The Choosen on

15.rész

/Hazel szemszög/

A Zarával folytatott beszélgetést, amiben igazából csak ő beszélt én meg csak néztem magam elé és hallgattam, hogy miket csináltam, egy ajtó berontó zavarta meg aki Mateo személyében testesült meg. Ránéztem drága barátomra. Ez nem is lenne baj, de szerintem rájött, hogy van valami. Kérdőn felhúzta a szemöldökét mire én csak megráztam a fejem. Nem kell neki tudnia.

-Biztos? -kérdezte aggodalmasan.

-Igen, na de mi van?

-Nagyon gyorsan jönnöd kéne! -láttam az arcán, hogy nem tréfál, így hát gyorsan leszenvedtem magamat az ágyról. Igazából leugrottam az ágyamról, ami nem éppen a legjobb ötlet volt mivel megszédültem. Mateo utánam kapott, de sikeresen meg tudtam állni a lábamon.

Sexy lesz így elmenni... hova is?

-Hova kell menni?

-Sürgősen összehívták a gyűlést, de ha szeretnéd kimentelek.

-Nem, nem kell. Jól vagyok. -a lakást rábíztam Zarára. Lehet, hogy ezt kédőbb nagyon megbánom. Elkocogtunk az erdőig, én többször is megszédültem, majd az erdőben átváltoztunk. Hasítottunk a barlangba.

Az ajtók nyíltak, mi pedig besétáltunk. Minden szem ránk szegeződött, én persze nem nézelődtem. Egyből Ethan mellé ültem. Persze reménykedtem, hogy semmire nem emlékszik, de hogy az én szerencsémet ismerem tuti, hogy minden egyes percre emlékszik.

Rá se mertem nézni. De valakitől csak meg kell tudnom mi van most.

-Mi történt? -kérdeztem rá, erősen a padlót bámulva.

-Pff... -és akkor most kapoma szemrehányást... -Az őrszemek fura "valamit" láttak.

-Fura valamit? Őrszemek? -akkor most újra szemrehanyás. Igazából én soha nem hallottam ilyenről, meg, hogy van. Ez csak az ő problémája, hogy nem mondta el.

-Idéztem őket, és elmagyarázom, mivel tudatlan kis csitri vagy. A kristályokat őrszemek védik. 2 ember és 3 óránkét váltogatjuk őket.

-Kristályokat? Nem úgy volt eddig, hogy egy van?

-Ahaj! Majd. -ezzel lezárta a témát. Hat ez kedves.

A gyűlés további részében pedig a furcsa dolgokról beszéltek. Bezzeg csak az után vannak problémák miutá kiakadok, otthagyom az embereket és bebaszok. Mikor befelyeztük a veszekedést, ugyan is idő közben nekiálltak egymásnak, mindenki kiment és csak én és Ethan maradt. Szupi. Hosszú, kínos csönd után végre ki tudtam nyögni pár értelmes szót.

-Na akkor magyarázkodj!

-Gyere! -átváltozott emberi alakban majd elindult kifelé. Én is követtem a pédáját, és utána iramodtam. -Régen egy nagy kristály volt, azonban, tudomásunk szerint a Főnixek széttörték azt, és darabokra esett. Minnél kisebb darabokban van annál kisebb az ereje, viszont aki hordozza azt, az akkor is halhatatlan lesz miután bekövetkezik minden élőlény halála.

-De még mindig nem értem miért többes számba mondtad! Elméletileg sikerült a kristály darabokat egyesíteni!

-Nos igen, egy kivételével!

-Komolyan évezredek alatt nem találtatok meg?

-Nem, és ezért is kellene a ti párosotok Alfréddal.

-Kössz... még jó, hogy te mondod... -az utolsó 5 szót inkább az orrom alatt mormoltam, remélem, hogy nem hallja meg.

Mire észbe kaptam egy ismeretlen szárnyban meneteltünk előre. A folyosó szűkebb volt mint amiket én ismertem, sötétebb is volt. Ránéztem Ethanre, de nem volt mellettem, se előttem, se mögöttem.

-Ethan! -ordibáltam utána. Komolyan mint egy rossz horror filmben. Eltűnik a főhős barátja, az bepánikol, elkezd szaladni a folyosón, majd ijesztő hangokat hall. Ha én nem pánikolok be és nem kezdek el futni akkor... akkor ja...

-Gyere már nem érek rád várni! -kössz. Viszont lesmárolni van időd...

