The Choosen on

30. rész

Megállok előtte három lépésnyire mire kinyílik az ajtó és egyszerre rengetek szempár szegeződik rám.

/Hazel szemszög/

Az óriási csendet cipőkopogás törte meg. És nem más jött felém mint Ethan, nem mellékesen dühösen. Felkaromat megfogva rántott el az ajtóból, és az bezárult. Szóra nyitott a száját de mégsem szólt, viszont a karomat még szorongatta ami kezdett fájni. Nagy nehezen megszólalt.

-Miért csak most jössz?! -na erre mit mondjak? Könnyebb kérdéssel is kezdettük volna.

-Hát...

-Hol voltál? -végre.

-Miután elszöktem az erdőben ébredtem, majd hazamentem és ja... 

-De erőszakosan fogtad meg. -megpördültem és a hang forrását figyeltem. Magas, vörös hajú férfi volt. De vajon hogy került ide? Ethan vett egy mély levegőt.

-Ő itt Marc. Olaszországból jött ide és...

-Minket páholtál el. Örvendek. -kezet nyújtott. Megfogtam a kezét és egy gyenge rántással kicsit közelebb kerültem. Meglepődtem, de ha az nem lett volna elég még kezet is csókolt. 

-Én is... Sajnálom...

-Oh, ugyan, semmiség. Legalább edzettünk ha már itt nem lehet. -nézett szúrós szemekkel Ethanre.

-Na jólvan, most már mehetsz. -szólt rá Ethan.

-Ahogy szeretnéd. -Megfogta a kezem és egy tisztáson teremtünk.

-Na jó... ezt... hogy?

-Egyik képességem.

-Szóval bárhova el tudsz teleportálni? -ültem le egy fatönkre.

-Nem~. Kifejlesztette képesség és a legalacsonyabb szintjén vagyok így csak olyan helyekre tudok csak elteleportálni ahol már jártam és emlékszek is rá. -ült le mellém.

-Ha kifejlesztett akkor mi az igazi képességed?

-Egy bizonyos korlátokig látom a jövőt és gondolat olvasó vagyok. -kisebb szívroham kapott el. Talán gyanakodni fog?

-Visszaviszel? Ethan biztos mérges lesz...

-Persze... -megfogta a kezem és egy cellában találtam magam.

-Bocsi... -indult az ajtó felé.

-Itt ne hagyj! -ordítottam de már késő volt. Kiment az ajtón és rám zárta. Szétnéztem de ablak sehol. Leültem az ágyra és vártam. Reméltem, hogy visszajönnek értem és időben kiengednek, mert nekem még házit is kéne írnom.  Kis idő múlva kattant a zár és bejött Ethan. Unottan néztem rá.

-Ott akarsz ülni vagy kijössz? -felálltam és kisétáltam a helységből.

-Kik ezek?

-Őket azért hívtam, hogy legyen egy olyan csapatod akikben megbízhatsz. -zárta be mögöttem az ajtót. -Most pedig menj haza... majd szólok amikor megbeszélés lesz. 

-Fogtok még jönni suliba jönni?

-Lesz valami fontos?

-Hát... nem... csak ugye mivel elkezdtetek járni ezért gondoltam, hogy be is fejezhetnétek... meg hát hiányoztok a kisebbeknek... 

-Jó. -nézett egy ideig majd otthagyott. Haragot nem láttam rajta, de olyan mintha szomorú lett volna. Vajon megbántottam? És ha igen, mivel?

/Ethan szemszög/