You are my purpose

42.

Mérgezett egér módjára rohangáltam a szobában egy szál köntösben. Olyan voltam mint Jazmyn mikor izgatott amin Justin jól szórakozott.
Fogalmam sem volt milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, vagy egyáltalán hova megyünk így pedig elég nehéz volt készülődni.
A hajamat megmostam majd egyenesre szárítottam a sminkem pedig egyszerű lett tekintve,hogy este is közel 30 fok van.

Justin öltözékéből próbáltam leszűrni hova megyünk, bár nem mentem vele sokkal. Egy olyan fiúról beszélünk aki egy interjúra is képes melegítőben elmenni.
Végül feladtam a találgatást és egy fehér maxiruhanál döntöttem. Beleléptem egy magassarkúba, mivel nem voltam valami magas teremtmény majd visszamentem Justinhoz.
A többiek vacsoráztak vagy a parton voltak, így szinte egyedül voltunk.

-Mondtam,hogy ne öltözz ki.-nevet fel boldogan mire sértett fejet vágok

-Nem öltöztem.Nem mondtad meg hova megyünk, így nem tudtam mit vegyek fel. De akkor átöltözök..-indulok a fürdő felé

-Nenene! Tökéletes így!Induljunk.-nyújtja felém a kezét. Egy szemforgatás kíséretében követem ki a lakosztályból, le a szálloda elé ahol egy Kabrió felé kezdett közelíteni. Kicsivel naplemente előtt voltunk így fogalmam sem volt hova akar autózni. És honnan szedte ezt az autót? Egy szigeten.

-Ezzel megyünk?-mutatok a matt fekete autóra

-Hölgyem!-nyitja ki az autó ajtaját vigyorogva. Az egyik kezét a derekára teszi míg a másikkal a kilincset fogja.
Felnevetve rázom meg a fejem majd az autóhoz sétálok.
-Köszönöm Mr,igazán kedves.-szállok be a játékba. Visszafolytott nevetéssel csukja be az ajtót miután beszállok majd Ő a volán mögé pattan és kihajt a szálloda előtti parkolóból.

Még mindig teljes tudatlanságban ültem a szupersztár mellett, közvetlenül a part mellett vezető úton száguldozva. A szél belekapott a hajamba és az összeset az égbe emelte, amit most különösen élveztem. Kellemes idő volt, a hangulat pedig mégjobb. A rádióban halk zene szólt, felesleges lett volna hangosabban szólnia ugyanis Justin gondosodott arról,hogy a nevetésem egy pillanatra se csillapodjon.

A Nap közeledett a horizonthoz, ami a rózsaszín árnyalataira színezte az égboltot. Mintha a gondolataimban olvasott volna, a sziget talán autóval megközelíthető legnagyobb pontján leparkolt.
Mögöttünk az út volt, előttünk pedig egy hatalmas szakadék. Alattunk volt a part, és elénktárúlt az óceán amin tükröződött a a naplemente.

A motorháztetőn ülve  gyönyörködtünk a kilátásban ami mindkettőnket elkápráztatott.

-Tényleg sajnálom ami tegnap történt!-töri meg a csendet. A kezeivel lazán karolta át a térdét majd felém fordította a fejét. Nem tudtam mit mondani. Nem akartam bocsánatot kérni azért mert rosszúl esett,vagy mert féltékeny voltam. Ezeket éreztem és most ugyan úgy kiakadnék.

-Hol aludtál?-kérdeztem halkan, félve a választól. Ez volt az egyetlen dolog amit tudni akartam.

-Ryan-ék szobájában. Nem tudtam örülnél e nekem részegen.Vagy akármilyen formában. -feszült a hangulat, mintha mindketten attól félnénk, hogy megbántjuk a másikat. -Lezártam,Lara. Az a cikk hülyeség. Te vagy az egyetlen akire szükségem van!-a hangjából eltűnik a félelem. Határozottan ejti ki a szavakat, amivel biztosítani akar engem.

-Tudom.-nézek rá -Én csak..csak féltem. -vonok vállat lassan. A kezemért nyúl amit összekulcsol az övével

-Én nem olyan vagyok mint azok az idióták, oké?-halvány biztató mosollyal néz rám az exeimre utalva mire bólintok -Na gyere!-csúszik le majd a kezét nyújtja