Elkezdtem futni a folyosón, közben nézelődtem. Érdekes képek voltak a falon farkasokról. Hírtelen valami keménynek ütköztem, majd hátradőltem és seggre estem.

-Au! -nevetésre lettem figyelmes ami Ethantől származott. -El ne kapjál, hogy ne fájjon! -csak röhögött tovább. Felálltam a padlóról és sajgó fenekemet fájlaltam. -Fel ne segít! Áh, minek is azt!

-Nos miután kiszenvedted magad mondanám tovább a mondondóm! -úgy tűnik az esésemtől jobb kedvre derült.

-Ah, van még tovább?

-Szerinted? -nevetett fel. Kinyílt előttünk a semmiből egy kapu, mi, vagyis ő besétált. Én egy kicsit meglepve, de bementem. A teremben világosság uralkodott. Tágas, nagy terem volt. Az idevezető út ellenkezője. Az ajtó hangos csapódással zárult be mögöttem. Nem is kell mondanom, hogy mennyire megijedtem, főleg úgy, hogy én az ajtóban álltam meg, ami most lökött beljebb. Egészen Ethan mellé álltam, mire egy szemöldök felhúzást kaptam.

-Ahogy láthatod itt őrizzük a kristályt vagy kristályokat. -egy bazinagy fehér kristály volt a terem közepében. Olyan 20-25 m-er lehetett a szélessége, a magasságát meg inkább nem is boncolgatom. Hogy hozták ezt ide be? Vagy ez itt volt a kezdetek óta?

-És hol vannak azok a bizonyos őrzők? -hírtelen mögöttem nagy csattanást hallottam, majd hátra néztem, és két vicsorító farkas volt mögöttem. Ijedtemben hátraugrottam, de valaminek nekiütköztem.

/Ethan szemszög/

Amilyen bátor, és felvágós olykor olyan ijedékeny amikor rájön az 5 perc. Parancsoltam a farkasoknak, hogy jöjjenek elő. Hazel mögé ugrodtak. Én nem így gondoltam de így mégtökéletesebb. Hátrafordut és megijedt. A kezem között landolt. Ha már itt van a kezemet a kulccsontja előtt összefontam. A két bolond elkezdett röhögni majd ember alakba változtak. Hagan és Eric volt előttem. Ezek mit keresnek itt? Nem ez a helyük.

-Mit kerestek itt? Nem ide vagytok beosztva! -erősebb hangvételre váltottam mire összerezzentek.

-Hát...

-Nem érdekelnek a kifogásaitok! Takarodjatok míg jó kedvem van! Aztán a két jómadarat hívjátok ide! -azonnal tették amit mondtam. Távozásukat az ajtó csapódása jelezte.

/Hazel szemszög/

A két emberke átváltozott. Még soha nem láttam őket. Az egyik öregebnek tűnt a másiknál. Mind a kettő nyulánk volt. A bal oldalinak erős szőke hajszíne volt. Még ilyet nem is láttam. A másiknak pedig a hajszíne erősen közeledett a feketéhez de mégsem érte el azt a szintet így maradt sötét barna.

Ethan jól lebaszta őket, gondolom azért mert nem a kijelölt helyükön voltak.

-Nos ott tartottunk, hogy a kristályt itt őrizzük. -kezét leengedte, így nem fogott tovább. Arréb sétált és egyenesen a kristály egyik kiálló darabját figyelte. -Ugyebár már említettem, hogy sikerült megtalálni a 99%-át, de egy nincs meg. Őseink évezredeken át keresték azt az egy darabot ami elveszett. Arra a következtettek, hogy a kristály már nincs elrejtve.

-De ha nincs elrejtve akkor miért nem találtak meg? -sétáltam oda mellé és én is néztem a kiálló darabkát amit ő is egy idelye vizsgált.

-Előlünk el van rejtve de már az emberek már láthatták. Vagyis aki megtalálta.

-Honnan tudjátok, hogy emberek között van?

-Onnan, hogy mát nem érzéklejük a jelet amit sugároz.

-Szóval ha egy ember birtokolja azt, akkor eltűnik a "varázslat" ?

-Fogalmunk sincs. A nagykönyv nem ír ijenről, viszont arról igen, hogyha rossz kezekbe kerül, akkor nagyobb bajt is ránk hozhat mint a kristály darabok eltűnése.

-Nagyobb bajba mint, a lassú halálhoz való út? -aggodalmasan rámnézett és bólintot. Nem lesz ez jó. Nagyon nem.