You are my purpose

24.

Sziasztok!💖
Még gyorsan az elején szeretném megköszöni a szavazataitokat, nagyon jól esnek és hiába nektek csak egy pöccintés, nekem visszaigazolás, hogy tetszik a történet.
Hogy bebizonyítsam milyen hálás vagyok, ma dupla résszel jöttem nektek💞
Köszönöm,hogy velem tartasz, jó olvasást!👯‍♀️💞

A tányéromon gyülekező párolt zöldségek piszkálása a világ legértelmesebb dolgának tűnt számomra a vacsora folyamán. Amolyan céges, üzleti egy kicsit családias ízesítéssel meghintett vacsorán vagyunk épp.Itt van Justin édesanyja, a turnémenedzser, a táncosok,Kenny,Alfredo,Ryan,Yael, az égesz csapat na meg persze Scoo és jómagam.Nem elég hogy maga Mr.szupersztár, vagy én elég nagy feltűnést keltünk az olasz étteremben, még a szép számmal rendelkező csapatunk is felénk vonza az emberek pillantásait. Focizhatnánk is annyian vagyunk. És csinálhatnánk négy csapatot.
A főleg Justinról szóló megbeszélés számomra addig volt érdekes amég megehettem az isteni finom Ravioli-mat,mostanra azonban kezdem unni a beszélgetést amiből egy szót sem értek. Bejelentették, hogy Justint jelölték az MTV Video Music Awards-on amin őszintén meg sem lepődtem, sem azon hogy fellép, sem azon hogy engem is meghívtak. Najo azon de. És kifejezetten örülök is neki! Mellettem jobbra, az egyik asztalfőnél ül Scooter, a másik oldalamon Yael, mellette Pattie, Audree és Elysandra mellett már fogalmam sincs. A másik oldalon a srácok,Kenny,Fredo,Ryan és velem szemben Justin.
A maradék szószba megforgatott undorítóan ragacsos cukorborsóba bököm a villám ami legnagyobb meglepetésemre kipattan az evőeszköz alól, egyenesen át Scooter tányérába. Kiketekedett szemekkel nézek az említettre aki ebből mit sem sejtve bök egy falatot a steakéből, amira időközben a szem borsó ragadt majd a szájába veszi. Szám elé kapva a kezem egyszerre kuncogunk fel Justinnal. Rápillantok aki ugyan úgy, keze alá rejti nevetését. Szóval látta.
-Ti meg mit nevettek?-kérdezi Scooter mire csak mégjobban nevetnénk. Összeszűkített szemöldökkel méreget minket mit sem sejtve a bénázásomról. -Mi ilyen vicces?-kérdezi ismét mire az asztalról többen felénk néznek
-Semmi semmi!-legyezek magam előtt és próbálom moderálni magam viszont Justin visszafolytott nevetése , ami kuncogásként hat,az én önuralmamat is elgyengíti. Lefelé hajtott fejjel kacag így újra kitör belőlem is.
-Elnézest,egy perc és jövök!-tolom ki magam alól a széket majd hátra, az étterem erkélye felé igyekszem. Többen is megbámulnak,amint a nevetésemet visszafolytba szlalomoztam a pincérek között kiérve viszont rájövök nem én  vagyok az egyetlen aki nem bírta tovább ottbent.
Justin lép ki utánam, immár nevetve így belőlem is kitör a nevetés.
Szemeimet törölgetve próbálom összeszedni magam, hogy végre meg tudjak szólalni ami sajnos nem csak a nevetés hullámtól nehéz. 1 hete nem beszéltem Justinnal, a csók óta. Megijedtem és dühös voltam így legjobbnak láttam faképnél hagyni azóta pedig nem volt alkalmunk társalogni.
-Imádom a nevetésed.-mondja ki halkan, mintha félne a reakciómtól. Tökéletesen belőtt szőkésbarna hajára nézek, ami hátra van fésülve ezzel ha lehet még elképesztőbb külsőt varázsolva neki.

