Az esőcseppek hangosan kopogtak az ablaküvegen. Rácsapódtak a rácsokra, majd visszavonultak a párkányra csorogván. Búsan szemlélték végzetük komorságát, a sáros tócsákat, melyek a kastély udvarán időztek, de volt pár vakmerő is, kik megpróbáltak a szobába bekukucskálni.
Este volt, és az utóbbi három nap eseménysorozata foglalkoztatta zaklatott elmémet. Zokogásom lassan alábbhagyott, amint hallgattam az eső hangját, mely a nyitott üvegeken át beszivárgott a szobába. Mint az emberi testet szétmaró savak, ették bele magukat elmémbe az átlátszó cseppek. Visszafordultak menetelésük közben, csak azért, hogy rám vigyorogjanak vértfagyasztó grimaszukkal, ezzel rémületet és kétségbeesést keltve bennem. Szürke kalapot öltöttek magukra, hogy aztán levéve őket rávessék magukat az áldozatra. Rám.
Egy hosszú, a fél eget körbefogó villám cikázott végig a horizontra kacsintván. Az ablakpárkányra könyököltem, és kifelé néztem, az eget bámulva, merengve. Nem zavart, hogy ingem mázsás súlyú lett a víztől, se az, hogy szőke tincseim arcomba tapadnak.
A függönyök, mint a tenger tajtéka, fodrozódtak körülöttem, vad, mégis tragikus táncot járva. Mint sellők a hajók körül, tekergőztek össze és alkottak egy csomót. Mely mindig egy ponthoz vitt vissza az életemben...
Felrémlett bennem, ahogy Ludwig és Vincent egymásra mosolygott az ebédlőasztal mellett, majd ahogy bejelentették, hogy kibékültek.
- Bocsánatot szeretnék kérni az elmúlt háromszáz évnyi nyomorúságért, amit okoztam nektek, és azért, amiért akkor elhagytalak titeket. A sanyargatásokért, az árulásomért, a cserbenhagyásért, minden rosszért, amit nektek okoztam – mondta Vincent.
Ludwig csak bíztatóan bólintott egyet régi barátja felé, hogy folytassa.
- Hatalmasat hibáztam, és titeket hibáztattalak, pedig ti mindent megtettetek és csak a hűségetek és a saját elveitek szerint haladtatok az utatokon. – Állva folytatta beszédjét, amit a megbántottak csendben hallgattak. – Megértem, ha nem tudtok nekem megbocsátani, de szeretném, ha a régi emlékek között lennének szépek is.
- Nem, tényleg nem tudok neked megbocsátani – emelkedett meg Glenn.
A vicces, mosolygós mókamester most elővette régi oldalát, melyet egykor Powell- nek ajándékozott. Komolysága és merevsége menthetetlenül kúszott fel lelkében a felszínre, józanságát elveszejtve.
- Mégis mit gondolsz magadról? – hangja cinikusan és felháborodottan hangzott. – Több mint három évszázadot nem tudsz semmissé tenni pár mondattal. Ott hagytál minket, hogy kis híján meg is haltunk, mert téged követtünk. Aztán pedig még volt merszed bocsánatért esedezni? Képes voltál lelkileg kínozni minket és az átokkal irányítani. Olyanokat tettél meg velünk, amik miatt legszívesebben meghaltunk volna. Elvetted az emberségünket.
- Soha többé nem teszem – horgasztotta le fejét. – Tényleg sajnálom.
- Sajnálhatod is – morgott Glenn. – De már késő bánat.
Belerúgott egyet az asztal lábába, hogy az asztal megremegett, majd kiviharzott.
- Kell neki egy kis idő – állt fel Powell, egy udvarias mosollyal ajkán. - Méltányolom, hogy megjött az eszed.
Powell Glenn után sietett. Már csak Zane maradt, aki Vincenttel szemben ült. Könyökölve támasztotta állát kézfejére, miközben haloványan, csukott szemekkel bóbiskolt, kivárva sorát.
- Nem igazán látom értelmét, hogy haragot tartsunk – kezdett bele. – Nem haragszom rád, ilyen érzések nincsenek bennem, habár nem is igazán vannak érzéseim. Egykor hűséget fogadtam neked, mint rangos nemesnek, s a hűségem továbbra is töretlen marad. Azt mondhatsz rám, amit csak akarsz, azt teszel velem, amit akarsz. Akár még meg is erőszakolhatsz, mint Ludwigot. Szégyentelenül, mocskosan, vadul. Engem az sem fog meghatni.
