The Choosen on

8. rész

*2 hónappal később*

/Hazel szemszög/

-Unatkozom! -ülök kint a parkba a fiúkkal.

-Nem csak te! -dünnyögött Mateo. Ethan és Louis, köveket rugdostak. 2 hónapja tudtam meg, hogy vérfarkas vagyok. Kezdem megszokni. Rengeteget tanultam magamról, és a képességeim irányításáról. A farkasok könyve megírja, hogy utánam fog feltűnni a jövendőlt párom. Milyen megható. Főleg, hogy már van párom. Nem lehet ezt választani?

-Tudom már mit csináljunk! -mindenki Liam felé fordította a fejét.

-Igen? Mit? -kérdeztem.

-Menjünk neked ruhát választani a suli bálra! -mindenki elkezdett helyeselni, majd felálltak és megindultak, én meg csak néztem utánuk.

-De én nem is megyek! -ezek szerint nem hallották. Kössz... Felálltam és utánuk szaladtam. Hála, hogy farkas vagyok! Így akárhogy futok nem fáradok ki, szóval javultak a tesi eredményeim. -Most komolyan?! -megálltunk egy ruha szalon előtt. A fiúk betessékeltek. Összeszedték minden ruhát, én meg csak ültem. Óriási ruha menyiséggel. -Azt akarjátok, hogy én ezeket felvegyem?!

-Mindet cica! -kacsintott Liam. Most megölöm. Felpróbáltatott, minden ruhát. Végül egy feket ruhánál maradtunk.

-Ugye tudjátok, hogy én nem megyek a bálba.

-Dehogynem! Velem jösz! -karolt át. Ennyit arról, hogy békésen pihenjetek otthon.

-Legalább kérdezd meg! Így elmegy a romantikus hatása! -mondta Logen mire egy "komolyan? " fejjel ajándékoztam meg.

-Viszont ha te viszed a bálba akkor nem kéne látnod a ruhát! -ugrott fel Mateo. -Szóval most tünés innen, még ruhát kell nézni! -azzal kitessékelte Liamet a boltból.

Minden fajta ruhát hoztak. Kisétáltam és mindenki nagyott nézett. Nem tudom minek raktak a ruhák közé menyasszonyi ruhát, de nem bántam meg.

(Menyasszonyi ruha👆[persze a virág nélkül😂szerk.])

-Minek adtatok neki menyasszonyi ruhát?! Nem házasodni megy! -Ethan kiviharzott. Oké...

Végül egy megyvörös (?) .... Ruhanál maradtunk. Hozzá választottunk egy cipőt.

A bál időpontja vészesen közeledett.

A bálra készülök éppen, és a tükör előtt állok. Nem nagyon szoktam sminkelni, de most igen. Nos tetszik a végeredmény, remélem Liamnek is fog!

(kinézetem👆)

Kopogtak, mire odaszaladtam és kinyitottam az ajtót. Liam egy piros rózsa csokrot tartott. És ki volt öltözve. Végigmért, és végig mosolygott.

-Gyönyörű vagy! -csókolt meg, majd átnyújtotta a rózsát.

-Köszönöm! Te meg jól nézel ki! Szogoltam bele a csokorba visszasétáltam, és beraktam egy vázába.

Az út közepén a fiúkkal talákoztunk és úgy mentünk tovább a suliba. Kintről már hallatszott a zene üteme. Mikor bementünk Liam kérdés nélkül a táncparketre húzott, és ekkor elindult egy lassú szám.

-Ezt te tudod irányítani? -értetlenkedtem és kezeimet nyaka köré fontam, ő meg a derekam köré.

-Mit?

-A zenét? Nem ez hülyeség! Mien képességed van?

-Befolyásolni tudodm az embereket. -rögtön összeállt a kép. Így tudta elintézni a hiányzást. Gondolatomból Sarah hangja zökkentett ki. Igaz a terem 2 ellenkező végén voltunk, de tökéletesen hallottam. -Hé, hagyd figyelmen kívűl! Gyönyörű vagy! -megcsókolt.

