The Choosen on

16.rész

/Hazel szemszög/

Csönd telepedett ránk ami már kezdett kínos lenni. Szóra nyitottam a szám de éppen akkor nyílt ki az ajtó, tökéletes szívrohamot hozva rám. Esküszöm kérvényt fogok kérni az ajtó kicseréléséhez. Egyáltalán hogy került ide?!

Borzasztóan irritál, hogy nem tudom, hogy ezek -bocsánat- minden ami itt van, hogy került ide. Mert gondolom nem csak annyi volt, hogy idejött valaki összecsapta a kezét és voila [voalá] ide termett minden.

2 magas pasi lépett be. Az egyik valamennyivel öregebnek tűnt. A kisebbik gesztenye barna hajjal és barna szemmel rendelkezett. Ő tűnik a fiatalabbnak. A másik aki valamennyivel magasabb volt. Éjfekete haja hasonlított az enyémhez, de valahogy mégsem. Belenéztem fekete szemébe, ami nem csak simán fekete volt hanem nagyon, nagyon, nagyon fekete volt. A szeme semmi érzelmet nem tükrözött. Igazából szemei megbabonáztak. Szó szerint elvesztem a szemeiben, ugyanis nem találtam a kiutat, mely a világunkba vezet ki.

Hírtelen a félelem villámja csapott meg, rögtön utána a gerincem mentén kirázott a hideg. E két tényező segítségével kiszabadultam a szemei fogságából. Nagyon kicsit hátráltam majd közelebb mentem Ethanhöz. A barna hajú mosolygósan jött be, és ahogy észrevettem nem nagyon vett észre, viszont a kis elmefogónk igen is észrevett. Nem mertem még egyszer ránézni. Egyenesen lefelé bámultam, pontosan a padlón egy pöttyre, viszont így is éreztem magamon a nézését. Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat.

-Megjöttünk! Mond mi van? Hogy hogy meglátogattál bennünket? -lopva a hang irányába néztem. A barna hajú szólalt meg aki érezhetőleg boldog volt.

-Látom jó kedvedben vagy Pablo. Nem éppen látogatásnak nevezném az idejövetelem. -Ethan hangjából lassan elszivárgott a düh. Nagyon jóban lehet vele ha nem szedi le a fejét.

-Akkor mi hozott erre? Miért vetted a fáradtságot, hogy meglátogass?

-Menőzni akart a csajnak. -ahogy kimondta a fekete hajú pali ezeket a szavak újra rávett, hogy ránézzek. Erősen méregetett. Hírtelen megcsapott egy nagyon erős késztetés, hogy tűnjek a közeléből, de mégsem futhatok ki innen. A barna hajúról lefagyott a mosoly és ő is engem nézegetett. -Úgy is meg kell ölnie mert tud a titkunkról. Egy éjszakás kalandra jó lesz neki, egyébre nem. -rezzenéstelen arccal mondta ki a szavakat egyenesen rám nézve. Éreztem ahogy elönt a düh. Gondolkodás nélkül léptem el Ethan mellől és felé mentem, végig szemkontaktust tartva. Ugyanúgy semmit nem láttam szemeiben.

-Ki engedte meg, hogy így beszélj rólam?! Nem egy tárgy vagyok amit csak úgy ki lehet dobni!

-Simán annak tűnsz. Gyakorlatilag az is vagy.

-Na ide figyelj akit itt meg fognak ölni az te leszel! -az eddig tartott távolság kettőnk között teljesen megszűnt pillanatok alatt.

-Ne aggódj gondoskodok arról, hogy gyors halált hallj! -füleimbe suttogta a szavakat. Újra kirázott a hideg amit most mély hangja miatt lett amiben éreztem, hogy közben kajánul mosolyog. Ellöktem magamtól mire meglepődött. De nem csak ő hanem én is ugyanis simán ellöktem a terem közepéből a falnak. Hírtelen átváltozott és nekem iramodott.

Hírtelen a padlón kötöttem ki fájós fejjel. Mikor megpróbáltam felállni akkor éreztem meg kezembe nyilalló fájdalmat majd valami meleget ami kezemen fojt végig. Kezemet a meleg, folyékony izéhez tettem majd elvettem a kezem. Ahogy gondoltam. Fejemet elfordítottam így tökéletes kilátás nyílt összekarmolt kezemre amiből elég szépen folyt a vér. A kurva életbe...

