Yaoi OS [BEFEJEZETT]

Twenty- Three

- Tudom, hogy baj van. A mosolyod nem őszinte- kezét vállamra rakta számomra ismeretlen okból, de csak mégjobban a sírás felé taszított.

A mellkasom lassan emelkedett majd süllyesd s kipréseltem minden oxigént a tüdőmből.
Próbáltam összeszedni a gondolataim, de az még mindig nem ment. Tudtam mit akarok, de kimondani nehéz, még akkor is, ha azt mondják vágjak bele egyből a közepébe.

- Nem akarsz róla beszélni?- próbálkozott tovább.

- De. De akarok- bolintottam határozottan. - Csak... Félek.

- De mitől?- arcának vonásai másodpercek alatt megváltoztak és talán az aggódás halvány jelei is megjelentek.

- Elfogsz úgy menni... Újra... Hogy nem jutottunk előrébb- nehezen, de végre kinyögtem a problémámat. Fejemet és tekintetemet a földreszegeztem és igyekeztem nem a szemébe nézni.

Zöld íriszeimet égették a könnyek. Torkomban dogó szívvel  vártam tőle barmiféle jelet, de csak egy halk sóhajt kaptam. Nem fog megszólalni, de nekem még van mondani valóm...

- Nem szeretek eröltetni semmit, ezt te is tudod, és kezdeményezni félénk vagyok-  minden mindegy alapon elkezdtem azt, ami már egy ideje a fejemben kavarog. Hátha jobb lesz kiadni... - Nem ok nélkül vagyok ennyire magam alatt, nem szeretnélek arra kérni, hogy mond már el mit is akarsz mert egyszer már megtettem.

Mikor felemlegetésre került a múlt már nem éreztem magamon tekintetét. Ezek szerint tudja nagyon jól mire is gondoltam...

- Tudod, mikor felakarod akasztani magad... Először bebiztosítod a kötelet, a nyakad köré rakod és egy széken állva nézel le, hogy meg kell-e ezt tenned... Nos mikor te újra elkezdtél felém közeledni, összeszedtem magam és választ követeltem. Te azt mondtad nem érzel semmit. Csak a barátom akartál lenni. Olyan voltam neked mint ha a húgod lennék.
Onnantól nekem nem kellett gondolkoznom, hogy ugorjak-e, te lelöktél...- hangom egyre bizonytalanabb volt, de nem akartam megfutamodni. Ha már idáig eljutottam végig fogom mondani.

Újra mély levegőt vettem és folytatásra ösztönöztem magam.

- Azt mondtad neked ez az egész helyzet új, hogy te próbálkozol, de meddig? Mond el, hogy érdemes-e tovább tepernem, vagy nem lesz ebből semmi? Vagy barátkozol tovább ezzel a számodra eddig ismeretlen és új érzéssel?

Hangom elhalt és válaszára vártam. Éreztem, hogy a regényhosszúságú monológom nem volt hiába.
A szúrós könnyek eltűntek, de a mellkasom jobban szorított. Már nem csak féltem, de izgultam is.

- Nézd...

[2017, Gondolatok]