The Choosen on

36. rész

/Hazel szemszög/

Eltelt egy hét és én lázasan ötleteltem, mivel is védhetném meg a kristályt 100%-osan. Sok ötletem támadt, de eddig csak az egy volt ami biztosan megállná a helyét. Leszaladtam, felkaptam a kabátomat és már mentem volna ki amikor megláttam a tükörben magam. Kócos, zsíros haj, fekete cicanadrág, és a pizsi pólóm. Visszaszaladtam, felvettem egy fekete farmert meg egy bézs kötött pulcsit, összefogtam a hajam majd felkaptam az asztalról a kulcsom és a telefonom majd egy kecses mozdulattal kiszökkentem a lakásból, bezártam az ajtót és egyenesen az erdő felé szaladtam. 

¤¤¤

Amikor a kis, rejtett falucska széléhez értem rájöttem, hogy egy kapucnis kabát vagy egy pulcsi jól jött volna, de mivel egyik sem volt csak egyenesen lefele néztem. Így mentem egészen Zara házáig aminek az ajtaján idegesen kopogtam.Mikor nem válaszolt senki a harmadik kopogásomra, lenyomtam a kilincset. Szerencsémre nyitva volt az ajtó. Besurrantam, majd elővigyázatosság kedvéért, a zárban lévő kulccsal bezártam az ajtót.

-Hellóka! -köszöntem hangosan, közben levettem a cipőm. Amíg a fűzővel bénáskodtam addig valami nehéz ugrott rám. Megkapaszkodtam a falba és a hátam mögött megnéztem a súlyt ami Connor-tól származott. -Nem szép dolog a vendégeket megtámadni! -rám nézett és elkezdett nevetni. -Zara? -kérdeztem miközben beljebb mentünk.

-Itt bent. -mutatott be az egyik szobába Connor. Bepillantottam és egy betakarózott tévét néző lánnyal néztem farkas szemet.

-Nem akartak útközben elkapni? -kérdezte morgósan. Megforgattam a szemem és megfordultam.

-Jonathan?

-Főzőcskézik lent. Tudod, szokásos. -mosolyogva bólintottam és elindultam a pince szerű helységbe. Kopogtam a nyitott faajtón.

-Gyere! -beléptem és épp egy kondérba sepert be egy lila színű port.

-Mit boszorkányoskodsz? -hátranézett majd láttam rajta ahogy elgondolkodik, hogy komolyan gondoltam-e a kérdést.

-Semmi érdekeset. Mond, mit szeretnél?

-Van olyan rúnád amit szinte senki nem ismer és lehetetlen hozzá nem értőnek megtörni?

-Ugye nem egy oszló holttestet akarsz elrejteni?! -kérdőn néztem rá. -Nem kéne ennyi filmet néznem. De amúgy van. 

-A kristálytermet kéne "varázsige" alá helyezni.

-Miben settenkedsz? -kérdezte, de már közben, a 100 éves könyvét lapozgatva.

-Igazából semmiben. Tudják, hogy valamilyen, úgymond szerkezetet csinálok, hogy senki ne tudjon belépni a terembe.

-Van itt több védő rúna, de így hirtelen nem tudom melyik lenne a legbiztonságosabb egy egész terem védésére. Sürgős?

-Nem igazán. Még van maximum 4 napom. 

-Az elég lesz. És mi lesz a esküdéssel?

-Még semmit nem tudok róla. Miért kérdezed?

-Connor felvetette azt a gondolatot, hogy mi van akkor ha Zara leteszi az esküt de mi nem. Akkor minket nem köt semmi össze és akár célpontokká is válnánk.

-Mire gondolt?

-Arra, hogy Zarát elrabolják és minket fognak kihallgatni, hogy tudunk-e valami fontos információt rólatok.

-Valószínűtlennek látom, hogy ilyen történne, de ha az megnyugtat benneteket beszélhetek erről Ethan-nek. 

-Akkor azt megbeszéltük. Megkérdezed és két nap múlva visszajöhetsz.