Szénakazalhoz hasonló haját megrázta, majd ő is felállt, hogy távozzon. Vincent azonban még utána kiáltott.
- Honnan tudod mindazt, hogy mit tettem Ludwiggal? - érdeklődött.
- Szerinted? – döntötte oldalra fejét, kihívóan Vincent szemeibe nézve.
- Elmondta neked valaki?
- Ugyan, ne nézd ennyire ostobának az embereket – somolygott, majd bosszúsan felmorrant. – Csak Ludwigra kell nézni, meg a pirulásaira, ha felé fordulsz.
Elvonult Zane is, Vincent pedig ledöbbenten nézett utána, egészen, míg az ajtó be nem csapódott mögötte.
Ritka volt, mint a fehér holló. Ésszerű, logikus gondolkozású, arrogáns, érzéketlen és mégis szenvedélyes. Az a fajta, aki elkendőzte intelligenciáját és érzelmeit, hogy egy lélektelen kísértetként álcázza magát. Talán, mint egy bohóc, olyan volt, és ez az oldala hasonlított egy kissé Glenn- re, illetve a régi Powell- re. Mégis, talán ő volt a legőszintébb saját magához.
- Valami ilyesmire számítottam – nevetett fel Vincent, de hangjából kihallatszódott a csalódottság.
- Idővel biztosan minden rendbe jön majd – próbálkoztam, mire Vincent dühösen felszisszent, és karon ragadva elrángatott a szobámba, Ludwigot szó nélkül otthagyva.
- Mit csinálsz? – kaptam fel a fejem, mikor lelökött az ágyra.
Fel- le sétált, majd mikor összeszedte magát a megrázkódtatástól, leült mellém. Idegesen igazgatta ingujjait, míg egészen meg nem szűntek a feltűrt részeken a ráncos húzódások. Szeme a felnyitott zongorán állapodott meg, majd végül megszólalt.
- Neked még mindig nem bocsátottam meg. És nem is fogok. De valamire rádöbbentem – sóhajtotta. – Még mindig szeretlek.
_____________________________________________
Na, ki szereti az emberi reakciókat? Hát én! XD
Amúgy először is, szervusztok, drága esővirágok! (Mert az esőcseppek miért ne alkothatnának virágot? Hiszen ha van hókristály és hóvirág, akkor esővirágok is vannak xD)
Igazán remélem, hogy tetszett a rész Nektek, s hogy érdekelnek benneteket a továbbiak is xd
Kicsit most próbáltam a reakciókat bemutatni és ezáltal a mellékszereplők személyiségét. Nem tudom, mennyire sikerült...
Amúgy bocsánat a két avagy három napi kimaradásért, conon voltam, tegnap meg későn lett kész a rész xD amúgy ha valaki látott egy vörös alapon fehér pöttyös táskás, kb 180 centis lányt rövid hajjal, az én voltam xD
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok! ^^
Ezer csók kezetekre: Haru Amadare
_____________________________________________
Most pedig: köszönöm a betűs kihívást, Rinii-Rinii, és mivel ez rövid, el is fogadom xD
Betű: H
Lánynév: Haruki xD
Fiú: Haru (egóm van, na xD)
Tárgy: hamutartó
Könyv: Gayle Forman - Ha maradnék
Anime:
Hakuoki Shinsengumi Kitan
Hakushaku no yousei
Hotarubi no mori e
Howl no Ugoku Shiro
Hybrid Child
(Mind imádnivaló és fantasztikus anime)
Szín: Halványlila
Még egyszer köszönöm szépen, Rinii - Rinni!
Kihívottaim, bocsássatok meg:
Rinii-Rinii : R
hellonaonao : N
animefangirl001 : L
Animefangirl011 : F
أنت تقرأ
Sakkbábu
غموض / إثارةEgy kastély, melybe azonnal visszaszáll az erő, amint királynője megérkezik. Egy fiú, akiből királynő lesz és egy király, aki embereit sakkbábukként használva lépked a bosszú mezején. S ki a bosszú célpontja? Talán még a királynő sem gondolná, hogy...
