A döntés a te kezedben van! ||Taekook||

2. rész

Sokáig forgolódtam az ágyamban, ugyanis a felszűrődő jó kedvű hangok miatt képtelen voltam elaludni. Ez az esernyős gyerek ekkora Móka Miki lenne, vagy mi van? Én bezzeg már évek óta nem tudtam úgy igazán megnevettetni Iseult, maximum csak megsiratni.
Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy a földszintről jövő hangok megszűntek.

- Hahó, TaeTae, alszol már? - nyílt ki résnyire szobám ajtaja, és Nővérem kíváncsi fejét pillantottam meg.

- Olyan hangosak voltatok, hogy képtelen voltam elaludni. - feleltem kissé mogorván, de szerencsére Iseult nem bántottam meg vele.

- Aish.. Ne haragudj TaeTae! - jött oda hozzám, s befeküdt mellém az ágyba, majd mellkasomra hajtotta fejét. Egy jó pár percig így voltunk, én simogattam a haját, ő pedig hallgatta szívverésemet, majd újra megszólalt. - Na és, mit gondolsz Kookieról? - kérdezte kíváncsian és felemelkedett mellkasomról, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Öhm.. jó srác..khm..igazán rendesnek tűnik. - köszörültem meg torkomat. Mondhattam volna azt is, hogy Nála szebb, helyesebb, jóképűbb teremtést még nem láttam, de az azért elég furán vette volna ki magát.

- Ennyi? - kuncogott fel Nővérem, majd tovább vizslatott nagy, barna szemeivel.

- Még is mit kéne még mondanom? Nem ismerem a srácot, de szimpatikusnak tűnik. Várjunk csak... tényleg! Mióta is ismeritek egymást, meg hogy jöttetek össze? Eddig nem is meséltél róla. - tornáztam fel magam én is ülő helyzetbe, és úgy vártam Testvérem válaszát.

- Jungkookkal egy iskolába járunk, az eggyel fölöttem lévő évfolyamba jár. - Hm.. szóval 11.-es? Pedig olyan gyermekiesek a vonásai. - Nekem már régebben megtetszett, aztán a Farsangi bulin felkért táncolni, utána elhívott randira, és a 3. után megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Még csak két hete vagyunk együtt, és eddig azért nem meséltem róla, mert mostanság így is megvannak a saját problémáid, és nem akartam, hogy miattam idegeskedj. - hadarta el gyorsan a dolgot, majd elmosolyodott és fejét a vállamra hajtotta.

- De asihh.. Iseul, attól még, hogy én vagyok a fiatalabb, muszáj tudnom arról, ha randizni mész vagy, hogyha barátod van. - dorgáltam meg egy kicsit - Ez nekem nem idegeskedés és nem is probléma. Örülök annak, hogy találtál magadnak valakit. Ráadásul ez az esernyős srác igazán rendesnek tűnik, szóval nincs miért aggódnom.

- Esernyős srác? Mi van? - nevetett fel mellettem Iseul, mire gyorsan szám elé kaptam a kezem.

- Őő..izé, esernyős srác? Ezt mondtam volna? Úgy értettem Jungkook. - nevettem fel kínosan - Bocsi, nem tudom, hogy jött ez az esernyős dolog. - vakargattam meg zavartan tarkómat.

- Hjajj Taehyungie, néha annyira furcsa tudsz lenni! - kuncogott mellettem Iseul, de amit érzi, hogy izmaim befeszültek, rögtön szájához kapja kezét. - Jajj, Taehyung, ne haragudj, tudod, hogy nem úgy értettem! Egyáltalán nem vagy fura, cs-csak különleges. Kérlek, bocsáss meg! - szorult el torka a mellettem ülőnek.

- Nincs semmi gond, de most inkább aludjunk. Fáradt vagyok. - egy kissé szomorkás sóhaj hagyta el száját, majd bólintott egyet, és bevackolta magát a paplanom alá. Én is követtem példáját, majd egyszerre hunytuk le pilláinkat, hogy átadhassuk magunkat az Álmok országának.

Reggel csöngetésre keltem fel, és dühösen álltam fel, hogy megnézzem, ki az a vadbarom, aki ilyen korai órában rátenyerelt a csengőnkre. Mérgesen caflattam a bejárati ajtóhoz, ám még mielőtt kinyithattam volna azt, Iseul megragadta a karomat, ezzel maradásra bírva engem.

- Ááá, teljesen elfelejtettem, hogy ma Jungkook elém jön! - sipítozott kétségbe esetten Nővérem, és fel-alá járkált előttem. - Így nem láthat meg, a-a, így biztos nem! Taehyung, kérlek engedd be és tartsd szóval, oké? - lökött az ajtó felé - Nekem muszáj lezuhanyoznom, meg megcsinálnom a fejem, mert ez így elfogathatatlan!

