Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Seven

BAEKHYUN+JIHOON(SEVENTEEN WOOZI)

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!!

A sötét utcákon, nem volt egyetlen ember sem Rajta kívül. Ártatlanul kémlelte a sötét utcát. Félelem volt a fiatalabbik szívében ahogy látta a fekete hajú férfi elkezdi megközelíteni, mint vad a védtelen áldozatát.

JiHoon remegni kezdett a forró lehelletre ami a nyakát érte. Tudta mi lesz a sorsa, de az elképzelése nem teljesen hasonlított arra amit BaekHyun kitervelt. És amit ő kitervel, azt megvalósítja.
Minden este, ugyan ez. Ha nem itt akkor más utcán próbalkozik, de a töténet ugyan az. A kis ártatlan áldozata a karjaiba omlik és rátérhet a lényegre.

JiHoon a nyaka hajlatában egy apró és lány csókot érzett. Ajkai közül halk sóhaj szökött ki. Lassan követte a sóhaj sorsát egy fájdalmas elhaló kiálltás, ami fényként hatott a csendes utcán.

Erőskezeket érzett a felkarján amik megmarkolták vékony végtagját és elkezdte az idősebb egy sötét ajtón berángatni.

JiHoon a könnyektől, BaekHyun a szeméte telepedett beteges ködtől nem látott tisztán. Lelökte mai áldozatát az egyetlen dologra a koromfekete helységben, ami egy ágy volt.

A padló és az ágy egyszerre recsent a rá érkezett súlytól.
JiHoon az eseményeket nem tudta egyszerűen követni. Egyik percben még szabadulni próbált, de utána a lágy érintésekre hamar megnyugodott.

A felette tornyosuló férfi elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a kis ártatlan fehér báránya lenyugodott. Hosszú vékony ujjai gyakorlott mozdulattal távolították el róla a zavaró textil darabokat melyek mai tökéletes vacsoráját fedték.

BaekHyun nem tudta hol kezdje. Annyi mindent akart ezzel a gyönyörű testtel tenni, de egyszerűen nem volt mindenre idelye. Veszekedett a jól lakás és a kielégüléssel, de a gyomrát mindig előrébb helyezte mindentől.

Hiszen neki az volt ami életben tartotta. Muszáj ennie vagy őt eszik meg.
Jihoon remegő testét lefogta vállainál és körmeit puha húsába mélyeztette.
A hirtelen ért gyönyörtől a férfi felnyögött és felső végtagjain végig szántatta körmeit.

Ordítás és friss vér szag töltotte be a kis helyiséget. Egy angyal vére... Úgy gondolt a fiatalabbra mint egy angyalra akinek most elfogja venni a szárnyait, amik számára az életet jelentették.

Beteges mosoly kíseretében a frissen kiszivárgott vért kígyóhoz hasonló hosszú nyelvével lenyalta és szervezetébe juttatta.

Az alatta lévő angyal csak vergődött mint sellő az apályban és kieresztve hangját adta tudtára a fekete hajú szörnyetegnek mennyire fáj az amit vele tesz.

Ezt figyelmen kívül hagyva mélyesztette fogait a fiú nyakába és a szája közzé fogott húst és bőrt kitépte majd lassan megragva lenyelte. Ugyan ezt a folyamatot még megismételte az egyész nyakán és mind két karján.

A félig már holt fiút, nem volt annyira szivmelengető nézni,  de anná inkább étvágygerjesztő volt picit vonaglott, vérben áztatott teste.

Baek lenyalta szája sarkán lévő pici vasas nedűt és hosszabb körmeivel felnyitotta maga előtt a már egyáltalán nem angyal fiú hasát.

A még halványan dobogó szív, a pirosló, vérrel dúsított erek, az édesen hivogató tüdő és belek. Minden amit jelenleg az idősebb kívánt.

A fiatalabb feladta a szolgálatot. Nagyon halványan érezte még a szörnyeteg érintését testén, de szemeit egyre jobban ellepte a fekete köd mely majd a halálhoz vezető utat nyitja.

Baek erős kezeivel a zavaró bordákat kínzóan lassan egytől egyig kitörte a helyükről és így már nyugodt szívvel markolta meg a beleket.

Mintha kötelet fogna olyan egyszerűséggel vette a szájába és lassan tűntette el mind. Végig áldozata szemeibe nézve amiben nem látott már életet. Végül mindig ő nyer. Ezt felejtik el nagyon sokan. Egy szörnyeteggel sose játszanak mert mágjára vetve végzik.

A belek után áttért a következő kedvencére a tüdőre. Mohón nyomta magába hisz fogytán volt már az ideje. Túl sokáig húzta. A nap már felkelőben volt.

Gyorsan végezni akart, de hezitált. Nem volt képes kitépni a szívét és a többi belső szerv után küldeni. Remegő testtel szállt le a már holtan fekvő fiúról.

Bal hátsó farzsebéből elővette öngyújtóját, hogy eltűntesse az est nyomait.
A gyújtó fellángolt és egy utolsó pillantást vetve áldozatára eldobta az ágyra az

Kisétálva a helyiségből elhagyta az egész épületet és a benne égő holt, megcsonkított és beszennyezett angyalt is...