Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Twenty- Seven

Ren szemüvege fekete keretén keresztül kémlelte ablaküvegèn, a néha felbukkanó elázott és rendkìvül szomorú tájat.
Szemei üvegesek voltak melyek arról tanuskodtak, a lány esze teljesen máshol jár. Persze az lett volna meglepő,ha vègre egy kisidőre meg tudná állítani a fejèben forgó fogaskereket ès tudna egy kicsit az ablak másik, nyitott szárnyából beáramló friss,nyári,hűvös levegőre koncentrálni. A különböző, nem kívánt állatok miatt felrakott vékony szúnyoghálón keresztül bőrère cseppent néhány esőcsepp.
A hideg futkosott hátán hisz a kellemes szellő a vèkonyanyagu pizsamáján keresztül könnyedèn bejutott testèhez ezáltal megrázva egèsz lènyèt.
Rossz volt,mègis felfrissítő. Mint ez a nyári zápor. Estère mostanság állandóan lehült a levegő, de főhősünk ezt mindig nyugodtsággal nyugtázta. Az egèsznapos fülledtsèg mellé ez kiengyensúlyozza az időjárást.

Egyetlen dolgot bánt viszont. De azt nagyon. Hogy eme kellemesen rossz èlmènyt nem tudja senkivel megosztani. Hogy minden áldott nap egyedül áll tágas ablaka előtt ès egyedül kèmleli a villámok által világossá vált megszokott tájat.
Nincsenek forró karok lánckènt a derekán. Nincs, akihez kötődhetne mègis minden apró dolgot igyekszik megragadni,aki vagy ami magához tudja fogni. Hol összejön, hol nem. Ez sok dolgotól függ.

Hosszadalmas,mègis teljesen èrtelmetlen gondolatmenetèből a csengő èles zaja èbresztette fel. Mègis ki lehet az,aki ilyen esőben útnak indul, de mègis megáll a város szèlèn,hogy az egyetlen házba bekopogjon? Őrült talán az egyèn?

Ren barna, kócos haját, pontosabban kèt fonatát megigazítva mellkasához tette. Keltsen jó benyomást, akárki is van a nyillászáró másik oldalán. Ne higyje azt senki,hogy ő egy világtól elvonult remete ,aki èlete utolsó éveit éli. Mondjuk ez egy lehetetlen szituálció, hisz szemüvegènek hála néhány évet simán le tud tagadni. Gyermeki,pufók arca ritkán csillogott a boldogságtól,de aztán ha az egyszer felragyogott,kevés dolog tudta lelombozni.
Lassan nyitotta ki az ajtót ès a minden előbukkanó centit jól megfontolt,hogy èrdemes-e tovább tárni menedéke egyetlen bejáratát.

- Szép estét!- lágy, mégis határozott hang csapta meg a lány fülèt egy azonos nemü embertől.

Zöld szemeit teljesen felvezette az idegen szemeihez melyek kèken csillogtak a holdfényben.
Mikor meglátta,hogy egy nő áll előtte, valahogy a szívèt nyomó kő egy rèsze leesett. Hiszen ha fèrfi állt volna ott, teljesen máshogy reagált volna.
Akkor mèg mindig fennállna a bántalmazások esèlye. Hogy elrabolják,megölik,megerőszakolják ès társai.
Sose titkolta fèlelmeit,bár szerinte ezek olyan átlagos dolgok, amiktől minden egyes vele egykorú, nemü ember fèl ezèrt nem is említi soha.

Mikor már a kezdeti sokkból fellèlegezhetett próbált èszrevètlenül vègignèzni a kedveshangú, idegen nőn.
Átlagosan magas volt míg, Ren az átlagtól alacsonyabb.
Haja rövid volt mègsem tudott a nőnek másfèle stílust elkèpzelni.
Sminke picit elfolyt, de az betudható volt az esőnek is.
Ruhája színtèn vizes volt, mint arca nèhány szeglete.
Elèggè vad ès intenzív lehetett az eső,ha ilyen rövid táv alatt ennyire ( mikor azt akarod írni,hogy nedves,de inkább felröhögsz xD) átázott.

- Miben segíthetek? -emberelte meg magát hősünk ès a folyamatos agyaláson ès kalkuláláson kívül vègre kèpes volt a törtènő esemènyekre is figyelni nem csak a helyzet ès a terep feltèrkèpezèsère.

- Elnèzèst, hogy ha esetleg zavarlak, de az autóm már így is az utolsókat rúgja- bökött maga mögè bár Ren se az esőtől, se a nőtől nem látott semmit. - ès mivel megláttam a te házát, na meg,hogy az ablakban ègnek a gyertyák, gondoltam megkérdezem, itt tölthetnèm-e azt az időt míg az eső eláll?

Az alacsonyabb lány pár pislogás után vègre felfogta a hallottakat.
Mondhatná azt is, hogy idegen lány, minek   engedje be magához. Tulajdonkèppen minek is engedje be az èletèbe.
Viszont Rennek a szíve hatalmas,ha már máshol az èg hatalmas dolgokkal nem áldotta meg, ès ahelyett, hogy a rosszatt látná vagy azt helyeznè előtèrbe, megsajnálta az előtte álló nőt.
Najó,a sajnálat mellett az is ott volt, hogy elèggè vonzónak találta az idegent. Vizes hajából sorba hullottak az esőcseppek hol ingèt jobban eláztatva,hol Ren házának küszöbèt. A lány kèsztetèst èrzett arra, hogy beletúrjon, de apró kezeit ökölbeszorítva rejtette el.