The Choosen on

4. rész

/Hazel szemszög/

A hétvége hamar eltelt. Hétfő, és egy újjab hetet, kell kibírnom, bár Liam megkönnyíti. Imádom. Ugyan úgy elkészültem, majd suliba mentem. Leültem a hejemre, és néztem az erdőt. Most valahogy más érzés fog el. Mintha veszélybe lennék. Ezt sugalja. Najó. Tuti hogy megőrültem.

-Szia cica!-David zökkentett ki a gondolataimból. Mi az, hogy cica?

-Szia!

-Azon gondolkodtam, hogy átmehetnék hozzád! Nem értek pár anyag részt, szóval segíthetnél!

-Ö, de hisz kitűnő vagy...

-Lehet de én se  érthetek mindenhez! -megsimogatta az arcom, mire fejem, egy paradicsomhoz hasonlíthatott.

- R-rendben!

-Akkor megvárlak órák után! -rámkacsintott majd előrefordult.

Azt a kurva élet! Olvadtam el a székben.

-Minden rendben? -kérdezte aggodalmas arcal Liam.

-Minden!

-Na és mit fogsz csinálni ma?

-David átjön hozzám, segítek pár leckében! -Ethan kivágja a székét, és kimegy a teremből. Hát ennek meg mi baja?

/Ethan szemszög/

Tökéletesen hallottam amit, Hazel mondott. Az a pali akar tőle valamit, a csaj vak mint...mint...áhh! Kivonultak a teremből, majd egyenesen ki a suliból, be az erdőbe. Baszok rá, hogy mi lesz.

*Ethan, öké, hogy elrohansz a suliból, de megmondod mi okod van rá?*~Liam

*Legyetek Hazel háza közelében!*

*Miért is?*

*Mert ha nem, lehet, hogy David olyat tesz amit Hazel nem akar...*

Ennyi. Most pedig alszok. Lefeküdtem (farkas alakban) egy fa tövébe, és elnyomott az álom.

Rohanok. Az erdőben minden állat menekül. Ég az erdő. Hátra nézek, és a fekete farkast látom, a fehér mellett, aki kajánul mosolyog, majd eltűnik. Futnék tovább de neki megyek valakinek. A fekete farkas áll előttem. Nekem jött. Próbálok menekülni, de nem tudok. Karmait belém mélyeszti.

Szemem kipattant. Istenem, én mi a francért álmodok ilyeneket?! Ez Louis dolga, na mindegy, majd megbeszélem vele. Elindulok, Hazel háza felé, mivel tudom, hogy a fiúk ott vannak.

/Hazel szemszög/

Megint érzem, hogy figyelnek. De David itt van, úgyhogy normálisnak kell lenni. Beültem a kocsijába, majd hozzám mentünk.

-Nos mit nézzünk át? -doptam le a táskám a földre.

-A matekre gondoltam, azt kéne.

-Oké, akkor lehozom a könyvet, mindjárt jövök!

-Vár megyek veled! -pattant fel, majd követett...oké? Felmentünk a lépcsőn, bementünk a szobámba, elhoztam a könyveket, majd visszamentünk a nappaliba.

Olyan 10-15 perce magyarázhatok, amikor vézesen közel, pontosabban, hozzám simul. Arcom színét még egy rák is megirigyelné. Magyarázás közben rá szoktam nézni, hogy érti e. Szemem sarkából láttam, hogy már egy ideje figyel. Oldarra néztem, szeme az ajkaim és a szemem között cikázott, majd szépen lassan közeledett felém. Fel se fogtam a történéseket de már felkapott, és vitt fel a szobámba. Ledobott az ágyra és rámmászott. Akkor eszméltem fel amikor már fogdosott. Elkezdett vetkőztetni.

-David hagyd abba! -már vertem a vállát.

-Tudom, hogy te is akarod! -ajkait az egyémre tapasztotta, de én erősen tiltakoztam. Az övével kezdett el babrálni. Próbáltam lerúgni magamról, de túl erős volt. Most már sírtam. Negyon nem akartam.

