A döntés a te kezedben van! ||Taekook||

6. rész

Kómásan nyitottam ki pilláimat, miközben nagy nehezen kinyomtam a telefonomon szóló ébresztőt. Nyűgösen kezdtem neki a készülődésnek, majd mikor úgy ítéltem meg, hogy a lehető legjobban kihoztam magamból a láthatatlant, elégedetten csoszogtam le a konyhába, ahol Iseul éppen a kávéját iszogatta.

- Jó Reggelt! - köszöntem neki oda, miközben kivettem a hűtőből egy Colát.

- Taehyungie, szép reggelt! - mosolyodott el kedvesen, miközben felállt, és egy aprócska puszit adott az arcomra. - Jungkook mindjárt itt lesz, nekünk nem kell bemennünk az első két órára, szóval addig nálunk lesz. - ecsetelte vidáman, amit én csak egy apró bólintással jeleztem.

- Rendben, akkor én megyek is, sietnem kell! - hadartam el gyorsan, miután megittam az egészségtelen cukros italomat, majd viszonoztam az előbbi pusziját, és gyorsan sietősre is vettem a figurát, mert semmi kedvem nem volt össze futni az Esernyőssel. Nem elég, hogy a tegnapi csókunk emléke még rendkívül erősen égett az elmémben, Iseul szavai sem hagytak nyugodni. Bár nem számítottam arra, hogy Jungkook normálisnak tartana engem, vagy hasonlók, mégis, a tény, hogy ő is furának és gáznak tart, rendkívül elszomorított.

Gyorsan kaptam magamra a cipőimet, majd loholtam is kifelé a házból, ám valamibe, vagyis inkább valakibe teljes erővel beleütköztem, szóval ha nem fogta volna meg a derekamat, valószínűleg mindketten a földön kötöttünk volna ki. Kíváncsian emeltem íriszeimet "megmentőmre" és egyben "akadályomra" is, ám amint megpillantottam az engem átkaroló fiút, rögtön el is löktem magamtól.

- Jungkook..izé, szia! Bocs, hogy neked mentem, és kösz, hogy elkaptál! - vetettem neki oda gyorsan, majd indultam is volna tovább, de megragadta vállamat, ezzel visszatartva engem.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva, miközben kíváncsian fürkészte arcom minden egyes milliméterét. Rá emeltem íriszeimet, de rögtön el is kaptam róla tekintetem, mert túl közel volt hozzám arca, ami nem kicsit hozott engem zavarba.

- Nem, nincsen semmi, csak sietnem kell különben elkések. Nem akarok a furcsaságommal még ennél is nagyobb feltűnőséget okozni, szóval remélem megérted, ha most nem érek rá veled fecsegni! - mondtam neki kissé talán mogorva és gúnyos hangnemben, aminek hatására rögtön el is engedte vállamat és döbbent ábrázattal lépett hátrébb pár lépést tőlem. Mintha csak leprás lennék! 

- Tae, miről.. - ám nem hagytam hogy befejezze mondandóját, gyors és nagy léptekkel kikerültem őt, és még mielőtt utánam kaphatott volna, gyorsan kiszáguldottam a kapun, és sietős léptekkel indultam is Napjaim megkeserítője, azaz az iskola felé.

Miután véget ért az utolsó órám is, viszonylag nyugodt léptekkel igyekeztem kifelé az iskolából, mivel ma még nem láttam azt a bandát, akik a lila foltjaimról szoktak gondoskodni, így azt gondoltam - szerintem teljesen jogosan - , hogy ma be sem jöttek az iskolába, szóval nem is fognak ma zaklatni. Naivan ezt gondoltam.

Békésen sétálgattam az - ilyen tájban kihalt - utcákon, mikor egyszer csak megpillantottam, előttem pár méterre, iskolánk rossz fiúját, Jackson Wangot, és két csatlósát, Mart Tuant, és Kim Yugyeomot. Rémülten pillantottam rájuk, s földbe gyökerezett lábbakkal figyeltem, amint lassú léptekkel, és gonosz mosollyal az arcukon, felém igyekeztek. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy elfuthatnék, de sosem voltam jó kondiban, ezek a srácok pedig benne vannak az iskola futball csapatában, szóval annak az esélye, hogy el tudjak menekülni előlük, azt hiszem, egyenlő a nullával.

Miután elém értek, Jackson - az az a vezérük - mellém sétált, és vigyorogva átkarolta a vállamat, amire én automatikusan összerezzentem.

- Nocsak, nocsak! Kim Taehyung! Hiányoztam? - kérdezte eszelős mosollyal az arcán, miközben megfogta államat, és maga felé rántotta, ezzel elérve, hogy tekintetemet rá vezessem.