-Oké, de akkor is hallom ha nem akarom és nem vagyok rá kíváncsi! -Mateo egyszer csak megindult felénk. Egyik kezemet megfogta, és egyenesen a szemébe néztem. Arra lettem figyelmes, hogy már nem hallom a vakolatot. Mateo visszament a fiúkhoz. -Mit csinált velem?

-Kikapcsolta a hallásodat. Pontosabban a farkas részét. Most emberhez hasonló hallásod van.

-Ahh és ez meddig tart?

-Nem sokáig.

-Liam... -Ethan jött oda hozzánk. Hirtelen megállt Liam a táncolásban és csak a szemembe nézett.

-Ethan maradj Hazellel! -megfogta és elment.

/Ethan szemszög/

Csak így itt hagyott. Pedig tudja jól ,hogy nem jövünk ki egymással.

Meghallottam, hogy az a cafka, aki tudtomra adta, hogy bejövök neki elkezdett sutyorogni.

~A palija otthagyta és az én Ethanem nem fog vele semmit sem csinálni. Az a lány maga a szégyen!~ -hallottam a csaj hangját. Még, hogy az övé.

-Táncolunk? -kedvesen rámosolyogtam. majd kezet nyújtottam.

-Igen. -egy kicsit vonakodva de elfogatta a kezem. Olyan rég táncoltam, utoljára akkor amikor Camillának volt a bálja. Aznap este megölték az alakváltók. Azóta nem is halgattam zenét. Csak akkor ha a fiúk rámerőltették. Miután meghalt... -Ethan baj van? -Hazel aggódó tekintetébe néztem.

-Semmi, csak...

-Ha akarod elmondhatod, akár most akár később. Amikor úgy érzed. -kezdem megkedvelni? Camilla is ilyen volt. Á, megvan. Azért utálom mer ő felhozza az emlékeimet Camilláról. Mint például amikor ruhát kerestünk neki. Camilla olyasmi ruháról álmodozott. Abban az időszakban akartunk házasodni, de azoknak a retkeknek meg kellet ölni. Hirtelen ellöktem magamtól amitől meglepődött.

*Megtalálták a fehér farkast...*~Liam

Mi a...?

-Mateo! Azonnal! -odafordultam Hazelhez. -Jól figyelj rám! Követned kell most. Megyünk a barlanghoz.

-De miért? -közbe Mateo visszaadta neki a hallását.

-Fehér farkas. -szemei 2× nagyobbak lettek.

/Hazel szemszög/

Mi? A fehér farkas? Itt? Nehem! Mateo visszaadta a hallásom. Majd megindultunk az erdő felé. Beérve átváltoztunk, majd mentünk a barlanghoz. Beérve a nagyteremben, mindenki ordibált. Amikor megláttak elhallgattak és meghajoltak. Nem tudom ezt én megszokni. Leültem a helyemre, és vártam mi lesz.

-Mondjátok mit tudtatok meg! -szólalt meg mellettem erőteljes hangon Ethan.

-Láttuk a fehér farkast és érzéketük az erejét! -szólalt meg valaki a tömegből.

-Miért nem hoztátok el?!

-Eltunt! Felszívódott! -megdöbbenve néztem magam elé. -Ez miatta van! -minden szem rámszegeződött. Utálnak miután kiderült, hogy én vagyok az egyik kiválasztott és azért is mert megtámadtam Ethant.

-Tudjátok mit? -álltam fel. -Én itt hagylak titeket, és beszéljetek ki nyugodtam. -azzal kivonultam. Fejet hajtottak. Hiába utálnak a szabály az szabály. Kifutottam ez erdőbe, majd sétálgattam fogalmam sincs hol. A hótól a táj már fehérlett. Gyönyörű! Nem mondhatom, hogy ez a kedvem évszakom mert, hát mindegyiket imádom.

Miközben sétáltam fareccsenést hallottam magam mögöt, majd erős fájdalmat. A földön kötöttem ki. A fa ráesett a bal lábamra. Próbáltam, de sehogy sem tudtam kiszabadulni onnan.

Erőmet már felhasználtam, így a segítség kérő vonyításom nem hallatszott. Szemeim nehez lettek. Az utolsó kép amire emlékszem, hogy 4 fehér mancs közeledik, majd megállnak előttem. Elsötétült minden, és aludtam édes álmaim.