Sakkbábu

Ájult csók 3/4

A függöny letépve borult rá, halotti lepel gyanánt. A fekete hullámok beborították testét, talán zuhanása pillanatában kapaszkodhatott beléjük. Ezüstös rózsák voltak felfűzve a függöny rojtos szárára, olyan viaszrózsák, mint amilyenek az ajtón is voltak, a dombormű körül.

- Vincent! - guggoltam le hozzá. - Kelj fel!

Lágyan megpaskoltam arcát, de meg se moccant. Ájult volt, mit sem tudott a környezetéről, és homloka lázban égett. Ledobtam a csokrot a földre, majd újra Vincentre tereltem figyelmem. Lehúztam róla a fekete szövetet, majd lassan karjaimba emeltem. Nehezebbnek tűnt mindig is, és ugyan még most is az volt, de valahogy sikerült elcibálnom ágyáig. Ott befektettem takarója alá, majd ráhúztam a paplant.

- Hozni kéne rá vizes borogatást - tűnődtem, majd azzal a szóval fel is álltam, hogy megkeressem a fürdőszobát.

A folyosón miután benyitottam három szobába, megtaláltam negyediknek a fürdőt, amin nagyon elcsodálkoztam. A polcokon legalább ötven üvegcse álldogált, a kisszekrényen pedig talán úgy hetven fajta krém szemráncokra, kézre, arcra, vágásokra. A tégelyek gondosan felcímkézve heverésztek, használatra várva.

Az üvegcsék fele tusfürdő, vagy sampon, netalán balzsam, esetleg testápoló volt, míg a másik adag parfüm és mindenfajta kölnivíz. Egybe- kettőbe bele is szagoltam, majd mikor eszembe jutott, hogy mindaközben míg én itt a kíváncsiságomnak teret engedek, Vincent ájultan fekszik rám várva, elszakadtam az apró fiolák libasorátor.

Gyorsan kerestem a fiókokban pár vékony törülközőt, majd egy lavorba engedtem egy kis hideg vizet. Valamilyen csoda folytán volt csap, amiből jeges víz bugyogott elő. Pont jó, kellemes hűvös - gondoltam.

Visszasiettem a lázas király szobájába, majd beledobtam a rongydarabokat a miniatűr kádba. Leültem az ágy szélére, és leemeltem Vincentről a takaróját. Rajta is egy hálóing volt, egy szép, fehér csipkés darab, mint amilyen a szertartásokon feláldozni kívánt szerencsétlen gyermekeken volt egykor a sötét Anglia rejtett negyedeiben.

Lehúztam róla a ruhát, majd kissé zavarba estem, mivel nem volt rajta fehérnemű. Se egy alsónadrág, se egy megköthető vászondarab, se egy rendes boxer. Azonban lassan hozzászoktam a látványhoz és igenis tetszett, ahogy keskeny mellkasa fel- le emelkedett. Vállai hófehéren tündököltek, kilátszódtak kulcscsontjai, takaratlanul maradt tökéletes csípője.

- Ha igaz, amit az álmomban láttam, March tényleg nagyon jól járhatott vele - mondtam ki gondolatomat, majd szám elé kaptam a kezem. Ezt nem szabadott volna. Hogy nézhetem egy ájult férfi meztelen testét?!

Az egyetlen, ami nem volt kívánatos rajta, azok a vágások voltak és a karmolások bőrén. Csodás tiszta fehér testén vörös csíkok húzódtak és futtották be keresztül- kasul. Csuklóján különösen sok vágás éktelenkedett, de azokat egyszer már maga Vincent is megmutatta. Azonban a mellén futó véres hegek és a hasán, illetve karja felső részén fészkelődő zúzódások és kék foltok elborzasztottak.

Lehajoltam a törülközőkért, majd egyenként Vincent karjaira, lábaira, majd felsőtestére csavartam őket. Közben inkább direkt, mint véletlenül, ujjaimmal felfedező útra indultam vékony bőrén, sérüléseit is megérintve. Köszöntem nekik, majd mikor fenevadak gyanánt előmásztak sötét, végeláthatatlan odújuk rejtekéből, amilyen gyorsan csak tudtam, fejtvesztve elmenekültem előlük.

Végül csak sikerült megfegyelmeznem magam, és miután végeztem a szövetdarabok helyükre pakolásával, visszatakartam Vincent testére a hálóingjét.

Felkelteltem, majd a padlón szétszórt virágokra néztem. A két rózsa volt legfelül, körben a liliomok, azok alatt a levendulaszálak és legalul a fekete gyászt, dühöt, bosszút jelképező tüskés, élettelen rózsa.

Az egyik asztalon találtam egy kristályból készült vázát, amibe engedtem vizet, majd elrendeztem benne a virágokat. Mikor az utolsó szál virágot a helyére tettem, felébredt Vincent.

- Mit keresel itt? - hallottam meg vádló hangját. - És mit csináltál a fekete rózsámmal?

- Hívattál - mondtam. - És szedtem neked virágot - tártam elé a szerzeményemet.

- Te... - hangja elakadt, amint meglátta a középen díszelgő virágot. - Hogy merészelted leszedni? Az a szépség lett volna a háromszázadik.

- Még maradt egy szál, amit nem szedtem le - kockáztattam meg, de rosszul tettem.

- Az egyik a másik nélkül elhervad - köpte a szavakat. - Amúgy meg ezt neked akartam adni, akkorra, hogy visszatérnek az emlékeid. Végig akartam karcolni vele a bensődet, hogy a legnagyobb fájdalmakat élhesd át. A szirmait viaszbörtönbe akartam zárni, majd mikor már a szára szegény virágnak benned lett volna, a tűz szárnyán szabadjára engedtem volna. Milyen édes hangod lett volna, nem gondolod? Ez lett volna az igazi bosszúm. És most te keresztbe tettél nekem. Ezért még kapni fogsz, amint fel birok kelni.

Máskor már rég megijedtem volna ettől, azonban Vincent most olyan ramatyul festett, hogy nem tudtam félni. Inkább sajnáltam őt, a betegségtől letepert királyt. Igen? Valóban ezt akarta volna? És mi lenne, ha az a rózsa végigcsókolná az ő bőrét?

Észre sem vettem, hogy én, aki sokkal kisebb voltam nála, most mégis fölé tudtam kerekedni. És immár sokkal magasabban álltam, mint ő valaha is.

_____________________________________________

Ahoy, kedveseim!

Ma nem akartam felrakni részt, de mivel rávettetek, így hát nem tudtam lustát játszani. XD

Nagyon-nagyon remélem, hogy tetszett nektek a rész, habár az a rózsás rész furcsa lehetett.

Sok puszi nektek: Haru Amadare