Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Fourteen

SangGyun .x. HanSol

----------------------------

Hideg, esőáztatta ruháim a testemre tapadtak. Szemeimet elhomályosította a szakadó eső mely hatalmas cseppekben hullott a talpam alatt lévő kemény betonra. Vékonyka lábaimat már alig bírtam szedni, hogy találjak valami helyet ahol meg tudom magam húzni a szakadó eső elől. Néhány hónapnyi elmaradt lakbér és már tüdőgyulladással feküdhetek valahol.

Az utcalámpák és a néhol előbukkanó szórakozó helyek neon fénye világította előttem a vízben ázott járdát. Ahogy tudtam siettem, de a hasam is korgott. Azt se tudom mikor vittem be bármit is a szervezetembe utoljára...

A szerencse rám talált, mert barna szemem világa egy utcai kutat vélt felfedezni. Jobb, mint a semmi. Mohón ittam volna ki minden egyes cseppjét, de a víz a bennem tátongó űrt nem tudta teljesen betölteni. Az ételt vízzel nem lehet pótolni, ahogy a szeretetet sem.

Elnyűtt pulóverem ujjában megtöröltem az arcom bár feleslegesnek bizonyult. Még vizesebb lettem.

Lemondó és fáradt sóhaj után sietősen tovább indultam mert míg ittam nem kevés időt pazaroltam el és jobban áztam. Barna hajam a szemembe lógott tovább homályosítva az amúgy sem jó és tiszta látásom. Megtöröltem a szemem, de én buta és ostoba lélek, nem álltam meg. Tovább siettem, de hamar a földre kerültem.

A találkozásom a padlóval egy szintén igyekvő dolog okozta. Elengedtem szemeim és kisepertem vizes tincseimet az útból. Felfelé pislogtam az ismeretlen alakra, de csak sötét homályos alakja rajzolódott ki a gyér fényekben. Szemmel végig mértem.

Tisztán látszódott erős és férfias alkata. Még így is tisztán látható volt a magasságbeli különbség. Nem bírtam mozdulni, de szívesen megnéztem volna közelebbről is.

- Elnézést, nem figyeltem- a hosszúra nyúlt csendet ő törte meg kellemesnek ható hangjával.

Zsebeiből a kezeit előbújtatta és felém nyújtotta. Hezitáltam, de megfogtam, a hideg ellenére is meleg kezét. Talpra állított, de nem jutottam sokra. A kapucni, mely fejét és az arca egyes részeit takarta nem hagyta, hogy megpillantsam kit rejt a fekete, férfias árny.

- S-sajnálom- dadogásomat nem tudtam mire vélni, de ő jót derülhetett rajta. Ajkai pont nem voltak takarásban és az egy picike mosolyra volt állva.

- Semmi baj. Gondolom, te is az eső elől menekülsz. Haza felé indulsz?- kellemes hangjától, még a kérdés sem tűnt tolakodónak.

- Nem. Valami helyet keresek, ahol este megbújhatok- vontam meg haloványan a vállam és lesütöttem a szemeim.

- Gyere. A buszok amúgy sem járnak- ragadta meg a csuklóm egy finom, de annál erőteljesebb mozdulattal, s elkezdett maga után húzni.

Míg egyhelyben álltunk, fel sem tűnt az eső, de amint elindultunk újra éreztem a hideg és nagy cseppeket az átázott ruhámon vagy a megfagyott arcomon. Sietősen kapkodta lábait, amit nehezen, de tudtam tartani. Éles fordulatot vett balra maga után húzva. Az eső a fejünk felett megállt, de ugyan úgy hideg volt.

- Gyere- nyitotta ki előttem az ajtót.

Félénken bementem. Egy teázó? A meleg megcsapta reszkető testem és az egyetlen ember aki bent volt, annak is a tekintete rám tapadt.

- Sziasztok. Mi járatban?- kedves és nőies hangja zene volt füleimnek, akár csak az ismeretlen férfié.

- Épp erre jártam mikor összefutottam ezzel a fiúval. Nem tudnál esetleg neki ételt és meleg ruhát adni?- a férfi kérlelően nézett a lányra, de nem kellett sokáig győzködni.