You are my purpose

25.

Bologna utcái igazán kihaltak voltak, így este 9 óra körül. A magassarkúm kopogása visszhangzott a szűk, macskaköves utcákon miközben közel egymás mellett sétáltunk. Olyan dolgokról beszéltünk, amikről a barátok szoktak és most először éreztem azt, hogy igazán önmagam lehetek. Hiába voltunk a város közepén, a nyílt utcán nem éreztem a folytonos megfelelési kényszert amit elvárnak az emberek és ez volt a világ legjobb érzése.
-És a kistesóid?-kérdezek rá a két apróságra, mikor Justin a családjáról mesél.
-Imádom őket!-mosolyodik el magában  -És nagyon hiányoznak, alig várom hogy jöjjenek.-a hangjából árad a szeretet ami az én arcomra is mosolyt csal
-Szóval jönnek?-kérdezem felcsillanó szemekkel
-Ne várd ennyire, kikészítenek majd!-rázza a fejét nevetve. A folyó mentén húzódó derékig erő sziklakertésre ül, amin ő átlendíti a lábát így a víz felé fordul. Én is felülök, leveszem a magassarkúm majd megfordulok. Apró kavicsokat dobál a vízbe, és ahogy elnézem inkább jut eszembe róla egy gondterhelt kis srác mint egy milliárdos szupersztár.
-Ha kívánhatnál egyet mi lenne az?-kérdezi újabb kavicsot hajítva a vízbe. A kezéhez nyúlok, ahonnan én is kiveszek pár darabot majd utánozva őt én is a folyóba dobom.
-Hogy több kívánságom legyen.-nevetek fel amin Ő is elneveti magát
-Most komolyan!-pillant rám majd folytatja eddigi tevékenységét
-Hogy több időt tölthessek a családommal.-sóhajtok fel pár perc múlva -Hiányoznak.-hajítok el újabb kavicsot. Rossz érzésem támad, ezért nem szeretek erről beszélni.  -Te?-terelem a témát rólam
-Ugyan ezt.-bólogat mosolyogva. -Mikor lesz az utolsó fotózásod?-töri meg a csendet. A hangja szinte késsel vágja szét a levegőt. Halkan beszél, az érdes hangja mégis szinte visszhangzik.
-A koncert csúszás miatt 2 hét múlva.-dobom át egyik lábamat a másikon  miközben újabb  adag kavicsot csenek tőle
-Akkor két hetem van, hogy belém szeress?-kérdezi a végén kacagva mire nekem megáll a szívem. Azon már azthiszem  túlvagyunk Justin.
Izzadni kezd a tenyerem a szívem pedig őrültem zakatolni.
-Hogy mi?-kérdezek vissza én is nevetve. Mi mást csinálhatnék?
-Különben te visszautazol LA-be és ki tudja meddig nem látlak.-tárja szét karjait amikbe legszívesebben beleugranék. Kierőltetek magamból egy nevetést, akármilyen csúnyán hangzik majd felé fordulok.
-Ebben a nagy nyüzsgésben ami körbevesz nem hiszem, hogy hiányoznék!-nevetek fel azonban az Ő arca komorrá változik
-Nélküled nemtudom bírnám e ezt még.-hajtja le a fejét amitől megszakad a szívem. Justin koncertjeinek a minősége az utóbbi időben kicsit megromlott, amit nem csodálok hisz 3 hónapja 2 naponta új városban ébredni, minimális alvással, hulla fáradtan fellépni nem lehet egy leányálom de hiába hangzik csúnyán, Justin ezt nem engedheti meg magának.
-Miért nem beszélsz róla? Mindenki látja, hogy gond van Justin.-felemelő érzéssel tölt el kimondani a nevét, fogalmam sincs miért.
-Mert ha beszélek valóságos lesz.-von vállat mire értetlenül nézek rá -Imádom csinálni ezt az egészet, csak ez már sok! Annyi embernek kell megfelelnem, hogy ezt már nem bírom.Nem tudok minden nap tökéletesen a színpadra állni mikor a saját életem is egy szar. Bármit elrontok másnap tele lesz vele a média és  rólam pletykálnak.-tárja szét a karjait dühösen.
-Te vagy Justin Bieber! Ki a fenét érdekel mit beszélnek az emberek? Megszámlálhatatlan rajongó táborod van akik nem azért fognak elpártolni mellőled mert elrontottad az egyik dal szövegét!-nézek rá mire hangosan felsóhajt.  Ölében pihenő kézébe csúsztatom a kezem majd összekulcsolom az ujjainkat -Ha ez kell, akkor pedig én itt vagyok!-simítok végig kézfején hüvelykujjammal. Másik kezét az összekulcsolt kezünkre simítja majd szájához emelve puszit lehel az enyémre miközben halkan elsuttog egy 'köszönömöt'. Beáll közöttünk az a bizonyos csend.Nem a kínos fajta, inkább a kellemes, megnyugtató.
-Honnan tudod hogy elrontottam a szöveget ha ott se voltál azon a koncerten?-kérdezi kacagva ezzel véget vetve a csendnek
-Ott voltam.-forgatom meg a szemeimet hisz eddig örültem, hogy nem tudta
-Mi? Jézusom így még gázabb!-csap a homlokára mire felnevetek. Örülök hogy viszonylag sikerült jobb kedvre deríteni.