You are my purpose

55.

Hiába volt előttem a város,vagy talán a világ legfinomabb turmixa, egy kortyot sem tudtam belőle inni.
Egy csendes, de annal pompásabb kávézó legeldugottam boxában ültünk Gigivel akinek hasonló kedve volt mint nekem. 2 napja nem beszéltek Zaynnel, állítása szerint pedig látni sem akarja ezt azonban cáfolja akárhányszor a rezzenő telefonjára kapja a fejét, vagy ahogy a Tőle kapott gyűrűt simogatja az ujján.

-Oké,elég volt. Mi történt?-teszi le a poharát ami negyedig van jegeskávéval. A hozzám hasonló kék szemeibe pillantok amik aggodalmasan csillognak. Mély levegőt véve az ablakra, és az azok mögött járkáló normális emberekre pillantok.

-Megint drogot tálaltam Justin zsebében.-a mondattal együtt egy könnycsepp ia kigördül a szememből. Barátnőm ajkai elválnak egymástól, közben pedig kikerekedett szemmel bámul rám. Akaratlanul préselem egy vonalba a számat ahogy eszembe jut a tegnap este. Amint bocsánatot kérve belépett az ajtón, az ágyra borult ami megmosolyogtatott. Levettem a pólóját, a cipőjét majd a nadrágját. A levetett ruhadarabokat a kezembe véve a mosószobába indultam, ekkor azonban a földre pottyant valami. Lassan guggoltam le, hisz volt egy sejtésem mi lehet az apró, átlátszó zacskóban amiben pár tabletta ékesedett. Megsemmisülve rogytam össze miközben szemeimmel a gyógyszerek és Justin közt cikáztam aki már az igazak álmát aludta. Jobban összetörtnek éreztem magam mint valaha. Az én hibám ha visszaesik, az én hibám, hogy most újra drogokhoz kellett nyúlnia.

-A rádióban tudta meg a szerepet, igaz?-kérdezi Gigi, mikor pedig bólintok a tenyerébe ejti a fejét -Lara, szeretlek de akkora idióta vagy!-rázza a fejét majd felsóhajtva felemeli a fejét. Tudom, hogy igaza van. Én tehetek az egészről. -Most hol van a cucc?-suttogja közelebb hajolva hozzám. A mellettem lévő Givenchy táskámra mutatok mire kikerekednek a szemei. -Nálad van? Te teljesen megőrültél?-kap a fejéhez

-Maradj már csendben!-ripakodom rá -Hova a fenébe tettem volna? Vissza a zsebébe, hogy Dorothy megtalálja? Vagy a dohányzó asztalra, hogy esetleges Scooter?-kezdek el pánikolni én is a gondolattól, hogy mi is van a táskám legalján amiért börtönbe is kerülhetnék.

-Gyere! Hazaviszlek!-áll fel Gigi

-Nem lehet, még van egy ruhapróbám.-sóhajtok fel, az igazság viszont az, hogy nem akarok Justinnal beszélni.

-5-kor, most meg csak 2 óra, szóval szeretném ha hazamennél és rendeznétek ezt a szupersztárral.-oktat miközben a pultra dob egy 20 dollárost és kisétálunk a kávézóból.
Szó nélkül ülök be az autóba, amit Gigi sofőrje vezet. Az út csendben telik, eléggé ismer már, hogy tudja kévés dolgot utálok jobban mint ilyenkor beszélni.

-A stúdióban leszek egész nap. Ha nem tudsz jönni szólj és majd azt mondom beteg vagy. Hívj, barmi van!-köszön el, mikor a hatalmas villa előtt leparkol a fekete autónk. Komor arccal szállok ki az autóból mire Jeffry azonnal elém siet. Becsukja utánam az kaput majd tisztes távolságot tartva kísér végig a hosszú udvar macskaköves járdáján. Mindig beszélgetünk, most viszont sem Én sem Ő nem kezd társalgásba.

Az ajtóban csak egy pasas áll aki komoly arckifejezéssel köszön majd tovább nézelődik.
A virágtartó mellől felveszem Esther plüss állatát amire már ráférne egy kiadós mosás majd belépék a hatalmas ajtón. Leveszem a vékony kabátomat, a fogasra akasztom majd a táskámmal és Esther játékával együtt a nappaliba sétálok. A magassarkúm kopogása visszhangzik a márvány folyosón és a nappaliban amire a konyhában lévő bejárónő is felkapja a fejét, mivel a kezét törölgetve siet elém.

-Miss Crawford, de jó újra látni magát!-örül meg nekem ami apró mosolyt csal az arcomra. Alig váltok pár szót vele, mikor meghallom az apró talpak dobogását amit lassú, nehezebb léptek követnek. Összeugrik a gyomrom Justin jelenlétének tudatától akit Esther kísér így gyanítom eddig együtt szundítottak.