Sakkbábu

Áldozók és áldozatok 3/3

Mikor látta, hogy elég nagy fájdalmat okozott nekem, lekászálódott rólam, de még előtte egy mondatot fülembe súgott. 

- Válassz! Sok ilyet kapsz még, ha nem töröd meg gyorsan a minket ide kötő átkot. 

Egy nagyot nyújtózkodott, mint aki jól végezte dolgát, majd arcáról kézfejével letörölte véremet. Csak sejtelmesen mosolygott rám, amitől kirázott a hideg. 

Most nem díszelgett annyi gyűrű ujjain, mint amennyi megérkezésem napján helyezkedett el hosszú, gondosan ápolt körmei alatt. Jelen pillanatban csak egy zafírral kirakott gyűrű hirdette ékességét gyűrűsujján. Egy vékony ezüstkarika volt csupán, melybe egy nagy, mégis szolid ékkő volt belefoglalva. 

Mikor meglátta, hogy bal kezét nézem, háta mögé rejtette kutató tekintetem elől. 

- Ne engem bámulj, hanem gyere és siess! Kihűl a vacsora. 

Megpróbáltam felülni, de már nem ment. Túl sok vérem pocsékolódott el, s már nem volt annyi erőm, hogy egyáltalán moccanni tudjak. Izmaim kudarcot vallottak, habár azokból nem volt túl sok, mivel meglehetősen sovány, alacsony és gyenge voltam mindig is. 

Éreztem, hogy lassan elnehezednek, majd lecsukódnak pilláim, nyugtató álmokat remélve. 

- Hé, el ne aludj! - kiáltott rám Vincent. 

Lehajolt hozzám, majd rázni kezdett. Addig rángatott, míg fel nem nyitottam szememet. Szembe találtam magam gyönyörű, igéző zöld íriszeivel. 

- Jól van, March! - egy apró csókot lehelt homlokomra, amitől jólesően megborzongtam. 

Erős karjaiba kapott, magához szorítva keskeny, mégis szilárd mellkasához. Felemelte vékonyka testemet, én pedig belefúrtam arcomat vállába, és mélyen beszívtam édes illatát, mely roppant hasonlított annak a liliomos, levendulás tusfürdőnek az aromájára, mellyel nemrég megfürdetett. 

Kirúgta ajtómat, majd elindult a kóválygó folyosón, melynek túlvégében egy üvegajtó mögött az ebédlő rejtőzködött. Lenyomta könyökével a kilincset, majd belépett a helyiségbe, ahol egy hosszú, faragott lábú asztal állt, hófehér terítővel leterítve, oldalán kényelmes, párnázott háttámlájú székeivel körbefonva. 

Az asztal jobb oldalán a négy bábu ült, Ludwig és a többi három megerőszakolóm képében. Az étkezőasztal teli volt rakodva jobbnál jobb falatokat tartalmazó tányérokkal, kisebb- nagyobb tálakkal, és bort szürcsölő kristálypoharakkal. 

- Szép estét, áruló társaim! Egyetek csak nyugodtan, igazán nem kellett volna megvárnotok engem. 

- Kérlek, legalább most este ne hozd fel ezt a témát - nyitotta ki száját az egyik, akinek szürke szemei voltak és szőke tincsei. - Tudod, hogy nem árultunk el, csupán csak véghez vittük azt, amivel egykor megbíztál minket, mielőtt beleszerettél volna a mágusba. 

- Elhallgass, Zane!  Én nem szerettem őt. Gyűlölöm őt. 

- Hitegesd csak magad - morgott Zane. 

Vincent leült, azonban ahelyett, hogy hagyott volna engem is egy széken helyet foglalni, egyszerűen visszarántott az ölébe. 

- Megetetlek - jelentette ki szűkszavúan, ellentmondást nem tűrő hangon. 

Egy villát kapott a kezébe, majd egy húsfalatot tűzött fel rá, aztán pedig számhoz emelte, amit én minden teketória nélkül bekaptam. A hús íze ellepte számát, és én lassan, kiélvezve minden egyes pillanatát rágtam össze, majd nyeltem le. A második falatot követte a harmadik, majd a negyedik, s így tovább. 

A vacsora hangtalanul ugyan, de számomra nagyon kellemesen eltelt, rendesen bepótoltam az elmúlt pár nap elmaradásait. Étkezés után felálltunk, majd Vincent karon ragadva engem visszahurcolt a szobámba. 

- Biztos, hogy nem szereted még mindig? - hallottuk meg Ludwig kiáltását. 

- Holnap bebizonyítom neked - fordult vissza az ajtóból Vincent. - Úgy fogtok szenvedni, mint még eddig soha. 

Visszavitt a börtönömbe, majd lefektetett az ágyra és megcsókolta szemhéjaimat. 

- Gyűlöllek - suttogta, majd elhagyta a szobámat. 

Hamarosan elaludtam és egy nagyon szép álmot láttam. Vincent mosolygott rám, de nem azzal a gúnyos vicsorával, hanem igazán boldogan. Furcsa volt, mégis szép. 

- Szeretlek - mondta, majd átölelt. 

_____________________________________________

Szervusztok, kedveseim!

Ez volt az a rész, amit már olvashattatok. Még egyszer nagyon sajnálom, tényleg.

Amúgy hogy tetszik a sztori, így már értelmes sorrendben? 😅😳😲

Hatalmas kézcsók nektek, ha elolvastátok: Haru Amadare