You are my purpose

29.

LARA CRAWFORD

A derekam köré fonódó kar, és a hozzá tartozó izmos, meleg mellkas hátamnak nyomódása jó érzéssel töltött el.
A szálloda vastag, sötétbarna színű sötétítő függönyén keresztül is erősen áttűztek a napsugarak,amik kis híján megvakítottak.

Nagyon lassan, figyelve arra,hogy a mellettem szuszogó szupersztár fel ne ébredjen, megfordultam,így elém tárult a világ legédesebb alvó embere.

Akaratlanúl kúszott mosoly az ajkaimra,amit semmi nem tudott volna levakarni onnan. Tetszett az érzés,hogy ez a fiú az enyém.
Előre lógó tincséhez nyúlok, azonban hiába tűröm el azt, a többi szanaszét álló hajszál ugyanolyan torzomborz hajkoronával díszíti a fejét.  A még mindig rajtam pihenő kezére pillantok, amit végig tetoválás borít.
Körmeimmel rajzolgatom végig a nagyobb alakzatokat miközben arról fantáziálok vajon melyiknek mi a jelentősége és a háttértörténete amit egész nap szívesen hallgatnék.
Mindegy mit, csak halljam a hangját.

Halvány mosoly kúszik az arcára, egy édes nyöszörgés kíséretében,miközben szorít a derekam ölelésen és a közelebb bújik mellkasomhoz.
-Neharagudj,nem akartalak felébreszteni.-húzom el a számat miközben feljebb húzom mellkasán a takarót.
-Mostmár minden reggel így akarok kelni.-fúrja fejét a nyakamba. Az orrán kiáramló levegő csikizi a nyakam így akaratlanúl kuncogok fel mire apró puszit nyom az említett helyre.  -Mikor indulunk?-gördül a határa miközben a felül hosszú hajába túr.
Az éjjeliszekrényemen lévő telefonomért nyúlok, ami fél 10-et mutat.
-Másfél óra, szóval ideje felkelni!-paskolom meg a csupasz mellkasát miközben felkelek azonban elkapja a kezem és magára ránt. A csípőjére ülök,mire egy pillanatra össze szorítja a fogait.
-Meddig maradsz?-kérdezi miközben összekulcsolja a kezeinket. A reggeli, rekedtes hangjától kiráz a hideg, aminek hatására a pillangók is elszabadulnak a hasamban.
-A koncert után muszáj visszamennem LA-be.-görbítem le a szám. Gondterhelten sóhajt fel majd bólint egyet.  Nem szeretem látni amikor szomorú, sem az érzést, hogy ki tudja meddig nem lehetünk együtt.

Mint mondtam, másfél óra múlva visszarepülünk Európába, ahol Justinra még 4 koncert vár két különböző országban, utána utazik Ő is az egyesült államokba egy kisebb szünetre.
Akármennyire szeretném minden percemet vele tölteni a a Secret divatbemutatója vészesen közeledik amiben muszáj kivennem a részem.

-Szerinted Scoo kiakad?-dugja ki a fejét Justin a zuhanyzóból.
Én a hatalmas márvány foglalatos tükör előtt sminkelek a reggeli után ,Ő azonban nem tudta kivárni amég végzek.
A habos hajára pillantok aminek a látványán felnevetek és  nem tudom megállni, hogy ne lépjek közel egy pusziért.

Hiába az édes látvány, a gondolataim akaratlanúl kalandoznak el Justin meztelen testére amit a sötétített fekete üveg takar.
-Nem tudom, én anyukádtól jobban tartok.-húzom el a számat. Pont ekkor lép ki a zuhanykabinból egy fehér törölközővel a derekán. Próbálok nem arra gondolni, hogy ismét meztelenül áll előttem, így tovább bajlódok a szempillám kifestésével.
-Anya az első pillanattól imád téged.-helyezi állát a vállamra. Két karját az előttem lévő pultra helyezi így két keze közé szorítva engem.
-Akkor is van még több ezer lány aki majd a pokolra kíván.-nevetek fel azonban Justin komoly arcára pillantva egyből megbánom, hogy ezt kimondtam.
-Még kiszállhatsz.-engedi le a kezeit rámnézve a tükörből.  Ledobom a kezemben tartott spirált, majd felé fordulok.
-Semmi pénzért nem szállnék ki!-simítom enyhén nyirkos arcára a kezem. -Szeretlek!-amint kimondom a szívem őrült tempóban kezd száguldozni az arcára húzódó halvány mosoly viszont megnyugtat.
-Én is téged, Sweetie!-egyik kezét a derekamra simitva húz magához majd puha, nedves ajkait az enyémhez érinti.

Két ajka közé veszi az alsó ajkam mire osszeugrik a gyomrom. Óvatos, gyengéd mozdulattal formálja csókká miközben kezével hátamat és a derekamat simogatja.
Aprót harapok az alsó ajkába mire csípőjével durván a pultnak nyom.
Belenyögök a csókunkba, mikor megérzem a férfiasságát a törölközőtn át ez viszont csak nagyobb bátorságot ad neki.
Felültet a pultra, ahogy tegnap este is, majd a lábaim közé áll. Nyaka köré simítva apró kezeimmel vizes hajába túrok majd figyelve arra, hogy körmeimet végighúzzam a hátán a derekára simítom a kezem, így közelebb húzva magamhoz.

