You are my purpose

P A R T 1 0.

A sajtótájékoztató után én visszarepültem Los Angelesbe és hol dolgoztam, hol anyáekkal töltöttem a mindennapjaim így hamar eltelt az idő. Ez a pár hét közel egy hónapot jelent,mivel a kezdetben megbeszélt két hetet Scooval csúsztattuk picit, felesleges lett volna kísérgetnem őket.
Ma viszont ezen a csodálatos csütörtöki napon repülőre pattanva vágok neki az útnak Yaellel, aki szintén 3 hete nem találkozott Scooterrel és együtt vészeljük át ezt a röpke 12 órás utat Ausztráliáig.
Az első 7 órában semmi baj nem volt. Filmet néztünk, aludtunk mostmár azonban semmit nem tudunk csinálni pedig vissza van még 5 kegyetlen óra.
Végigpörgettem az instagramom,ahol a szemem akaratlanul is megakadt Justin egyik képen amit 10 perce posztolt és az aláírt szöveg szerint épp próbára tart. Talán kicsit tovább elemeztem a képet mint kellett volna ,mivel mikor Yael megszólalt majdnem leestem a kanapéról.

-Holnap este van programod?-tápászkodik fel az általa befoglalt kanapérol és mellém fészkeli magát. Válaszúl csak megrázom a fejem.
-Akkor lenne kedved megnézni Justin koncertjét?-csillan fel a szeme

-Felejtsd el!-vágom rá azonnal majd újra telefonom képernyőjét kezdem pásztázni.

-Nemár,hatalmas a hangulat ott mindig!-hangja átvált egy hisztis kisgyerekére amit csak szemforgatással nyugtázok.

-Nem érdekel a hangulat Yael, nem megyek!-zárom le a témát azonban nem adja fel.
-Miért?-kérdezi értetlen arccal mire felsóhajtok.

-Mert nem bírom sem a zenéjét sem pedig Justint!-adok magyarázatot a kérdésére.

-Szerintem meg épp ellenkezőleg nagyon is csíped!-néz rám összeszűkített szemekkel mint aki a lelkembe lát.

-Normális vagy?-úgy nézek rá mintha beteg lenne, még a lázát is leellenőrzöm de furcsa módon semmi baja.

-Szerintem nagyon is izzik köztetek a levegő ezert kerülitek egymást. Scooter aztmondta a sajtótájékoztató után összekaptatok kicsit, és látta, hogy egymás fülébe sutyorogtatok.-hevesen bólogatva adja tudtomra a megszerzett információt mire felsóhajtok.

-Ezt meg mégis honnan tudja?-tárom szét kezeimet mire diadalittas mosolyra húzza a száját.

-Szóval igaz!-pattan fel mint valami kisgyerek -Miért nem mesélsz ilyen szaftos sztorikat?-nyafog tovább majd mellém telepedik.

-Mert ebben nincs semmi szaftos,ki nem állhatom Yael.Egy arrogáns önelégült seggfej..-lehet hogy így van, a lelkem mélyén így is gondolom azonban annak a gyönyörű huncut mosolynak nem lehet ellenállni.

-Jojo én elhiszem! És esküszöm ha nem tetszik a koncert soha többet nem kell el jönnöd csak most az egyszer adj egy esélyt neki! Ha már Purpose tag lettél nem hagyhatod ki!-előveszi a kiskutyaszemeit amivel tudja hogy mindenbre rá tud venni

-Ugyan olyan idegesítő vagy mint Scooter!-rázom meg a fejem nevetve

-Ezt vehetem egy igennek?-simítja össze tenyereit

-Ha befejezed ezt a nézést akkor adok egy esélyt a kölyök koncertjének!-mutatok rá az arckifejezésére ami egyre viccesebb lesz. Egyből abbahagyja majd boldogan kezd el tapsikolni és inkább belekezdünk egy új filmbe amivel elütjük a maradék pár órát.

-Végre megérkezett a két kedvenc nőszemélyem!-tárja ki karjait Scooter mikor Yael és megérkezünk a lakosztályába. Egy söfőrt küldtek értünk a reptérre, persze Scoo megért szabadkozni amiért nem ő hozott haza minket de állítása szerint rengeteg dolga van amit el is hiszek.
Mindketten megöleltük majd én magukra is hagytam a gerlepárt, amég felfedeztem ezt hatalmas lakosztalyt ami egy kisebb luxusháznak felelt meg.
A folyosó után ahol Scooter üdvözölt minket a nappali volt, ami szintén elképesztő volt.