The Choosen on

35. rész

/Hazel szemszög/

-Arnold, te maradj itt. Nem lenne jó ha megerőltetnéd magad. -mondta Ethan miközben sietve felvette a dzsekijét.

-Ott leszek a gyűlésen. -Ethan abbahagyta az öltözködést is gondterhelten nézett rá.

-Akkor másképp fogalmazok. Még nem akarom, hogy tudjanak rólad. 

-Miért is? 

-Hát mert még nem csináltuk meg a szertartást. - vakarta meg a tarkóját a platina szőke hajú fiú. Arnold mély lélegzetet vett.

-Arra vártatok, hogy isten leszálljon az égből és áldását adjon rá?! -morgott.

-Megoldjuk, megoldjuk! Összehozom. Utána majd kiléphetsz a házból, ígérem. -gyorsan kiment az ajtón és el is tűnt. Arnold megrázta a fejét majd felmentünk és segített tanulni.

¤¤¤

Távoli beszélgetést véltem felfedezni, majd hideget. Felültem az ágyamban majd csukott szemmel a takarót kerestem. Négykézláb kerestem tovább, de egyszer nem találtam semmit és a gravitáció, és a forgatónyomaték hatására felsőtestem zuhanni kezdett majd az alkarom találkozott a padlóval, a lábam pedig az égbe emelkedett. Kinyitottam a szemem és két pár láb volt előttem. Az egyik láb előre mozdult majd a gazdája a pizsi nadrágomat lejjebb húzta ezzel -valószínűleg- eltakarva a fél hátsómat. Felnéztem. Ethan és Arnold mosolyogva nézett rám és próbálták kitörő nevetésüket visszafogni.

-Mennyi az idő és te mit keresel itt? 

-Kedd van és suliba kell mennünk. Ja és 6:49 van. -kimeredt szemekkel bámultam rájuk majd lázasan elkezdtem készülődni. 

Miközben vettem fel a cipőm átkoztam magam amiért átaludtam az ébresztőt majd amikor sikerült felszenvednem magamra gyors pillantást vetettem az órára, majd nyúltam a kilincsért amikor eljutott az agyamig a szemem által észlelt kép. Visszanéztem, hunyorítottam, közelebb mentem, hogy megbizonyosodjak a pontos időről. Az óra még csak 6:13-at mutatott. A telefonom kijelzője szintúgy. Mély levegőt vettem, hogy ne kezdjek el sakál módjára ordítani és megkerestem a szememmel a fiúkat akik majd meg haltak de próbálták nevetésüket elrejteni előlem. Amikor leesett nekik, hogy rájöttem a huncutságukra tőlük zengett a ház. Lekaptam az egyik cipőm és eldobtam remélve, hogy valamelyik jómadarat eltalálja. Sajnos nem volt szerencsém és elröpült a fejük fölött ami miatt még hangosabban nevettek. Haragom gyorsan elment amikor Arnold legurult a kanapéról és a hasát fájlaltatva röhög tovább. Elmosolyodtam és én is röhögtem, majd elmormoltam egy halk "barmok"-at és nyugodtan visszamentem készülődni.

7:08-kor Ethant sürgetve választottam el barátjától, hogy az iskolába menjünk.

-Bocs, de ezt muszáj volt. -felnéztem rá és megráztam a fejem. -Na... nem lehetsz ránk örökké mérges!

-Persze, hogy nem! -megfordultam és hátrafelé mentem. -De azt megtehetem, hogy erőmből és felsőbbségemből kifolyólag megkínozhatlak tetteid miatt.

-Oh valóban? És mi van akkor ha én kínozlak meg téged amiért fenn hordod az orrod?

-Ahhoz előbb el kell kapnod! -kinyújtottam a nyelvem, majd megfordultam, de majdnem nekimentem egy idős bácsikának. Amikor sikeresen kikerültem megbotlottam a saját lábamban, de valaki erősen megragadta a felkaromat.

-Szerintem én nyertem. -súgta a fülembe majd elnézést kért az idős úrtól.

-Ez nem ér! Még el sem kezdődött.

-Már akkor elkezdődött amikor kinyújtottad a nyelved. Szépen lassan foglak megkínozni. -felnéztem rá, de ő csak meredten bámult előre és mosolygott. Távolabb léptem tőle, de megfogta a kezem és visszahúzott maga mellé. -Nem fogsz megszökni.