- Tudod, tegnap moziban voltam, és a film után, - ami egyébként nagyon jó volt - úgy gondoltam, hogy beugrok a mosdóba, hogy könnyítsek magamon egyet. - kezdett bele meséjébe, mire nekem rögtön összerándult a gyomrom, és éreztem, hogy ennek rohadtul nem lesz jó vége. - Na szóval, éppen nyitottam volna be, és képzeld csak, tudod mit láttam? Na, tudod? Várjál, várjál, inkább megmutatom! - húzta elő telefontját zsebéből, egy huncut mosoly kíséretében, majd galériáját megnyitva, dugta orrom  elé a videót... A videót, amiben Jungkook éppen engem csókol, a mosdó falánál. És a legrosszabb az egészben az, hogy a videóban az egyáltalán nem látszik, hogy én csak döbbenten állok, én nem csókolok vissza! Ahogy újra és újra lejátszotta előttem a pár másodperces videót, mellkasom összeszorult és fejem egyre vörösebb árnyalatot kezdett el  felvenni. Ezen a videón teljesen úgy nézünk ki, mintha Jungkookkal szerelmesek lennénk! De hát, hogy a francba lehet ez?

- M-most mit akarsz csi-csinálni, Jackson? - kérdeztem félve az engem karolótól, miközben óvatosan rá pillantottam a két testőrére is. Ha ezek megint megvernek, akkor valószínűleg már az Isten sem kapar engem össze az aszfaltról!

- Jajj, Taehyungie! - simított végig arcomon Jacks, miközben derekamnál fogva rántott magához közelebb - Nem kell félned, nagyszerű ajánlatom van a számodra! - hajolt rá nyakamra, majd eleinte csak nedves puszikkal, később azonban már fájdalmas szívásokkal lepve el azt. Én meg hiába próbáltam ficánkolni szorításában, ilyenkor csak erősebben rá harapott a nyakamra, ezzel megállítva engem is mindenféle menekülési cselekedetemben. - Tudod Taehyung Baby, Apám rám hagyta az egyik éjszakai bárjának az igazgatását, - lehelte rá nyakamra, majd tovább folytatta annak "kényeztetését" - én pedig arra gondoltam, hogy egy kis újat vihetnék bele, abba az amúgy is rendkívül forgalmas és sikeresnek számító bárba. - mosolyodott el huncutan, mire bennem egyre jobban kezdett szét terjedni a félelem - Arra gondoltam, hogyha nem akarod, hogy az egész iskola megtudja, hogy a Nővéred pasijával smároltál a mozi mosdójában, akkor elfogadod a munka ajánlatomat a Night Bárban.

- Re-rendben. - suttogtam megadóan, majd remegő hangon megkérdeztem - É-és pontosan mit kell majd tennem?

Erre hangosan felnevetett Markkal és Yugyeommal együtt, majd még közelebb rántott magához, és összeérintette ölünket, amiből pontosan megéreztem, hogy alul benne már nagyon megmozdult valami. - Tudod Taehyungie, - simított végig arcomon, mire elfogott a rosszul lét - Ezt, - markolt bele erősen fenekembe, mire belőlem kiszakadt egy fájdalma nyögés, belőle pedig egy jól eső - Meg azt. - suttogta kéjes hangon fülembe, miközben - eddig fenekemet fogdosó -  kezét előre vezette, és nemesebbik részembe is bele markolt, nem túl fájdalommentesen. Egy nagyobb nyögés hagyta el a számat, mire ravasz molyosra húzta ajkait, és belenyalt fülembe. Egész testem megborzongott az érzésre, és a sírás is elég erősen kerülgetett, de megpróbáltam tartani magam, és inkább csak hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar.

Miután megunta velem a játszadozást és elengedett, remegő térdeim felmondták a szolgálatot, és elgyengülve estem le a földre.

- Oh, Taehyungie, azért estére szedd össze magad! - nevetett fel gonoszan Jackson a két majmával együtt, majd ledobott elém egy kis papírfecnit, amire a Bár címe volt felfirkantva. - Öltözz valami feszülősbe és sexybe, mert bár úgy is lesz majd munkaruhád, azt akarom, hogy a formás kis segged jól látszódjon, mikor megérkezel! - kacsintott rám, majd meg is fordult barátaival, hogy elinduljanak, de még gyorsan utánuk kiáltottam.

- Ugye, Iseul nem fogja megtudni? - kérdeztem elcsukló hangon, miközben nagyon reméltem, hogy a válasza megnyugtat majd valamelyest - már ha egy ilyen helyzetben bármi is meg tudna nyugtatni - de persze, ez nem így lett.

- Az majd kiderül akkor, mikor megnéztem, hogy hogyan végzed a munkádat, Baba!

Sziasztook^^
Itt lennék Nektek a folytatássl, ami hát khm.. Tudom, tudom, szemét vagyok!😄
Bár inkább TaeSon-ban volt gazdag, és nem Taekook-ban, nagyon Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!!❤️❤️
Kíváncsian és boldogan fogadnám kommentjeiteket, amikben elmondjátok, hogy mi a véleményetek a storyról és erről a részről!!💞
Szép Estét Nektek^^