Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Twenty- Six

- Egyforma? - szemeit mutatva fordult felém.

A kezemben lévő telefontól elszakítottam tekintetem, s felpillantottam rá. Szemeinél két aprónak nem mondható, cicás tusvonal húzódott. Tökéletesen egyforma, nem hiába makulátlan a megjelenése nap mint nap.

- Minek csíped így ki magad? - félve tettem fel a kérdést, de muszáj volt. Ha elmegy bárhova akkor magamra maradok.

- Kell kép. Most kedvem lett csinálni - szőke, rövidre vágott haját egy csattal kitűrte kék szemeiből, hogy még "szebbé" tegye amúgy is különleges megjelenését.

Hiába nem egy mai napi, szokásos lány mégis a külseje vonza a tekinteteket. Próbálja titkolni, de belül lány és az ilyesfajta megszólalásai is ezt sugalják.
Míg a lámpákkal próbáld viszonylag rendes fényeket varázsolni, addig én apró testem átraktam a szoba egyik sötétebbnek tűnő sarkába. Nem szeretnék belerondítani akár egyetlen tökéletes képbe sem.

- Gyere ide- vert fel újra elmélyedt gondolataimból

- Mi? - értelmesebb fejet nem is vághattam volna, na szép

- Ülj le- tette le telefonját és az előbbi székre mutatott.

- Miért? - míg nem mondott valós, elfogadható okot, addig nem voltam hajlandó odaülni.

- Csak. Bízz bennem- nyújtotta kezét.

Alsóajkamba mélyesztettem fogaim s heves gondolkozások közepette álltam lábra.
Leültem a nekem fenntartott helyre s hatalmas zöld szemeimmel pislogtam fel rá.

Arcáról szinte lehetetlennek tűnt bármit is kiolvasni főleg azután, hogy szemüvegem levette, majd az asztal másik végére helyezte.

Hirtelen környezetváltozás miatt hunyorogtam és az összemosódott alakokat, hozzájuk tartozó körvonalaikat próbáltam beazonosítani.

Az idősebb lány mozgó alakja felém közeledett, lehajolt és puha kezeivel végigszántotta arcom.

Titkolhattam volna érzéseimet, de feleslegesnek tartottam. Nagyon jól tud mindent.

- Mit csinálsz?- szedtem össze bátorságom egy hatalmas levegővétel kíséretében.

- Kísérletezek- mondta egyszerűen és elhajolt remegő testemtől.

Hogy kivel, vagy mivel az rejtély maradt a következő percekre is. Kézfejére alapozót nyomhatott majd eloszlatta arcomon. Ha eddig zavarban voltam, ezek után már az ájulás szélén álltam.
A bekövetekezett kínos helyzetet próbáltam valahogy enyhíteni, de rossz ötlet volt kinyitni a számat.

- Hey- húztam el a fejem a számba került termék miatt.

- Ne beszélj- nevetett fel és vállamra simítva újra közelhúzta magához védtelen testem.

- Jol van na...- motyogtam pipacspiros arccal.

- Ha mindig elpirulsz fasz se tudja megállapítani az eredeti színed törpe- előre lógó hosszú, barna hajam eltűrte arcomból és miután az egész arcom készen lett, megtörölte kezét

- Jobb? - néztem fel rá fáradtan

- Még a felénél se tartok. Sh- szólt rám és tovább se hagyta abba az arcom piszkálását.

Próbáltam tűrni, de reflexből húzódtam hátra mikor már az idegeim nem bírták.

- Ha nem ülsz meg lekötözlek- figyelmeztetett felegyenesedve és az asztalon kirakott dolgok között kezdett nézelődni.

Oh... Te perverz állat!
Az eddigieknél jobban tört rám a zavartság érzete és a körülöttem lévő levegő hőmérséklete jónéhány fokkal magasabb lett.