A nevetésem egy zavart mosolyra változik, főleg mikor közelebb lép hozzám. A kovácsoltvas korláton végigsimítva a kezét közelít amitől összeugrik a gyomrom.
-Én tényleg nem akartalak megbántani,Sweetie!-az új becenév mosolyt csal az arcoma azonban próbálom fenntartani a kemény látszatot.
-Felejtsük el!-vonok vállat miközben a város felé fordulok. Valójában azt szeretném a legkevésbé,mégis muszáj ezt mondanom.
-Nem akarok elfelejteni semmit, ami veled kapcsolatos.-fordul Ő is a naplemente felé. Válaszára nagyot dobban a szívem.
-A nyakamat rá, hogy amikor először találkoztunk csak ágyba akartál vinni.Nekem még fura ez a Justin.-kacagok fel, ahogy Ő is. Jóleső borzongás fut végig rajtam a hangjától.
-Nem mondom azt, hogy most ne..-a vállára csapva szakítom félbe  mire  kacagva néz rám -Hé,mikor először hazavittelek megdumáltuk,hogy bebizonyítod szexbomba vagy e!-védekezik mire eltátom a számat
-Justin!-sipítok fel a rágalmazáson amin jót nevet -Egy percig sem bírok ekkora hazuggal egy légtérben lenni!-nevetve bököm meg mutatóujjammal a mellkasát majd a terasz ajtó felé lépek azonban a kezem után kap.
-Ha beismerem, hogy  igazad van kapok egy esélyt?-kérdezi komoly arccal, majd egy huncut mosoly jelenik meg rajta
-Beismerés nélkül is tudom, hogy igazam van!-ingatom a fejem nevetve
-Attól én még szeretném azt az esélyt,Sweetie!-kezemet fogó ujjaival végig simít a kézfejemen.
-Milyen esélyt szeretnél,Justin?-lépek közelebb a kezemet viszont nem engedi el. Kérlek Istenem, add hogy az összes paparazzi kamerája egyszerre romoljon el ma este, és ne legyen tele az internet velünk.
-Bebizonyítani,hogy veled szeretnék lenni!-a szívem kihagy egy ütemet. Valaki csípjen meg.
-Mint barát?-teszem fel a kérdést amin áll vagy bukik ez a romantikus pillanat. Ha igent mondasz Bieber lehajítalak erről az erkélyről.
Csak azért nem remegtem mint a kocsonya mert fogta a kezem, anélkül már biztos kifolytam volna a magassarkúmból.
Válaszként arcomra simítja mindkét kezét.A szemembe néz majd ajkait lassan az enyémre nyomja. Puha ajkai közé veszi az én alsómat, majd lassan, megfontoltan csókol meg amitől a hátamon lévő apró pihék vigyázba állnak. A gyomrom a Scooter tányérába ugrott borsó méretével veszekszik,míg a benne elszabaduló pillangók mégis óriásinak tűnnek.
-Ez válasz a kérdésedre?-kérdezi huncut mosollyal, arcomat még mindig kezei közé fogva
-Azthiszem beérem egyenlőre ennyivel.-vágok gondolkodó arcot majd elnevetem magam. -Ideje visszamenni!-biccentek a bajárat felé mire bólint
-Hölgyem!-mutat maga elé így belépve előtte az asztalunk felé igyekszünk.
-Megnyugodtatok fiatalok?-kérdezi mosolygva Pattie mire zavart mosoly kúszik az ajkaimra. Ha tudnád,Pattie!
-Mindkettőtöknek rendeltem isteni finom Cannoli-t!-kacsint rám Scooter amin felnevetünk majd megköszönünk. A dessert megérkezése és elfogyasztása után már mindenki a borával vagy a pezsgőjébe van elfoglalva amit Scooter pohárkocogtatása tör meg.
-Te mióta nem kapsz a pezsgő lehetőségén?-pillantok Yaelra és az ásványvízére aki csak fülig erő mosollyal néz rám majd az asztál végében álló Scooter mellé sétál.
Kérdőn nézek Pattiera, majd Justinra azonban mindenki olyan toldatlan mint én.
-Nem tudtuk,milyen körülmények között mondjuk el, vagy egyáltalán hogyan mivel elég meghatározó dolog lesz ez most azthiszem mindenki életében hisz egy nagy család vagyunk.-kezdi Scooter majd a mellette álló feleségére néz. Olyan szerelmesen pillantanak egymásra ahogy majd én is akarok évekkel később a férjemre. Szia Justin. Oké, viccelek!
-Nagyon régóta terveztük, de azthiszem ha így állunk hozzá sosem lesz megfelelő pillanat.Vagy épp ellenkezőleg, minden pillanat az hiszen egyszer élünk!-Yael olyan kétértelműen beszél, hogy idegességemben a poharam felét lehajtom.
Mindenki kérdőn néz a párra, mikor pedig Yael a hasára simitja a kezét amivel egy időben kiejtik Kisbabánk lesz!
-Úristen!-sikítok fel én először a sokkból könnyes szemekkel -Gratulálok!-pattanok fel és vonom barátnőmet szoros ölelésbe.
-El sem hiszem!-szipogok,ahogy immár a kismama is
-Énsem!-törölgeti a könnyeit mire mégegyszer megölelem majd Scooterhez lépek.
-Apuka leszel!-vigyorgok rá. Amint ezt kimondom az ő szeme is megtelik könnyel majd szoros ölelésben részesít. Lábujjhegyre állva csimpaszkodok a második apukám nyakába aki a hajamba szipog.Akármilyen férfi valaki, ez a legszebb dolog a világon.
-Apuka leszek!-suttogja inkább magának, én azért erősebben szorítom.
Átadom Scootert is a többieknek így könnyeimet törölgetve lépek Justin mellé aki azonnal utánam ugrott a nyakukba.
-Gyere ide.-karolja át vállam majd mellkasához húz. A hajamba puszilva fonja karjait szorosan körém. Igazából nemtudom mi miért ölelkezünk, egyszerűen csak jólesik a karjai között lenni.
Miután mindenki gratulált a leendő szülőknek, amit az egész étterem tapsolva fogadott, rendeztük a számlát majd a parkolóba mentünk.

