The Choosen on

29. rész

De igen, végre valami sikerült.

/Hazel szemszög/

Fáradtan, erőtlenül huppantam be a kocsiba. Az út csendesen telt, csak a rádió ment, egy igazán lassú számot játszottak le. Connor indulás után 5 perccel elaludt, én pedig csak bámultam ki az ablakon.

Ha visszaértünk haza kell vinnem a fiút. Elkerülhetetlen, hogy találkozzam a többiekkel. Semmikép nem gondolhatok Arnoldra, vagy pedig a megmentésére. Valószínű, hogy tudni akarják, hogy merre jártam, Ethan pedig a fejemben fog "turkálni". Remélem, hogy Jonathan kitalált valamit...

Még világosban hazaértünk. Mi Conorral egyből elindultunk. Csendben telt az út. Egyikünk sem szólt, bár lehet, hogy jobb is így. Nem tudtam volna a fiúra figyelni. Amikor elértük az erdő szélét, megálltunk. 

-Majd ülj fel a hátamra. -mondtam a fiúnak aki értetlenül nézett.

-Mire gondolsz? -kérdezte, de nem válaszoltam. Helyette átváltoztam és ránéztem. Elkezdett ujjongani és felugrott a hátamra. Először sétáltunk egy kicsit majd amikor lehasalt és megkapaszkodott a bundámban. Kilőttem magam és a falu felé vettem az utam. 

Egyszer-kétszer majdnem leesett. Ilyenkor lassítottam egy kicsit. Mikor összeszedte magát megint megindultam. De ilyen csak az elején volt. A végére teljesen belejött. Még egy ugrást is megkíséreltünk egy nagyobb patak felett. 

Mikor megérkezett leszállt a hátamról és én is visszaváltoztam. 

-Ez állat volt! -röhögött.

-Örülök, hogy tetszett. -mosolyogtam és a kezemet nyújtottam. Ő megfogta és úgy mentünk be a településre. Szerencsémre nem sokan voltak az utcákon, így könnyedén eljutottunk a házig. Amikor bementünk a házba Connor elordította magát. Jonathan megjelent majd rám nézett majd az öccsére.

-Megtaláltam és elhoztam! -mosolygott de Jonathan kérdőm nézett rám.

-Nagyon ügyes vagy öcsi. -paskolta meg a vállát. -Téged meg már nagyon rég óta keresnek. -úgy tett mintha nem tudott volna rólam semmit.

-Tudom...

-Felveszek egy kabátot és megyünk a fiúkhoz.

-Hagyjad csak. El tudok menni egyedül is.

-De nem fogsz elmenni. -nézett rám szúrós szemekkel.

-Ezen ne izgulj. Elmegyek hozzájuk és leállíttatom a keresésem, Zara-t meg majd hazaküldöm. Rendben?

-Rendben! De akkor indulj is. Szia! -megölelt és elszaladt. -vártunk egy kicsit. Szólni akartam de megragadta a csuklómat és elkezdett húzni. Lementünk a pince szerűségbe majd bezárta az ajtót. 

-Hogy tudtad elkapatni magad?

-Nem kapattam el magam! Ha tudni szeretnéd Connor egészen a vidámparkig követett. Aztán észrevettem, érte mentem majd csatlakozott hozzánk és hazahoztuk.

-Köszi. De most mit csináljunk? Tényleg el akarsz menni a fiúkhoz?

-Persze, hogy nem. Ha odamennék mindent tudni akarnának és valószínűleg Ethan olvasna a gondolataimban...

-Ami nem lenne előnyös számunkra... -megfordult és egy könyvespolcot tanulmányozott majd levett egy könyvet.

-Most mit csinálsz?

-Hátha van valami. Esetleg rúna ami megakadályozza. Mással nem találkoztatok az úton?

-Érdekes módon nem. A háznál sem volt senki...