-Majd ha nem figyelsz. Nem tudsz mindig mellettem lenni. -a kis incselkedésemnek az iskola vetett véget. Amint beléptünk a kapun próbáltam lenyugtatni magam.

¤¤¤

A nap végén nyúzottam léptem ki az épület ajtaján. A kapu mellett Ethant vettem észre egy ismeretlen lánnyal beszélni. Ahogy közelebb mentem szemügyre vettem a csaj. Nem volt se segge, se melle, de a haja szép hosszú volt. Amikor észrevett, köszönés nélkül otthagyta a csajt és velem távozott.

-Nos akkor mikor kezdhetjük a kínzást? -figyelmen kívül hagytam kérdését.

-Miért vagy még itt? Nem úgy volt, hogy az utolsó órád elmarad?

-Jaj, igen. Mondani akartam, hogy ma gyűlés lesz. Tesszük a táskát és megyünk is.

Beleegyezni sem volt lehetőségem, így hát elmentünk hozzám, letettük a felesleges cuccot és indultunk is. Nem a szokásos helyen tartottuk a megbeszélést, hanem egy általam soha nem látott kisebb helyiségben. Egészen kicsi volt így nem négylábú állatokként gyűltünk össze hanem emberekként. Az ajtó előtt álló sok idegen szempár érdeklődve figyelt engem, de mielőtt bementünk volna Ethan szólt.

~Akármit mondok amin dönteni kell csak bólogass. -nem tudtam mire vélni, de nem volt kedvem vitázni, így egyszerűen, alig láthatóan bólintottam. Amikor mindenki bejött utánuk a terembe Ethan hanga betöltötte a kis termet.

-Azért hívtalak titeket ide, mert egy nagyon fontos kérdést kell megvitatnunk. A Kristály őrzését maximum 2 hét múlva kezdjük. Azért nem előbb mert még nem sikerült az őrséget, a rúnákkal való védést és egyéb fontos dolgokat megszervezni. Ezért, amíg megszervezzünk mindent addig a kristálytermet ideiglenesen bezárom. Senki nem mehet be, az aláírott engedélyem és személyem nélkül. -mindenki egyszerre kezdett el beszélni, amíg valaki túlkiabálva a többieket meg nem szólalt.

-Ebbe te is beleegyeztél? -amikor mindenki elcsöndesedett felnéztem a földről és megláttam ahogy mindenki néz. Hatás szünetet tartva,végignéztem mindenkin. Persze, ez csak egy elterelő manőver volt, hogy kitaláljak egy jó beszédet.

-Igen. Úgy tudhatjuk csak biztonságban a kristályt ha elzárjuk a külvilágtól. Ezenfelül saját fejlesztésű védőrendszert fogok kitalálni, hogy aki mégis be szeretne jutni, megszegve azzal falkavezére és az én általam kiadott parancsot nehezebb dolga legyen és, hogy sikertelen legyen a próbálkozása.

-És az milyen lesz? -újfent hatás szünetet tartottam, próbáltam úgy tenni mintha a hang forrását keresném.

-Nos, ha elmondanám, akkor ki lehetne játszani, nemde? -úgy mondtam, mintha csak annak az egy személynek válaszolnék, mintha csak mi ketten lennénk a teremben. -Így hát ez maradjon 7 pecsétes titok. -szemem sarkából figyeltem Ethan arcát. Kíváncsi voltam, hogy kimutatja-e az idegességét, de ő büszkén mosolygott, vagyis úgy látszott. Amikor a többség eltűnt, a tömegből kivált a jól ismert csapat. Louis, Logen, Liam, Mateo, a két új tag, Marc és Thomas, a régen és a ritkán látott Alfréd.

-Szép beszéd volt. -mondta Alfréd és a többiek helyeseltek. Én csak bólintottam köszönés képpen, majd Ethannak szeneltem a figyelmem.

-Ebben a két hétben nem csak megszervezzük az egész védelmet hanem esküt teszünk a fekete farkasnak. Louis kérlek intézd el az ehhez szükséges pappírokat meg amik kellenek. Thomas, olyan rúnákat keress amelyek nagyon erős védő és blokkoló hatással bírnak. A többieknek később osszuk szét a feladatokat. Kérdés?

-Tényleg  ki fogsz találni valamilyen rendszert? -kérdezte Liam mire bólintottam.

-Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.