Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Sixteen

SeungCheol .x. JeongHan

----------------------------

Hosszúra hagyott szőke hajába a lágy tavaszi szellő kellemesen belekapott és kacagva libbentette meg néhány könnyebb tincsét. Ragyogó mosolyát az alacsonyabb lány felé intézte kinek ettől aranyosnak mondható pír jelent meg szégyenlős arcán. Már gyomorforgatóan tökéletesek. Minden egyes mozdulatuk összehangolt, mintha csak egymásnak lennének teremtve.

Ez a pár másodperc melyet láttam belőlük nekem elég volt ahhoz, hogy elkönyveljem magamban, elegem van az egészből. Abból, hogy én próbálkozhatok, mégis én bukok el. Bárhogy teperek a célig, én vesztek. Bárhogy harcolok csak második leszek. Örök második.

Sarkon fordulva szedtem gyorsan lábaimat. Minden egyes ott töltött másodperc felégette a szívem széthullott darabkáit. Égetett belülről a mellkasom, de futótűzként terjedt szét az egész testemben. Mire hazaértem, már olyan érzés volt, mintha egy egész maratont futottam volna le, holott csak gyorsan sétáltam.

Az ajtót feltéptem majd becsaptam. A kulcsot elfordítottam a zárban, hogy még véletlenül se zavarjon senki. A postás is képes lenne most piszkálni a befizetendő csekkekkel.

Kabátomat és cipőmet hanyagul ledobtam és lerúgtam a nappaliban. Első utam a konyhába vezetett, de amint megfogtam egy kávés csészét, azonnal le is raktam. Nincs szükségem koffeinre, hogy még jobban ne tudjak aludni. Ide alkohol kellene, de félő már az sem segít. Valami bódítóbb és károsabb kell. Valami, ami itt és most felejtet velem mindent. Azt, hogy ki vagyok és azt is, hogy Ő ki volt és mit jelentett nekem.

A konyhából a fürdőbe mentem, de már nem olyan határozottan. Mintha... most jutott volna el az agyamig mit is akarok tenni. Én el akarok tűnni, hisz az, hogy én nyugodtan, normálisan fogok élni, az ki van zárva. Az embereknek én csak egy két lábon járó bűn vagyok. A gyilkos,utáló pillantások amikkel nap mint nap találkozok felemésztik a lelkem és elgyengítik testem. A pozitív oldalam szinte már nem is létezik annyira elnyomták az emberek. Még a szüleimnek se kellettem. Amint képes voltam nekik megnyílni eldobtak mint egy használt rongyot, ami csak bepiszkítaná a hírnevüket. Ez van ha nemes családba születsz mégis egy paraszthoz sorolnak csak azért mert neked más tetszik. Nem egy szép lány hanem egy gyönyörű fiú.

Akit persze sosem fogsz megkapni.

Persze, mert hát ki is akarná azt, hogy nap mint nap két fiút együtt lásson. Boldogan, szerelmesen...
Egyesek vágyai mások utálatra és undorodásra hajlamos gondolatai.

Arra gondolok, hogy muszáj, de ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnék rendes választ adni. Egyszerűen így érzem. Úgy gondokom felesleges az életem. Ennyi. Ebbe beleköthet rengeteg ember, de azt amit én érzek azt nem fogják tudni megérteni.

A tükör előtt megállva a kezemben szorongattam azt a bizonyos kis üveget amiben több mint 50 pirula várja, hogy haszna válljon. Most is hasznuk lesz, csak kinek káros, kinek megkönnyebbült végkifejlettel.
Mondanom sem kell miben bízok, hogy nekem milyen végkifejletet ad.
Ahhw, Most is csak miatta hezitálok. Még mindig bízok abban, hogy téved az érzéseivel kapcsolatban és meg fognak változni. Hogy majd én kellek neki. Annyira gyenge és naiv vagyok. Na meg könnyen befolyásolható, holott én szerettem volna lenni a befolyásoló.

Könnyed mozdulattal csavartam le az üveg tetejét majd egyszerűen a markomba öntöttem a tartalma felé. Legalább 25 darab altató. Ha ennyi nem üt ki egy egész életre akkor valaki nagyon nem akarja, hogy meghaljak.
A torkomban keletkezett gombócot próbáltam leküzdeni, hogy ezeket is letudjam majd nyelni.