem az elmúlás gondolatába. ❞ 2017. Június 3. (Saját történet)