A derekán lévő törölköző peremére simítom a kezem,amin végig húzom apró ujjaimat. Most Ő sóhajt fel, ami jóleső bizsergést vált ki belőlem és arra bíztat,folytassam még akkor is ha 1 napja vagyunk együtt.
Szajhásnak hangzik? Nem 16 évesek vagyunk.

A nyelve tökéletesen passzol az enyémhez, csak úgy ahogy a hajamba túró ujjai. Elszakítja ajkait az enyémtől, és a nyakamat kezdi kényeztetni apró csókokkal ami nálam gyenge pontnak számít.
-Justin.-sóhajtom a nevét hátravetett fejjel
-Megőrjítesz!-suttogja két csók között. Újra lecsap az ajkaimra azonban a szobában felcsendülő ismerős csengőhang félbeszakítja.

Hangosan felmordul majd elhúzódik tőlem. Felnevetek a fájdalmas arcán, és miután egy gyors puszit nyomok az arcára lecsúszok a pultról és a csilingelő telefonomért megyek.

A rose gold színű telefon kijelzőjén ismeretlen szám villog, ennek ellenére elfogadom a hívást.
-Lara Crawford!-mondom a nevem miközben megigazítom az ágyon lévő takarót és leülök.
-Szia, Lara! Jeremy Bieber vagyok, Justin apukája!-kikerekednek a szemeim és mielőtt megszólalnék folytatja -Tegeződjünk ha nem baj.-kacag fel a vonal másik végén -Scooter adta meg a telefonszámod, nem zavarlak?-épp olyan cserfes mint Justin ez pedig mosolyt csal az arcomra
-Nem, dehogyis!-mosolygok magamban -De Justin a fürdőben van, ha szeretnél vele beszélni.-pillantok az említett helyiség felé
-Nem, épp ellenkezőleg azért hívtalak téged, mert szeretnénk meglepni Őt a srácokkal, viszont nem tudtam mikor érkeztek.-megmelengeti a szívemet a kedves gesztus, és tudom, hogy Justin másra sem vágyik csak,hogy végre egy kevés időt tölthessen a testvéreivel.

-1kor indul a gépünk, szóval az időzóna változás miatt olyan este 7-8 körül érünk oda.-folytatok le gyorsan egy kis számítást a fejemben, amiről eszembe jut, hogy amint hazaérek be kell pótolnom az egyetemi elmaradásaimat.
-Szuper, addigra bőven a szállodában leszünk, akkor tudnak előtte aludni egyet a srácok.- a mondat második felét már inkább magának mondta amin elmosolyodok - Köszönöm a segítséget, és mégegyszer bocsánat a zavarásért!-szabadkozik
-Ugyan! Örülök, hogy segíthettem. Majd küldök egy üzenetet ha landoltunk.
-Hú, az nagyon jó lenne. Köszönöm szépen! Akkor nemsokára találkozunk, legyen szép napotok!-elolvadok Justin szüleitől, de komolyan. Először az anyukájáról bizonyosodott be hogy egy tündér, most pedig az apukája is.
Justin épp ekkor lép ki a fürdőből, egy szál boxeralsóban így rövidre fogom az elköszönést.
-Nincs mit, Nektek is!-hadarom majd bontom is a vonalat, nehogy Justin felismerje a hangját.

-Ki volt az?-kérdezi a homlokát ráncolva az ágy felé sétálva
-Senki.-zárom le a telefonom majd szaporázva a lépteimet a fürdőbe megyek a smink cuccomért.
-Nem tudsz hazudni.-dől az ajtókeretnek, mellkasán összefont kezekkel  -Aggódnom kéne?-a tükörből rá pillantva észreveszem az aggódó arcát amin elmosolyodok.

Összehúzom a neszeszerem cipzárját majd a kezembe véve megfordulok és elé sétálok.
-Csak munka. Nincs mitől félned,Jay!-teszem apró kezemet arcára amire nyomok egy puszit majd egy biztató mosoly után kikerülöm, és a bőröndömhöz sétálok.

Elpakolom a maradék cuccom, a táskámba pár szükséges apróságot majd amég Justin elmegy öltözni,én is felöltözök.

Tekintettel a körülbelül 14 órás útra, ismét egy fekete, passzos melegítőt, és a hozzá illő ugyan ilyen színű kapucnis, rövidített aljú pulcsit kapok magamra, a borzalmas kócos hajamat pedig inkább egy baseball sapka alá rejtem.
Végszóra kopog be Kenny, hogy leviheti e a cuccaimat.
Megköszönöm majd felkapva a táskám a nappaliban váró táncosokhoz megyek.

Johnny mellett foglalok helyet az egyik kétszemélyes kanapén, aki ekkor a szemöldökét húzogatva méreget.
-Miaz?-tárom szét a kezeimet
-Te meg Justin?-a szemöldöke fel le ugrál ami nagyon viccesen néz ki
-Igen!-jelenik meg a hátunk mögött Justin, majd lehajolva egy puszit nyom a szám sarkába.

Melegség tölt el, pedig még csak a táncosai előtt vállaltuk fel a kapcsolatunkat de már ez is iszonyat jól esett.
Amennyire féltem eddig tőle, most annyira várom, és legszívesebben világgá kürtölném, hogy igen,Justin Bieber, a barátom!