- M-mi? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye Iseul? Hogy én, szóval tartsam?! - ám mondandóm süket fülekre talált, ugyanis Iseul már fel is rohant az emeleti fürdőszobába. Egy pár pillanatig megfordult a fejemben, hogy nem engedem be az ajtónk előtt dekkoló srácot, hanem tudomást sem véve róla, visszafekszem a puha ágyikómba, de akkor Iseul valószínűleg kinyírna, szóval végül odaléptem a kilincshez, és kinyitottam az ajtót.

- Iseul, na végre! - ölelt át szorosan az esernyős, én pedig csak álltam ott lefagyva, mint egy darab fa. Jó pár másodpercig szorongatott, mire nekem egy fájdalmas szisszenés hagyta el a számat, ugyanis fájó bordáimat eléggé megszorította. Jungkook ijedten tolt el magától, majd mikor meglátta hogy bizony, nagyon nem az én drágalátos Nővérkémet ölelte eddig, rémülten ugrott hátra egyet.

- Úristen Taehyung! N-Ne haragudj! Basszus..a-azt hittem, hogy Iseul vagy. - vakargatta meg kínosan tarkóját, majd újra rám emelte íriszeit, és arcán újra rémületet és aggodalmat véltem felfedezni. - Te jó ég! Megszorítottam a bordáidat, igaz? Mekkora egy ökör vagyok! Jól vagy? - lépett elém, majd óvatosan simított végig csípőmön, egészen föl a bordáimig, mire én egész testemben megborzongtam. - Khm.. jó lenne bemenni, még mielőtt megfázol. - suttogta alig hallhatóan, majd rám emelte gyönyörű, fekete íriszeit és küldött felém egy angyali mosolyt, amitől ismételten kirázott a hideg. Tekintetem a még mindig bordáimnál pihenő kezére siklott, amit ő is észre vett és zavartan vette el onnan kezét.

- Iseullal elaludtunk, szóval ő még a fürdőben van és khm.. szerintem még ott is lesz egy darabig. - magyaráztam Jungkooknak, miközben beinvitáltam a házba és a nappaliba kísértem.

- Oh, okés, rendben. - mosolyodott el ismételten, én meg azon gondolkodtam, hogy vajon milyen arcizmokkal rendelkezhet, hogy állandóan csak vigyorog, mint egy őrült.. Mint egy őrült Angyal. Cihh... bezzeg ha én véletlen elmosolyodom, azt hiszik, hogy citromba haraptam.

- Khm.. rendben, akkor azt hiszem én fölmegyek, még alszom egy kicsit, mert nincs 1. órám. - mondtam neki zavartan majd el is indultam volna a szobám felé, de egy kéz megragadta a csuklóm, ezzel visszatartva.

- Öhm izé..Kérlek, maradj! - engedte el csuklómat Jungkook, én pedig értetlenül fordultam vissza felé. - Beszélgethetnénk egy kicsit, megismerhetnénk egymást jobban! Na, mit szólsz? - kérdezte vidáman - Lehetnénk barátok! - mondta lelkesen, nekem pedig összeszorult a mellkasom. Barátok... Én nem vagyok jó barátnak!

- Figyelj Jungkook, nekem nem kell bizonyítanod! - erőltettem magamra kedves ábrázatot - Én elhiszem, hogy rendes srác vagy, és bár nem ismerjük egymást, biztos vagyok benne, hogy jól bánsz Iseullal! Szóval nem kell velem jó pofiznod, áldásom a tiétek! - formáltam hüvelykujjammal felé egy like jelet, de ő továbbra is csak döbbenten nézett rám.

- Ne, nem! Taehyung, félre értesz! Én nem jó pofizni akarok veled, meg nem is Isuel miatt akarok veled megismerkedni, csak... - itt egy kicsit elhallgatott, és mintha elgondolkodott volna - csak szimpatikus vagy, és szeretnék veled jóban lenni! Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk, te ezt nem így gondolod? - nézett rám aranyos kutyus szemekkel, amiknek általában képtelen lennék ellen állni, de most muszáj voltam erőt venni magamon, mindkettőnk érdekében.

- Szerintem nem én vagyok számodra a megfelelő barát. - sóhajtottam fel egy keserű mosollyal a számon, majd sarkon fordultam és sietősen a szobám felé vettem az irányt.

Érzem, hogy az lesz a helyes, ha nem kezdek semmiféle kapcsolatba az Esernyős sráccal. Valamiért azt érzem, hogy nagyon meg fogom még ütni magam miatta. De miért?

Akkor még nem értettem, hogy miért vagyok olyan más Jungkook közelében. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyit fogok szenvedni miatta. Akkor még naivan azt gondoltam, hogy el tudom Őt kerülni, de hát a Végzetet hogyan is lehetne elkerülni?

Sziasztook!!^^
Itt is lennék Nektek a folytatással, Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!!😊❤️
Véleményeket, kritikákat, tanácsokat szívesen fogadok!!😊❤️
További Jó Hétvégét és Pihenést Kívánok Nektek!!💞