Mire felszenvedtem magam álló helyzetbe, újra a földre kerültem. Többször hallottam ahogy 2 hang ordibál, bár nem tudtam biztosra, hogy most a képzeletem játszik vagy tényleg megpróbálják leállítani. A hallásom egyre rosszabb lett. Zúgott és sípolt. Látásom olykor elhomályosult. Jobb lábamat mikor megpróbáltam megmozdítani, ugyan úgy fájt mint a kezem. Eddig attól féltem, hogy magammal rántok mindenkit a halálba, de úgy tűnik, hogy vérveszteség által fogok meghalni.

Hírtelen Ethan hangja hangzott a fejembe, de ahelyett hogy segített volna éppen az ellenkezője történt. Fejem elkezdett sajogni, a sípolás a fülemben egyre erősödött. Még egyszer próbálkozott velem kommunikálni de most több szerencsével. Hangfoszlányokból összerakta mit is akar mondani. Ha most nem fájna a kezem akkor szívesen homlokon csaptam volna magam. Összpontosítottam majd szépen lassan múlt el a fájdalom, a fejfájás, a sípolás és a zúgás. Hírtelen felugrottam és a támadóm felé fordultam. Most nem ússza meg szárazon.

Most az először láttam szemében érzelmet, mégpedig a meglepődöttséget. Átváltoztam majd neki rontottam. Ő mozdulatlanul állt míg én pillanatok alatt ott teremtem majd fogamat hátába mélyesztettem. Rögtön leesett neki, hogy itt nem játszásról van szó hanem valaki itt meghal. Az a valaki pedig nem én leszek hanem ő. Míg én minden 2. másodpercben sérülést okoztam neki ő egyszer sem tudott. Hírtelen oldalról éreztem egy hatalmas csapást másik oldalról pedig a falat. Felkeltem és egy ismeretlen farkas vicsorított rám, majd mellette Ethan termett. A másik srác megindult felém. Ethan többször is próbálta megállítani semmi sikerrel. Ő észrevehetően lomhábban futott mint társa. Bár a most földön haldokló tényező az én gyorsaságomhoz érhetett fel, szóval lehet, hogy teljesen normális sebességgel futott.

Nekem ugrott. Én álló helyzetből ugrottam neki, majd simán a földre terítettem. Mivel nem volt szándékom őt bántani, simán leszálltam róla majd Ethan felé mentem. Hírtelen valaki rám ugrott és a földre terített. Próbáltam a fejemtől távol tartani csattogó álkapcsát amiben éles fogak rajzolódtak ki. Ethan nekiugrott és sikeresen leszedte rólam. Fogalmam sincs hogy de az ismeretlen emberünk nem támadott többet.

-Szedd össze! -Ethan hangjában harag hallatszódott.

-Nem. -dacosan szemébe néztem.

-Nem ölhetsz meg egy olyan valakit aki semmi törvénybe ütközőt nem tett. Szóval vagy most meggyógyítod vagy téged is mellé küldelek! -végül is annyiban igaza van, hogy ártatlanokat nem ölünk, de ő megtámadott és majdnem megölt!

Végül is ember alakba változtam majd a vérző állat mellé sétáltam, leguggoltam és szemügyre vettem. Vörösesbarna és fekete, fehér és szürke színű volt. A lábain egy fekete csík volt. A vér miatt szőre összetapadt a sebek környékén. Nehézkesen vette a levegőt, szeme alig láthatóan kinyitva. Kezemet lapockájához tettem, majd tettem a dolgom.

Teljesen meggyógyítottam de az eszméletét elvesztette. Ethan és a fiú aki persze ha lehetne már szemmel megölt volna, vitték el valahova. Idegen vezetőm megparancsolta, hogy maradjak itt majd visszajön értem. Így hát leültem a sarokba. Hátamat nekitámasztottam a falnak és mélyen beszívtam a levegőt. A kristály bámulása közben hatalmas bűntudat telepedett rám, ugyanakkor a felismerés, hogy már láttam ezt a kristályt valahol, de fogalmam sincs hogy hol.