Sakkbábu

Barackos csalódás 3/4

- Jól van March! - állt fel az asztal mellől Ludwig. - Ideje dolgozni, különben az ebéd az életben nem fog elkészülni. 

Lendületesen megindult, hogy a kamrában hozzávalók után nézzen. Térdepelve kutakodott egy fürt paradicsom után, egy vöröshagyma kósza alakját követve, majd némi krumplit ragadott magához. Végül valahonnan egy kis húst kotort elő, illetve pár gombát. 

- Én is segíthetek valamiben? - ajánlkoztam fel. 

- Hát persze - derült fel egy mosoly Ludwig arcán, majd a kezembe nyomott egy halom zöldséget. 

Sajnos elég ügyetlen voltam, így a felét sikeresen leejtettem a földre, hogy az gurult szerte- szét. Egy paradicsom erre, egy paprika amarra, néhány gomba meg a hagyma szerencsére pedig csak egy karnyújtásnyira. 

- Mosd meg őket, aztán hagyd rám a többit! - adta ki az utasítást a tisztaszívű bábu. 

- Igenis! - szalutáltam előtte, mire felnevetett. 

- Jó, hogy mindent ilyen könnyedén veszel. Pedig nehéz lehet neked. 

- Van egy kis szerelmi bánatom, de nem adom fel! - egyenesedtem fel. - Vincent szíve az enyém lesz, bármi áron! 

Alaposan megmostam a zöldségeket a mosogatóban. Csodálkoztam, hogy itt van ilyen is, de ez egy varázsvilág volt, így már nem lepődtem meg semmin. 

A vízcseppek végigfolytak a terméseken, keblükre ölelődve megtisztítandó viaszuknak. Eggyé váltak, egy ragyogó fényt alkottak a vékony réteggel. Aztán eljött számukra a reggel, a búcsú fájdalmas pillanata, hogy az átlátszó cseppek ezennel már koszos porral telve csorduljanak tovább útjukon. Csak keresztezték egymást, hogy aztán egy távoli emlékké váljonak a későbbi fiatalkorukra visszgondolva. Mikor még csak éretlen bolondok voltak, de annál jobban szerettek volna felnőni és igazán élni. 

- Készen vagyok! - tettem le a vagódeszka elé a megtömött tálat. - Innentől akkor a tied, Ludwig! 

- Nagyszerű! - kapott a kezébe az uraság egy kést, majd elkezdte meghámozni a tarka sokaságot. 

- Hogy hogy ilyen sok minden terem itt? - kerestem egy témát, mikor már percek óta csend honolt a konyhában. - Vincent is barackot evett, pedig az ilyenkorra már régen leérik. 

- Itt, a kastély kertjében rengetek gyümölcsöt termelünk. Amit te láttál, csak az előkert volt, illetve az almáskert. A kastély mögött van egy hatalmas gyümölcsös, illetve egy szántó is, meg persze egy több hektárnyi veteményes. 

- És ki műveli meg ezeket? - kíváncsiskodtam. 

- Termesztésen Zane, Glenn, Powell és én. Hál' Istennek háromszáz év óta már sikerült beletanulnunk. Meg ugye itt minden úgy van, hogy az minél jobb legyen nekünk, de gondolom ezt már megfigyelted. March legalább ebben kegyes volt hozzánk. 

- És mit csinál Vincent? - faggattam tovább. - Őt nem említetted, hogy foglalkozna a földekkel. 

Egy rövid szünet következett, majd Ludwig újra nekilendült elmesélni, hogy a fekete király miként is tölti idejét. 

- Biztosan már te is találkoztál a különféle parfümökkel, szappanokkal, kenceficékkel amíg Vincent mellett voltál. 

Igen, a fürdőszobája és a fésülködőasztala is meg volt pakolva üvegcsékkel, amikben különféle illatos löttyök sorakoztak. Testápolók, tusfürdők, parfümök és még a jó ég tudja mik. 

- Azokat mind ő készítette. Mondhatjuk, hogy a szépségápolási termékekért ő felel. Van egy műhelye is, ahol ezeket kikísérletezgeti, meg összekotyvasztja. De egész ügyes, nem gondolod? 

- De - bólogattam. 

Minden illatot ő tervezett, és jelentésekkel ruházta fel elixíres titkaikat. Hosszú éveket töltött egy sötét, pinceszerű helyen, csak hogy a lehető legkáprázatosabb illatokat teremtse meg, melyekbe csak bele kell szippantani egyet, és az ember előtt máris egy apró kis világ milliónyi bűbájos rejtélyével jelenik meg. 

- Az almáskert virágaiból szedi az összetevőket, de az északi torony keletre néző ablaka felől is van egy rét, ahonnan a szirmokat és virágfejeket levágja. 

- Mindannyiótoknak ő készített parfümöt? Vagy ti választottátok ki, hogy milyen növényből legyen? - tűnődtem. 

- Részben igen, részben nem. Ugyanazokból a virágokból csinálta, amikből régebben, még az igazi életünk folyamán állt a kölnivizünk, de teljesen más eljárással. Az enyémet szárított gyöngyvirágból és felégetett fájú almavirágból vonta ki. 

"Azt akarom, hogy ő is elszáradjon, majd összeégjen kínok között" - rémlett fel bennem. Vajon még mindig ezt akarhatja? Vagy azzal, hogy az övé lettem, változott bármi is? 

_____________________________________________

Ahoy, drága lelkek! ^^

Bocsássatok meg nekem, hogy így eltűntem, de napokig nem volt ihlet, hogy megírjam olyan szépre a részt, ahogy szerettem volna. Közben újra elolvastam egész alkotásomat, és rájöttem, hogy nagyon gyors az egész. Úgyhogy majd próbálok egy kicsit lassabban haladni.

Nagyon remélem, hogy tetszett a rész, annak ellenére, hogy nem történt benne szinte semmi. A következő részre tartom a fordulatot, amit már egy ideje tervezgetek.

Kézcsók, amiért kitartotok mellettem: Haru Amadare

Ja, és gyöngyvirág, köszönöm a képet! Másik kedves írónak pedig a manga címét!