Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Twenty-Eight

Mit is éreztem először...
De rég volt... Boldog voltam... Boldog, hogy kellek neked. Hittem az érzéseimben és abban, amit te próbáltál velem elhitetni. Nem láttam tisztán. Elvakult és szerelmes voltam...
Mit éreztem akkor? Akkor, mikor a fejemhez vágott dolgok mind elértek... Döntsek, holott én már rég eldöntöttem mit akarok... Vicces, az ember állandóan azt akarja amit nem kaphat meg. Tiltott gyümölcs voltál. Aki tiltott saját magától.
Átvertél, eltapostál és összetörtél. Élvezted... Mosolyogva nézted végig ahogy a szívembe szúrt tőr fokozatosan mélyül majd megöl.
Mit érzek most?
Gyűlöllek. Utállak és megvetlek. Soha többé hallani sem akarok rólad. Nem akarok a húgod lenni. Nem akarok veled bármilyen kapcsolatot is létesíteni... Te elmentél, pótolj valakivel. Verj át mást. Hitegess mást. Engem felejts el. Minden kérdésemre sikeresen választ adtál. Nincs rám szükséged, de én melletted voltam. Ha baj volt melletted álltam, de ezt sosem kaptam vissza. Ha elmondtam a bajom úgy kezeltél mint egy semmilyen embert akinek baja van. Nem mint egy barátot...
És mit fogok idővel érezni?
Bele fogok törődni. El foglak engedni. Végleg. Nem fogok többé tőled függni. Magányos leszek, de akkor sem fogok egy olyan emberért szenvedni akiért felesleges. Nem voltál tisztában az érzéseimmel. Még most sem vagy, de nem bánom. Élj boldogan. Én is azt tervezem.

[2018, tél]

Oh Boii...
Sokszor mondogatják,mennyire hamar elment egy év, mennyire szürke volt ez is mint a többi.
Én miért nem ezt éreztem?
Gyors volt ugyan, ebben egyetértek, de hogy eseménytelen? Kérlek... szép év volt.
Tél...Sajnos nem tudtam úgy kezdeni, ahogy akartam. Nem tudtam lezárni a legfontosabb dolgot az életemben. Téged. Bár akkor még úgy voltam vele, akár együtt akár...külön, de átvészelem. Nos egyik se valósult meg. Se veled se nélküled, milyen ironikus.
Nem akartál bántani, nem tudtad miért tetted. Mai napig nem kapok rá választ viszont ez már nem az én dolgom. Magadban többé kevésbé lerendezhetted a dolgokat. Hisz már teljesen más minden.
Tavasz...Jézusom én mennyit bíztam és mennyit csalódtam. Újra és újra. Nem ezt akartad. Féltél. Nem akartad bevallani a saját érzéseid. Hogy te nem tudsz szeretni... mégis próbáltam ezt az egészet valahogy egyben tartani... reménytelenül.
Nyár...Szavaiddal élve: nem tettél semmit azért,hogy magad mellett tudhass.
Igazából ez nem lepett meg soha. Mindig tudtam, hogy nem vagyok neked annyira fontos mint te nekem.
Újra láttalak. Újra előjöttek a régi emlékek... a boldog percek... a forró csókok...
Megbántam? Ugyan,ha tehetném újra és újra átélném azt a napot. Életem talán egyik legszebb napja.
Egy hétig úgy gondoltam minden rendben van...de aztán, mint hirtelen villámcsapás belém csapott a felismerés. A boldogságom is eddig tartott. Újra. Képes voltam sírni. De miért? Miért tudtam újra ilyen könnyen magamba zuhanni? Mert átvertél? Mert... mert hazudtál és nem szerettél? Magamat sem értettem... Csalódtam bennünk.
Ősz... hogy én mennyire görcsösen próbáltalak elfelejteni... mennyire görcsösen akartam valakit,aki iránt talán a morzsáját is érzem annak amit irántad... mondanom se kell, hogy nem sikerült. Mindenkiben téged kerestelek,de rá kellett jönnöm, a tervem lehetetlen.
És újra tél...
Nélküled kezdtem... könnyeimbe fulladva fejeztem be az évet... megerősödve lódultam neki az újnak. Megpróbáltalak lezárni... életem legbutabb gondolatai közé tartozott ez is.

Kuszák a gondolataim. Anno milyen jól össze tudtam őket foglalni. Most meg? Ülök és remegnek az ujjaim. Görcsösen szeretnék végre valami boldogat is írni. Olyasmit amilyenné te teszel engem.
Bízok benned. Bízok abban a kijelentésedben, hogy megkomolyodtál.
Szeretlek.

[2019, tél]