You are my purpose

38.(+18)

Egy utolsó üzit dobok anyának, miszerint nemsokára ott vagyok majd lezárom a készüléket és kormányt fogó Justinra pillantok.
A bal kezét a kormányra helyezi a jobbot pedig a fekete nadrágba bújtatott combomra simítja.
Mosoly húzódik az arcára, miközben rám pillant majd újra az utat figyeli.
-Miaz?-kérdezem értetlenül az arcát fürkészve
-Semmi.-von vállat még mindig vigyorogva miközben begördülünk a hatalmas családi ház feljárójára.
-Justin!-szólok rá szigorúan
-Biztos akarod ezt? Bemutatni engem a szüleidnek?-pillant a házra majd rám
-Nem, csak kellett valaki, hogy megússzam az üzemanyag költséget.-vágok fapofát -Persze, hogy akarom Justin. Szeretlek! És Ők is szeretni fognak!-simítom apró tenyerem a tarkójára
-Én is téged!-mosolyodik el. Gyors csókot váltunk majd mindketten kiszállunk a fekete luxusautóból. Justin kiveszi a hátsóülésről az anyának szánt liliomcsokrot majd összekulcsolva az ujjainkat a bejárati ajtó felé sétálunk. 3 virágüzletnél meg kellett állnunk, hogy Justin meg tudja venni anya kedvenc virágát. Puncsos.

A csengőre tévé az ujjam pár másodperc múlva hangos léptek csapták meg a fülem. Megszorítottam Justin kezét, vetettem rá egy biztató pillantást majd ebben a percben pedig ki is nyílt a hatalmas mogyoróbarna ajtó.
-Apa!-csillannak fel a szemeim mikor megpillantom a magas, barna hajú jóképű apukámat.
-Tücsök!Jaj de hiányoztál!-a becenéven Justun felkuncog míg nekem már fel sem tűnik a kislányos megszólítás.
-Apa, Ő itt a barátom Justin! Justin, Ő az apukám Jordan!-mutatom be az előszobába lépve őket egymásnak.
-Nagyon örülök Mr.Crawford!-Justin kedves mosolyt villant miközben kezet fognak ami apa vigyorából ítélve szimpatikusnak bizonyul.

Oké, az egyik kínos részen túl vagyunk. Apa után lépkedve lassan haladunk a nappaliba ahol már lehet érezni az isteni illatot.
-Jordan,drágám!-hallom anya hangját az emeletről -Lara bármelyik percben itt lehet szóval..-a hang egyre közelebbről jön. A lépcső felénél megpillantom anyát, amikor pedig Ő is észrevesz minket eltátja a száját. Egy kék magassarkút visel, sötét farmerral és türkizkék blúzzal. A világosbarna félhosszú haja felső részét pedig hátul egy hajtűvel összefogta. Csinos volt mint mindig.
-Meglepetés!-kiáltok fel megtörve ezzel a csendet
-Justin!-kiált fel anya, ezzel a lendülettel leszalad a lépcsőn majd átkarolja a barátomat. Kikerekedett szemekkel nézünk egymásra apával majd a végén mindkettőnkből kitör a nevetés.
-El sem hiszem, hogy végre megismerhetlek! Lara rengeteget mesélt rólad, főleg mikor legutoljára itthon volt. Akkor teljesen magába volt még zuhanva és..-kezd csevegni anya aminek muszáj véget vetnem
-Anya!Elég!-ugrok elé mire azonnal elhallgat.
-Szóval Justin, Ő Alice az anyukám.-festek egy kínos mosolyt az arcomra.
-Mostmár értem Lara kitől örökölte a szépségét. Nagyon örülök,Mrs.Crawfard!-nyújtja át Justin a csokrot. Ezzel a bókjával valószínűleg anya szívébe költözött. Dicsérje meg a főztjét és áldását is adja ránk.
-Jaj ez a fiú édesebb mint mesélted!-pillant rám anya mire ismét kikerekednek a szemeim. -Köszönöm szépen,drágám és hívj csak Alicenek!-mosolyog Justinra majd az étkezőbe invitál minket.
Anya és apa a két asztalfőn foglal helyet, míg Justin és én az egyik oldalra egymás mellé ülünk.

