You are my purpose

2. ÉVAD/3.

Tudom, tudom valószínűleg utáltok! De ezért egy irtó hosszú részt hoztam tele izgalommal ami remélem tetszeni fog mindenkinek.
Emellett szeretettel várom mit gondoltok a csattanóról a végén, vajon kié az a bizonyos gyémánt és ki mit gondol a folytatásról!🙄
Nemsokára találkozunk!❤️
Puszi

Míg Yael immár az egyik asztalfőnél ülve törölgette örömkönnyeit, én olyan erővel szorítottam a kezemben lévő pezsgőspoharat, hogy félő volt másodperceken belül szétrobban. Csakúgy mint én, a belül gyűlő millió érzelem hatására, amik közül immár a harag vette át a vezető szerepet.

Haragudtam Scooter-re, akivel többször is összetalálkozott a pillantásunk, én azonban nem voltam hajlandó pár másodpercnél tovább tartani azt. Haragudtam Gigire, aki tudta mégsem szólt, noha valószínűleg nem lennék épp itt, mégis úgy éreztem van jogom eldönteni mit szeretnék, és kinek szeretném kitenni magam. Ez a vacsora pedig messze távol volt a biztonsági zónámon.

Gyengének éreztem magam, a vendégek árgus pillantása pedig egyáltalán nem segített a kialakult helyzetemen. Míg én Yael bal oldalán foglaltam helyet szembe velem Scooter és Yael édesanyja, mellette a testvére végül pedig Selena foglalt helyet, mellettem természetesen Gigi ült, majd pár, számomra ismeretlen alak, akik Yael barátainak vallották magukat, végül pedig Pattie és Justin aki a másik asztalfőt ékesítette, ez pedig enyhén feszélyezett.

A maradék étvágyam abban a pillanatban elment, ahogy megérkeztünk, a tudat pedig, hogy jelenleg az általam választott méregdrága tányérok és evőeszközökkel, az én ízlésem szerint berendezett étkezőben csupán vendégként kell vacsoráznom felforgatta a gyomrom.

Idegesen tologattam az ezüst villát a tányér oldalán, majd igazítottam meg a rózsaszín 'Boldog Születésnapot, Yael!' feliratú szalvétát a tányéron, miközben próbáltam kizárni a volt barátom jobbján helyet foglaló, vígan csacsogó lány hangját aki épp a fájdalmas műtétről és a felépülési időszakról beszél amiben elmondása szerint Justin minden percben mellette volt, ez pedig az oka annak, hogy mára szinte kicsattan az egészségről.

Hányingerem lett, és a víz is levert a tenyérbemászó vigyortól amivel Justinra nézett, miközben szinte mindenki gratulált neki, a biztosítékot viszont az verte ki nálam, mikor az említett kezéért nyúlva rásimította sajátját miközben egyenesen a szemembe nézett, ezzel pedig minden eddigi tartásomat sikerült egy pillanat alatt lerombolni.

-Ha megbocsátotok!-pattantam fel, lábammal kitolva magam mögött a széket. Nem akartam jelenetet rendezni, nem akartam csapot papit itthagyni egyszerűen csak friss levegőre volt szükségem, különben úgy éreztem megfulladok.

-A mosdó a..-kezdte el az énekesnő, aztán el is harapta a mondandója felét mikor íriszeimet gyilkosan fúrtam az övéibe.

-Tudom hol van, köszönöm!-figyelmen kívül hagyva pár aggódó pillantást indultam el a Justin mögött lévő konyha felé, hogy aztán az udvarra mehessek, azonban mellette elhaladva rám emelte mogyoróbarna szemeit, amik mintha szomorúan csillogtak volna. Tűrtem minden pillantását még ha ezzel csak magamat is kínoztam, vágytam rá. Hiányzott.

Pár másodoercig tartott csak és mire észbe kaptam már a hófehér márvánnyal borított konyhában voltam ahol a fizetett shéf már felsorakoztatta az ételeket a közepén levő szigeten.

-Jó estét Miss Crawford!-köszöntött boldogan, én azonban azt sem tudtam hol vagyok. Szorított a mellkasom és noha nehezen kaptam levegőt mégis ziláltam. -A kedvencét készítettem tengergyümölccsel, csakúgy mint legutóbb.-bökött az étel felé nagy mosollyal az arcán miközben tovább kevergette a kezében lévő citromsárgás színű krémet.