Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Ten

HyunWoo .x. MinHyuk

Olyan fiatalnak néz ki, olyan ártatlannak. Mit keres itt? Ez nem az ő asztala.

Minden lépését árgus szemekkel figyeltem. Mit akar tőle az a srác?

Lassú és vontatott tempóban kerültem ki a velem szembe jövő embereket. Szempárom végig rajtuk volt. Látszólag jól el vannak, de MinHyuk nem sejti a valódi szándékát a fiúnak. Csak nem fogja megkapni amit akar.

Fekete öltönyöm belső zsebébe nyúlva a neonlámpák fényében megcsillant késem pengéje.
Észre vett?

Ismeretlen érzés, a lebukás felőli veszély. Szemeit rám szegezte, de semmi féle rossz szándékot nem láttam, csak egy elnyomott fintort.

Utál tény, de nem zavarja? Megtorpantam míg ezek a gondolatok átcikáztak a fejemben.
Ha nem zavarja minek tűrtőztessem magam?

Megkeményedtek vonásim és teljesen kivettem fegyverem amivel ontani szándékoztam annak a szarházinak az életét akivel MinHyuk beszélt.

Miért teszi ezt? Tudja az érzéseimet, ismeri őket és ez a hála, amiért én őszinte voltam vele?
Pedig akkor más volt. Az idő ennyire változtat bárkin?

- MinHyuk... Beszélnünk kell- az iskola előtt vártam, hogy biztonságban haza szállítsam, ahogy arra az apja megkért.

- Igen Hyung?- hatalmas, igéző szemeivel teljesen más fényben csillogó szemeimbe pillantott.

Mindig utáltam ezt a tisztelet tudó viselkedését, bár mára már jobban örülnék neki...

- Gyere sétáljunk- indultam el ő pedig ahelyett, hogy ellenkezett volna készségesen követett.

Mindig bízunk az idősebben... Kicsi kora óta erre tanítom, de most megbántam mindent. Olyan kicsi és törékeny. Össze fogom törni...

- Baj van Hyung?- torpant meg hirtelen.
Mit válaszoljak?  Az igazat vagy amit hallani akar? A probléma, hogy egyik sem vezet jó irányba.

- Van egy kis...porbléma igen- lassan beszéltem, hogy ne mondjak ki hirtelen meggondolatlan szavakat.

Ő 14 és 24... Milyen kapcsolat lenne könyörgöm? Tudom, hogy olyan mint én mert megbízott bennem és elmondta... De ha ezzel elrontok mindent kereshetek másik állást. Amit persze nem akarok mert jól fizet az apja. Az biztos, hogy gusztustalan a munkám és rengeteg ember halála nyugszik a lelkemen, meg persze még több ember vére ragadt már a kezemhez, de megéri. Ha MinHyuk biztonságba van az apja fizet én meg boldog vagyok. Vagy még sem?

- Hyung jó lenne ha elmondanád. Rengeteg tanulni valóm van és mé...- kezdte volna sorolni a teendóit, de közbe vágtam. Nem szóval hanem tettel.

Jobb hamar letudni. Vagyis akkor azt gondoltam...
Keskeny vállaira helyeztem tenyerem és ajkaira illesztettem a sajátom. Még én is meglepődtem a cselekedetemen, de hamarabb feloldódtam és lehunyt szemekkel próbáltam mozgásra bírni finom ajkait.
Néhány perc aztán semmi. Nem viszonozta. Letörten elhúzódtam tőle és szomorú tekintetemmel a földet páztáztam.

- Semmi, csak lesmárolsz?- számonkérő és szinte lesajnáló hangja felszegésre kényszerítette lehorgasztott fejem.

- Tessék?- vontam össze szemöldököm.

- Ilyenkor szokás mondani valamit. Komolyan te vagy 24?- sóhajtott.

Mi lett ezzel? Mióta ilyen... Felnőtt? Nem attól nagyon messze áll. Furcsa lett... Igen talán ez a jó szó a jelenlegi viselkedésére.