-Mesélj,Justin!Milyen a turné?-kérdezi apa mosolyogva. A turné szó hallatán összeugrik a gyomrom.
-Amilyen fantasztikus olyan fárasztó is!-kortyol Justin a narancslevébe -De nagyon élvezem. Elképesztő az egész!-hiába próbálok örülni annak, hogy Justin turnéja ilyen jól megy, azthiszem most túl önző vagyok. Vegyes érzelem kevereg bennem, hisz elképesztő amit Justin csinál es rettentő büszke vagyok rá. Felnézek rá és csodálom, azonban már most sírni tudnék ha arra gondolok ismét elmegy, és most nem egy hétre. Hónapokra, én pedig nem tudom elég erős e a kapcsolatunk, hogy ezt kibírja.
-Meddig leszel még a városban?-érdeklődik anya is mire inkább leteszem a villámat. Egy falat sem megy le a torkomon.
-Még pár hétig biztosan!-Justin aggódva keresi a tekintetem így egy mosolyt festve az arcomra ránézek.
-Kicsim, tudnál segíteni behozni a desszertet?-tolja ki anya maga alól a széket. Bólinok majd utána sietek.
-Mi a baj?-kérdezi miközben kiveszi a hűtőből a csokifagyit
-Összeroppanok a gondolattól,hogy megint elmegy. Hónapokra, anya! Nem tudom elég erős-e a kapcsolatunk, ahhoz, hogy kibírja ezt  hatalmas távolságot.-kiveszek egy poharat magamnak amibe töltök a pulton lévő vörösborból. Hátha segít nem felrobbanni.
-Kicsim, ez a fiú egy álom! És szeret téged! Úgy néz rád mintha a világ legnagyobb kincse lennél. És az is vagy! Hidd el, hogy elég erős a kapcsolatotok és az is lesz! Annyit szenvedtél szívem, és Justin képes boldoggá tenni téged. Engedd!-befejezi a fagyi adagolását a brownie tetejére majd elém lép
-Hailey velünk jön a nyaralásra.-kortyolok a borból mire anya felsóhajt
-Oké, ez gáz de mostmár te vagy Justin barátnője. Hova tűnt a magabiztos kislányom? Kapard elő és légy büszke magadra!-dob egy egy cseresznyét a tejszínhab tetejére. -Ezt kérem!-veszi ki a kezemből a félig üres poharat -Ezt pedig vidd ki, légyszíves!-adja a kezembe a két gyönyörűen díszített süteményt. Felsóhajtok majd ellököm magam a pulttól és az étkezőbe indulok.
Anyának igaza van. Szedd össze magad Crawford!
Justin hangosan kacagott apa egyik poénján mikor beléptem az étkezőbe.
Jó volt látni, hogy az életem két legfontosabb hím tagja kijön egymással.
-Ezért holnap a kondiban kezdek de anya brownie-je isteni!-teszem a fiúk elé a desszertet majd Justinhoz hajolva egy puszit nyomok az arcára.
-Majd segítek ledolgozni!-suttogja mikor mellé ülök úgy, hogy csak én halljam majd tovább beszélget apával.
Nagyot nyelek, és összébb zárom a lábamat a vérpezsdítő gondolattól amire már vagyon vágytam.
Ha Justin a mindennapi dolgokban is ilyen tökéletes, milyen lehet az ágyban? Fogadni mernék, hogy életem legjobb éjszakáit okozná.
Justin puha keze ránt vissza a valóságba amit a combomra simít majd egyre feljebb araszolva belemarkol.
Összeszorított fogakkal tűröm a játékát,mintha olvasna a gondolataimban a belső combomat kezdi simogatni.
-És a kistesóid hogy viselik ezt a kavalkádot, ami körülötted van?-kérdezi anya a sütőjét majszolva
-Jazmyn mikor kisebb volt eléggé félt, most azért néha élvezi. Főleg ha elmegyek érte az iskolába.-mindenki felkacag mig én csak egy zavart mosolyra vagyok képes Justin combomat markoló kezétől. -Jaxon mégcsak 5 éves,Ő nem igazán fogja fel mi is történik!-hogy tud a szüleimmel társalogni miközben majdnem a nadrágomba jár?Hihetetlen.