The Choosen on

28. rész

-!!!Új szereplő!!!-

Hellóka! Nos újabb szereplők érkeztek. Kinézetüket és néhány dolgot megtudhatok róluk, ha szereplőknél legörgettek legalulra.

/Hazel szemszög/

Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy milyen kifogásokat találjak, a fiúk elintézték. Szerencsém, hogy semmit nem kérdeztek mert akkor lebuktam volna. Viszont sokat meséltek, hogy ők hogyan is buliztak annak idején. Sosem gondoltam, hogy ilyenek voltak. Merészek és bevállalósak. Főleg anya. 

A kanapén ülve néztünk egy filmet. A jó kislányos énemhez viszonyítva sokáig fent tudok maradni, de valahogy ma nem ment. A buli és a sok alkoholra támaszkodva mondtam nekik, hogy felmennék aludni. Kicsit furcsállták, de nem kérdeztek semmit. Felmentem a szobámba, majd az ablakhoz sétáltam. Szétnéztem, hátha látok valami furcsát kint, de nem volt semmi. Behúztam a sötétítőm majd egy jól irányzott ugrással az agyra kerültem.

Nincs is jobb arra kelni amikor a szüleid ugrálnak az ágyon, hogy felkelj. Kimásztam az ágyból majd lesiettem reggelizni. Jó érzés volt végre enni valamit. Ahogy az ízek szétáradtak a számban, valami csodás volt. 

Visszaszaladtam a szobámba valami értelmes göncöt keresni. 10, próba után már egy kicsit elegem volt és nagy ívben leszartam már a ruhákat. Felvettem egy kék farit majd elkezdtem keresni egy cipőt. Végül egy fekete velúr, magassarkú csizmát választottam. Ez megkönnyítette a dolgom felső választás terén. Egy fekete inget szedtem elő a szekrényem mélyéről. Bedugtam az alját a nadrágba, az ujját felhajtogattam az alkarom közepéig, majd feltettem a bal csuklómra egy órát. Belenéztem a tükörbe majd rájöttem, hogy nem igazán felel meg a saját elvárásaimnak. A két felső gombot kigomboltam, majd egy üres aranyszínű medált vettem fel. Rájöttem, hogy kiengedett haj nem igazán illik a ruházatomhoz, szóval egy lazább kontyot csináltam, elöl pedig hagytam egy kis hajat, hogy valami közrefogja az arcom. Felkaptam a csizmát és leszaladtam.

-Már nem azért lányom, de nem öltöztél túl? -kérdezte apum amikor meglátott.

-Nem tudom, hova megyünk tehát az az eset is fenn áll. 

-Ne is figyelj apádra, jól nézel ki. -nyomott egy puszit a homlokomra anyum majd felkapta a kabátját fekete szövetkabátját.

-Szerintem is jól néz ki, nem is ezt mondtam. -felállt a kanapéról és ő is felvette az egyszerű szürke kabátját. -Indulhatunk? -már mentek ki a kocsihoz, de én még a fogas előtt álltam és egy kabátot kerestem.

-Pillanat!

-Mit csinálsz még?! -mély levegőt vettem, próbáltam leküzdeni a gyomoridegem, majd ami a kezembe került azt megfogtam és kirohantam vele a lakásból. A kocsi előtt felvettem a fekete bőrkabátot amíg apumra vártunk, hogy bezárja a lakást. Lopva néztem körbe, de nem láttam senkit. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. 

/Ethan szemszög/

Az üzenetben nem közölted velem, hogy ilyen nagy ereje van. -kortyolt bele a gőzölgő kávéjába Marc.

-Mi sem tudtuk, hogy ilyenre képes. -néztem mereven magam elé.

-Figyelj. -tette le az asztalra a poharat. -Ha képes volt leverni minket azután, hogy elhajlította a rácsot, megsérült és megharaptam, akkor ezt a két napot is túléli.

-Reménykedjünk a legjobbakban. Most viszont beszéljünk arról, hogy miért vagytok itt. Gyere. -felálltam a székből majd az ajtóhoz sétáltam, de mielőtt a kilincshez nyúlhattam volna az ajtó kicsapódott.