Főnix

17. fejezet

Fáradtan ébredtem, és felmentem a fedélzetre szívni egy kis levegőt. A nap helyzetéből ítélve dél körül járhattunk, és madarak tömege repült el a hajó felett. Belegondoltam, hogy mi lesz, ha Prusába érünk, gyalog. A lovainkat ugyanis a halászra bíztuk, és még pont láttuk, ahogy az egyik istállóba vezeti őket, és lekenyerezi a tulajt. Gondolom, tartozhat Cedrick apjának.
Jó lenne, ha hajóval közlekedhetnénk a városban is.
A gondolatra elnevettem magam. Igazság szerint, furcsa volt hozzászoknom, hogy minden egyes lépésemnél egyensúlyoznom kell, de már egy fokkal könnyebben ment. A nagyobb hullámok még így is kihívást jelentettek, de annyi még belefért. Idő közben mindenki felébredt, Leo és Nic nyűgösen, Cedrick viszont egészen magánál volt. Persze, ezt Nic nem hagyta figyelmen kívül.
- Cedrick - morogta, mire a fiú felé nézett - Miért nem vagy másnapos?
Nic úgy dönthetett, a korlát kényelmesebb, ezért neki támaszkodott. Egyensúlyát alig bírta megtartani, majdnem átfordult a tengerbe.
- Úgy látszik, nem volt igazán hatással rám - válaszolta halkan Cedrick, Nic pedig csak egy fájdalmas nyögéssel felelt.
Nem tudom, Leo emlékezett-e a tegnap estére. Akárhányszor rápillantottam, halványan elmosolyodott. Még mindig nem tudtam hova tenni az érzést, miszerint nem csak baráti kötelék fűz hozzá.
Az a nap átlagosan telt. Volt egy kisebb viharunk, de Cedrick irányításával nem lett baj. Mikor elérkeztünk egy apró szigethez, Cedrick figyelmeztetett, hogy álljunk készenlétbe, mert a kalózok terrorja alatt áll. Végül mégsem harcoltunk, mivel nem láttunk lehorgonyozva egy hajót se. Az idő teltével Cedrick mintha egyre feszültebb lett volna, és fogalmunk sem volt, mivel segíthetnénk rajta. Mikor észrevette, hogy fel akarjuk egy kicsit rázni, csak rosszabbodott a helyzet.
A következő nap... Nos, az már érdekesebb volt.
- Húzd már fel! - üvöltött Nic pánikolva az árbócon egyensúlyozó Leonak.
Az eső szakadt, hatalmas vihar keletkezett. A szél se kedvező irányba fújt, ezért Cedrick vezénylésével megpróbáltunk kimenekülni a fekete felhők fogsága alól.
- Arra tisztul! - mutatott egy sziget felé Cedrick, és már ugrott is a kormánykerékhez.
Megfeszítette, a hajó pedig éles kanyart vett. A deszkák ropogtak, de hangjuk nagy részét eltompította a mennydörgés.
- Elisa! Hozd fel a cuccainkat! - kiáltotta nekem Nic, én meg gyorsan bólintottam, és lerohantam a helyiségbe.
Felkaptam az összes zsákot és ruhát, és már léptem volna ki, amikor eszembe jutott valami.
- Franc...! - leguggoltam, benyúltam az ágy alá, és kihúztam Cedrick kardját.
A deszka roppant, én meg lefagytam. A hang irányába kaptam a fejem, de mozdulni már nem volt időm. A víz hamar áttört, és a lendülete elsodrott a szoba végébe. Éreztem, ahogy a víz mindenemet elönti, de megpróbáltam felállni. Az áramlat erejével versenyezve jutottam el az ajtóhoz, onnan viszont már valamennyivel könnyebb dolgom volt. Felsiettem, és elüvöltöttem magam.
- Süllyedünk!
Mindenkinek rám villant a tekintete. Leo azonnal megindult lefelé, Cedrick már futott is leengedni egy mentőcsónakot, Nic pedig segített nekem a cuccok cipelésében. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerülök a tengerhez, és pánikom csak fokozódott, amikor Cedrick visszajött.
- Beragadt!
- Bassza meg...! - káromkodott Nic, és egyszerre indultunk meg Cedrick irányába.
A csónak valóban eléggé beszorult, és ha ez még nem lett volna elég, az evezők is darabokban voltak.
- Ki kell szednünk valahogy, de gyorsan! - Nic előkapta a pengéjét, amivel sikeresen elvágta a csomóban lévő kötelet.
Kis hajó volt, ekkor már a bokáinkat csiklandozta a jéghideg víz. Hiába, még mindig két deszka között raboskodott az egyetlen túlélési lehetőségünk. Leo az utolsó pillanatban érkezett meg, és könnyen felmérte a helyzetet. A vízbe nyúlt, és egy gyorsan megformált kardot húzott ki belőle. Megkeményítette az anyagot, és szó nélkül levágta a hajónak azt a darabját, amelyik közé szorult a csónak. Több sem kellett nekünk, bepattantunk, és igyekeztünk minél távolabb evezni a süllyedő hajótól. A vad hullámok kivételesen segítettek, hogy közelebb kerüljünk a szigethez. Folyamatos szitkozódás közepette, Leo készített egy strapabíróbb evezőt.
- Azért... Csinálhattál volna egy csónakot is... - lihegett Nic.
- Hagyj már! - sóhajtott fel bosszúsan Leo.
Cedrickre pillantottam, akinek az arca rettentően meggyötört volt. Összeszorult a szívem. Ha nem vállalkozott volna az útra, akkor nem süllyed el a hajója...