-Mi inkább sétálunk!-jelenti ki Justin felém pillantva -Ha va kedved..-sandít rám
-Mi?-mutatok kettőnkre mire halvány mosollyal bólint. Igaz a hotel nem volt messzebb 20 perc sétánál, főként a szupersztár miatt jöttünk autóval.
-Kisfiam,ez nem hiszem, hogy jó ötlet!-néz ránk Pattie aggódva
-Ahogy szerintem sem,Kölyök.Maximum Kennyvel!-csatlakozik Scooter
-Srácok, sötét van.Nem kell Kenny, feküdjetek csak le!-sóhajt fel Justin. Az arca gondterhelt, és fáradt mégis jól esik hogy sétálni szeretne. A többiekre nézek akik mind engem figyelnek. Vagyis aki maradt, szóval Pattie Yael,Kenny Ryan és Scooter.
Biztatóan bólintok, mintha kettőnk közül én lennék a felelőség teljesebb. Ami valljuk be így is van. Scooter felsóhajt majd egy pillantást vet Justin anyukájára.
-Vigyázzatok magatokra, és írj egy üzenetet ha vissza értetek a hotelba!-bólint halvány mosollyal Pattie.
-Imádlak!-hadarja egy gyors puszi kíséretében majd kézen ragadva maga után kezd húzni. Oké, talán fura ennyi idősen szinte engedélyt kérni de mindeki  tudja mekkora felhajtás tud lenni Justin körül az pedig  nem a biztonság szó jelentésébe tartozik.
És ez be is bizonyítósodat..