Sakkbábu

Hazug bábmester 1/3

Karok ragadtak meg, majd húztak fel. Ébren voltam, de valahogy mégsem. A valóság és a March által megismert világ között lebegtem félúton az ébrenlét felé. 

A kezek rózsákat dobáltak felém, tüskés tövisek virágát, míg rozsdás láncaikat testemre vezették. Gúzsba kötöttek, hogy moccanni is alig bírtam. A múlt gyökerei és a jelen zsinórjai, melyeken úgy lógtam, mint egy marionettbábu. 

Valaki paskolni kezdte arcom, mire álmosan és kissé kábán felnyitottam szemeimet. Vincent állt előttem, teljes életnagyságban. A kép nehezen tisztult ki, így kellett pár másodperc, amíg realizáltam környezetemet. 

- Csak hogy felébredtél, March! - vigyorgott a képembe Vincent. 

Mosolyában semmi kedvesség nem lakozott, talán a hóhérok tudtak csak úgy vicsorogni, ahogy most ő tette. 

Magasról szemléltem a világot. A szék, melyen ültem, egy kerekasztal közepén foglalt helyet, kiváló rálátást biztosítva az ágyra. 

- Mit csinálsz? Miért vagyok itt? - próbáltam feltápászkodni, mire a kötelek húsomba vágtak. Tehetetlenül visszarogytam a székbe. 

- Majd meglátod - kuncogott a bábuk királya. - Kapsz egy kis előadást azért a csókért. 

- Mit akarsz? Ne merészeld... - akadt el szavam a lehetőségekre gondolva. 

Vincent sokat sejtetően továbbra is csak egy vigyorgó pofát vágott. Kirázott a hideg, és ellepte testemet a hideg rettegés. Mint semmiből előreppenő ködfelhő, úgy kebelezett magába a félelem. 

- Ludwig, gyere csak - tárta ki az ajtót az egykori szenvedélyes forradalmár, a szabadságharc vezetője. Ki elveit feladta egy táncért cserébe. 

Ludwig belépett a szobába, majd az ágyra ült, a legszélére. Nem nézett rám, de egy ilyen helyzetben talán én sem akartam volna azt látni, aki miatt szenvednem kellett. 

- Vincent, Ludwig semmit nem tett - kezdtem volna neki az igazság elmondásának.  - Csak megszédültem és ő elkapott. Ártatlan. 

Szép, hosszú léptekkel elindult felém. Az államat megragadta és mélyen a szemeimbe nézett. Úgy éreztem, hogy zöld pillantásaival felnyársal. 

- Téged senki nem kérdezett - sziszegte. 

- De akkor sem igazságos így - dohogtam kétségbeesetten. 

- Az itt senkit nem érdekel - fordult Ludwig felé, majd még egyszer rám mutatott. - Te pedig fogd be, különben egy helyett többször is végigmegyek rajta. 

A fenyegetés megtette hatását. Eszembe jutott az első nap, mikor itt ragadtam. Ahogy lefogtak, vadul csókoltak, én pedig undorodom tőlük. És onnantól kezdve magamtól is. Ahogy erőszakosan döfködtek, hiába csorgott vérem, hiába kiáltoztam... 

- Ludwig, vetkőzz! - hangzott Vincent parancsa, mire az említett férfi nekiállt kigombolni ingét. - Na jó, segítek neked. 

Letérdelt Ludwig elé, majd végigsimítva felsőtestét, lehúzta róla a vászont. Bakancsát és a lábát védő fáslikat is szépen lassan leszedegette, majd a férfi nadrágjának övéhez ért keze. 

Kissé csodálkoztam, hogy az egykori legjobb barát így tűrt mindent, szó nélkül. Szemei nem világítottak kéken, így arra mertem következtetni, hogy nem az átokkal irányította Vincent. Talán megfenyegethette valamivel. 

Ludwigról lekerült minden ruha, ahogy Vincentről is lábbelije és nadrágja. Ingjét magán hagyta a sakktábla királya, mintegy jelképezve, hogy számára ez csak egy kis szeszély kiélése, nem kerít neki nagy feneket. 

Egy hirtelen mozdulattal lenyomta az ágyra, majd csókolni kezdte a nyakát. Lassan áttért a hasára, majd még lentebbre. Ludwigból immár kéjes sóhajok törtek elő. 

Úgy éreztem, hogy mindketten elárultak. Tudtam, hogy Ludwig semmiről sem tehetett, de szörnyű érzés fogott el vele kapcsolatban. Igenis azt akartam, hogy szenvedjen, de ne Vincent karjai közt. Kismadárkák csiviteltek fülembe, sorra azt a szót ismételgetve: féltékeny. A barátom a szerelmemmel hentergett az ágyamban, úgy, hogy közben ellenségként végignézették velem az egészet. 

Ludwig felkiáltott, arcára pedig grimasz ült ki. Vincent nagy lökésekkel mozgott benne, talán kicsit túl gyorsan is. De még így is, én akartam azt az édes fájdalmat átélni. Nem akartam senki másnak Vincentet 

- Miért nem velem teszed ezt? - Megéreztem a könnyeket, amik tehetetlenségemben csordultak elő. - Engem szeress! 

_____________________________________________

Szervusztok, kedves virágszálak! ^^

Igazán remélem, hogy tetszett a rész. Tegnap barackot szedtem és közben tervezgettem, hogy mennyire fogom megkínozni Ludwigot. Aztán inkább szegény March-ot sikerült xD

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen alkalommal is: Haru Amadare