Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Twenty

Egyperces~

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vaskos láncok fogták körbe testét és karjait. Csuklóját szorította a mardosó fém, de nem engedte, hogy az érzés eluralkodjon testén. Míg nem fogják vérét ontani, addig harcol. Amíg csak lehet, sose adta fel és most sem fogja. Megszokta már, hogy lelkét mindenki fogvatartja.

- Mikor adod már fel?- az előtte tornyosuló fekete alaknak fogytán volt már a türelme. Nem gondolta volna, hogy ilyen kitartó személlyel lesz dolga.

- Soha...- utolsó pillanataiban is ellenállt a gyilkosnak.

Egyre erősebb lett a szorítás. Levegőt már csak nehezen tudott a testébe juttatni. Épp eleget arra, hogy ne fulladjon még meg, de annak a veszélye is eléggé közel volt.

- Egyszer muszáj lesz- leguggolt elé az ismeretlen s jéghideg ujjait végighúzta KiHyun állvonalán. Gyönyörű arca volt. Nem szokványos, de illik hozzá. Ahogy a fájdalom uralkodott testén, nőies vonásai egyszerre torzultak fájdalmas grimaszba. Aprócska ökle a kikívánkozó dühtől szorult össze, de ahogy csak tudta, csendben tűrte.

- Nem fogom. Nincs olyan ami... megtörne- egy fájdalmas nyögés szakította félbe megkezdett mondatát. A láncok szorítása elérte azt a szintet, hogy már nehézkesen sem jut be tüdejébe elég oxigén. Látása homályos lett a sokktól előbújó könnyeitől és kezei elernyedtek. Vége lenne?

- Azt hiszem én találtam- beteges kacaj rázta meg az egész helyet, felállt a fiú elől és egyszerűen távozott.

„Még egy lélek megtörve. Jöjjön a következő" hangzott a sátán gondolata és jóízű nevetést hallatott, ahogy visszagondolt a bolond fiú szavaira, miszerint őt nem tudja megtörni semmi.