/Ethan szemszög/

Na végre, hogy itt vagy! -köszöntettek egyszerre.

-Furcsa dolgott álmodtam, és Louis-al akartam megvitatni. -sírást hallok, majd egyre hangosabb. A falkában, az én hallásom a legjobb, szóval még azt is hallom ha egy légy elrepül, a nagy hangzavarban.

Hazel az, biztos vagyok benne. Mivel nem olyan nagy a kerítés, simán átmásztam rajta, beléptem a lakásba. Az emeletről halottam a sírást. Felszaladok a lépcsőn és kitépem az ajtót. Hazel David alatt, és zokog. A pali akar valamit kezdeni az övével, na még mit nem.

-Szálsz le róla de kurva gyorsan! -nyakánál fogva ráncigáltam le a lányról.

-Takarodj haver! -lökött meg, mire megfogtam, és kidoptam az ajtón.

-Ha még egyszer ide mersz jönni, kitekerem a nyakad! -össze szedte magát, majd elfutott. Visszafordultam Hazelhez, aki a térdét átkarolva zokogott.

-Hazel, jól vagy? -ültem mellé az ágyra. Rámnézett, könnyei csak patakzottak.

/Hazel szemszög/

Fogalmam sincs hogyan de Ethan itt van és megmentett. Sírva kuporodtam össze. Éreztem ahogyan az ágy besüpped mellettem, annyit látok, hogy valamit mond, de nem értem, nem hallom. A nyakába ugrottam és csak sírtam. Kibillentettem az egyensúlyábol így én szó szerint rajta voltam. Csak öleltem és sírtam. Kezeit hátamon éreztem. Simogatott, és nyugtatott.

/Ethan szemszög/

Meglepett! Egyszer csak magamon találtam. Sírt, én meg nem vagyok olyan paraszt, hogy eltoljam magamtól, így hát próbáltam nyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. A végén elaludt, és úgy feküdtünk az ágyon. Ő rajtam, kezeim pedig a hátán.

-Mi történt? - jöttek be a szobába, majd megláttak minket.

*Csituljatok!*

*Jajj! Bocsánat Romeo!*~Logan

*Nah,de mi is történt?*~Mateo

*Te még kicsi vagy ilyenhez!*

*Kapjátok má' be!*~Mateo

*Ha ennyire tudni akarjátok! David majdnem megdugta. Na de menjünk mert gyűlés lesz!*

*Nem hagyhatjuk itt! Az a szemét bármikor visszajöhet!*~Liam

*De nem is vihetjük el magukkal!*~Louis

*Valaki maradjon itt!*~Mateo

*Joh, legyen. Mateo maradj itt majd vissza jövünk érted!*

Óvatosan leszedtem magamról, majd felálltam az ágyról, és Mateo kivételével, eljöttünk.

•Gyűlésen•

-Sehol nem találjuk!

-Mivan ha már megölték?! -gyilkossági merényletekről veszekedtek. Ilyenkor elgondolkozom, hogy le kéne őket tagadnom.

-Majd megtaláljuk! Ezen ne akadjatok fent! -megszólalt a vén.

-De, hisz?! -újra veszekedtek.

-Ethan! -meghajoltam, majd szemébe néztem.

*Találtatok valamit?*~öreg farkas

*Egy házban érzékeltünk valamit, de ott nincs fiú, csak lány aki egyedül lakik. *

*És honnan veszed, hogy a lány nem e az akit kersesünk?*~öreg farkas

*Mert eddig soha nem volt lány farkas. És a könyv se írja!*

*Attól, hogy nem irja attól még lehet!*~öreg farkas-azzal elment, magamra hagyva a gondolataimmal. A gyűlést feloszlatt, majd ment mindenki a dolgára. Elmentünk Mateóért, majd haza indultunk.

A lány még mindig békésen aludt. Most vettem észre, hogy a házban sok farkas kép van elhelyezve. A lány ágya fölött, óriási kép.