Sakkbábu

Alma és gyöngyvirág 1/4

Késő reggel ébredtem fel arra, hogy az ajtóm kinyitódik, majd becsukódik. Álmosan felnyitottam a szememet, majd gyorsan vissza is hunytam, mivel az illető elhúzta a függönyöket ablakomon. A beáramló fény lángcsóva gyanánt fénylett, kishíján kiégetve retinámat. 

- Felkelni kisasszony, hasadra süt a nap! - dalolta Vincent. 

- Nem vagyok kisasszony - morogtam. 

- Biztos vagy benne? - viccelődött a király. - Lehet, hogy jobban járnál, kedves kicsi March. 

Hangja újfent gúnyosan csengett, a cinizmus csak úgy sütött belőle. Azonban tudtam, hogy nem viccelt. Előző este beígért nekem és Ludwignak egy kínzást, s összeszorult a gyomrom, ha a lehetőségekre gondoltam. 

- Amúgy meg minek keljek fel? Úgyis itt leszek egész nap ebben a nyomorult szobában. 

- Hajj, csak el akartalak kísérni a fürdőszobába - sóhajtotta színészien az ég felé tárva karjait. 

Megérkezésem óta egyedül még a mosdóba sem mehettem ki. Általában Vincent figyelt rám, hogy el ne szökjek. 

- Oh, az más - lassan kikászálódtam az ágyból. 

Most is egy köpenyben voltam. A tegnapi fürdés után kaptam egy tisztát Vincent szekrényéből. Ez is ugyanolyan volt, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy nem lehetett elöl összetűzni, így láttatni engedte meztelen testemet. 

Felálltam, majd összehúztam magamon a talárt. Vincent lassan felém lépdelt, én pedig megpróbáltam hátrálni, egészen míg hátam a falnak nem ütközött.

- Milyen kis szégyenlős - vigyorgott. - De ne aggódj, majd leküzdjük ezt a gátlásodat is. 

Elém lépett, majd karomat elhúzta, így nem tudtam tovább összetartani ruhámat. 

- Ne takargasd magad, látni szeretném mindenedet - suttogta vágykeltő hangon. 

Egyik kezével a fejem felett lefogta kezeimet, hogy ne tudjak ficánkolni, majd másik kezét mellbimbóimhoz vezette. Az egyiket ujjaival össze- összecsippentve, a másikat ajkaival kezdte el kényeztetni. 

Alatta álltam, egyetlen ruhadarabbal a hátamon, minden takargatnivalómat láthatóvá téve előtte. A vágy kezdett eluralkodni testemen, és éreztem, hogy lábaim között valami megfeszül. 

- Ne! - nyögtem ajkai alatt vonaglásom közben. 

- Miért ne? - nézett fel rám Vincent, miközben tovább játszott mellbimbóimmal. 

Nem feleltem neki, csak egy kérdést tettem fel neki, melyben ott rejlett a válasz is. 

- Miért kezelsz úgy, mint egy lányt? Miért teszel velem ilyeneket? Miért pont így kínzol? 

Ellépett mellőlem, mire én összecsuklottam. A földről néztem fel rá megint. Valahogy olyan déva vu érzésem volt. Már máskor is néztem fel rá a padlón ülve. És most is leguggolt hozzám. 

- Mert egykor te is hasonlóan összetörted a szívemet - hangzott válasza. 

_____________________________________________

Szép napot, kedveseim!

Remélem, hogy tetszett a rész, nektek, kik velem maradtak. Amint időm engedi, hozom majd a következőt. :)

Hatalmas meghajlás, amiért olvassátok: Haru Amadare